A szerzőről

Sajnos vagy szerencsére, de én még szoktam olvasni. Írok is olykor ezt-azt. Hogy pontosan mit, az az alábbiakból kiderül.

Most olvasom...

Kulcsszavak

ady endre (1) agatha christie (1) agave (3) alexandra kiado (4) arthur golden (1) bulgakov (2) cormac mccarthy (1) csernus (2) csoóri sándor (1) czakó gábor (1) daniel defoe (1) david e. hoffman (1) dino buzatti (1) douglas adams (1) dr ambrus péter (1) egyéb (14) erich maria remarque (1) eric berne (1) europa kiado (26) ezoterika (2) fantasy (16) ferber katalin (1) gardonyi geza (3) george orwell (1) gesta kiadó (1) harriet beecher stowe (1) helikon kiado (7) horn gyula (1) hugh laurie (1) huntington (1) hvg kiadó (1) ifjúsági (1) ismeretterjesztő (5) j. d. salinger (1) j. k. rowling (7) jaffa kiadó (4) james redfield (1) játék (1) joel bakan (1) john le carré (1) john perkins (1) jókai (1) joseph heller (1) kafka (1) kepes andrás (1) kondor vilmos (1) kortárs (1) közélet (5) kráter kiadó (1) krimi (10) krúdy gyula (1) külföldi (66) lőrincz l lászló (1) l harmattan (1) magveto kiado (3) magyar (43) márai (6) márquez (2) max brooks (1) méhes györgy (1) mikszáth (3) milan kundera (1) mora kiado (1) móricz (1) neil gaiman (1) nemeth laszlo (1) nick cave (1) olajos péter (1) orban viktor (1) ottlik geza (1) paulo coelho (4) ponyva (18) pszichológia (6) rachel carson (1) rejtő jenő (2) rhonda byrne (1) robert b cialdini (1) robert merle (2) robin cook (3) rodney stone (1) romsics ignác (1) sólyom lászló (1) sorozat (25) stephen king (14) sylvia plath (1) szakirodalom (16) szalai vivien (1) századvég kiadó (1) szépirodalom (48) szerb antal (1) tari annamária (2) tolsztoj (1) történelem (5) ulpius ház (2) umberto eco (1) vámos miklós (1) wass albert (1) webes link (1) Címkefelhő

könyvespolc RSS

Utas és holdvilág

2008.05.16. 18:50 :: eMBé

Többször beleestem már abba a hibába, hogy még elolvasása előtt megpróbáltam elképzelni egy regényt, vagy akár ítéletet is alkotni róla - pusztán a címe alapján. Nyilván nem túl bölcs dolog az ilyesmi, mert egy nagyon hangzatos cím után kifejezetten csalódás lehet egy kevésbé nívós kötet, de ami a nagyobb baj: lehet, hogy csak azért nem veszek kézbe egy - amúgy kitűnő - művet, mert a címe miatt kapásból elkönyveletem azt silánynak. Nos, ha nem is szó szerint, de valami ilyesmi történt az Utas és holdvilág-gal is. Azt nem mondanám, hogy határozott véleménnyel lettem volna előzetesen róla, de másmilyennek képzeltem. A kötet címéből kiindulva én egy Márquez-regény magyar megfelelőjére számítottam. Hogy miért, azt meg nem tudnám mondani, de én úgy érzem, ez önmagában akár egy Márquez-kötet címe is lehetne. Nem?

Aztán amikor nekiálltam, leesett persze, hogy ez egy "kissé más", de egyáltalán nem volt ellenemre, sőt! Voltak részek a történetben, amikor azt mondtam magamban, hogyha egyszer könyvírásra adnám a fejem - ez a veszély nem fenyeget, nyugi -, akkor az én regényem is biztos ilyen lenne. Különösen azzal a két résszel nem volt nehéz azonosulni, amikor a főszereplő a történet legelején az újdonsült feleségének beszéli el hosszasan az Ulpius-házban töltött gyerekkori éveket, valamint amikor évek után először találkozik a szerzetessorba állt régi barátjával, Ervinnel, és megvitatják a múltban történteket. Nagyon könnyen lehet, hogy majd a negyedik iksz felé közedve valahogy én is így fogok beszélni az ifjúságomról. Persze nem szó szerint azt, amit a regény szereplői elmondanak, hanem azzal az átéléssel, olyan stílusban.

Most, hogy így belegondolok, nem igazán tudok mit kezdeni azzal, ahogy befejeződött a történet. Nem tudom, hogy ez happy endnek számít-e, vagy hogy annak szánta-e egyáltalán Szerb Antal. Bár ennél a kötetnél szerintem nem is annyira a vége számít. Az csak azért kellett, hogy lezárja az egészet. Sokkal fontosabbnak tűnik annak folyamatnak a leírása, amely során egy középkorú férfi a polgári mivoltát maga mögött hagyva megpróbálja továbbélni azt az ifjúságát, amely visszavonhatatlanul elveszett. És az azzal való szembesülést, hogy mindez lehetetlen.

Most jövök csak rá, miközben ezeket a sorokat írom, hogy mennyire összetett regény is ez. Összetett és szép. Mert igen, az. Ez a két ok bőven elég ahhoz, hogy hosszú hónapok vagy évek múlva - lehet, hogy majd pont negyven felé közeledve - elővegyem és elovassam még egyszer.

Szólj hozzá!

Címkék: magyar szerb antal szépirodalom

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvespolc.blog.hu/api/trackback/id/tr18472902

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása