Aki nyomon követi a nagyobb internetes könyváruházak heti eladási sikerlistáit, az tudhatja, hogy A Titok az a kötet, amely a 2007-es megjelenése óta folyamatosan benn tanyázik az első 20-25 legkelendőbb mű között. Ez annak függvényében érdekes leginkább, hogy ez már egy korábban leforgatott dokumentumfilm könyvadaptációja: nem tudok róla, hogy volt valaha olyan film, amelynek a később megírt könyv változata nagyságrendekkel nagyobb siker lett volna, mint maga a mozi. Pedig itt tényleg jelentős a különbség: talán a hivatalos honlapon olvastam, hogy eddig világszerte kétmillió DVD-t adtak el a dokumentumfilmből, és hatmilliót a könyvből.
Én bő egy évvel ezelőtt láttam a filmet, és nem túlzás, ha azt írom, hogy eddigi életem egyik legfontosabb műve volt. Nem mintha az újdonság erejével bármiféle katartikus hatást váltott volna ki, félreértés ne essék. Sokkal inkább arról van szó, hogy optimista ember lévén korábban én is éreztem valamit abból, amiről a film szól, csak mindezt nem tudtam megfogalmazni. Kicsit olyan ez, mint amikor az ember nyelve hegyén ott van egy bizonyos kifejezés, de egy istenért sem jutna eszébe. Aztán valaki más kimondja helyettünk, és erre rávágjuk: igen, pont ez az! Erre gondoltam! Na, valami ilyesmi zajlott le bennem a dokumentumfilm hatására: mások fogalmazták meg helyettem azt, aminek a homályos képe a valahol mélyén már korábban is élt bennem. Rendkívül felemelő érzés volt, hogy mindez a "felszínre került" és tudatosult.
Nem véletlen, hogy magáról a könyvről, annak érdemi tartalmáról eddig kis túlzással egy szót sem írtam. A film után ugyanis nem éreztem szükségét annak, hogy kezembe vegyem a kötetet. Október elején megláttam az egyik ismerősömnél, és kölcsönkértem tőle, de nem azért mintha többet, vagy bármi újat reméltem volna az írott változattól, inkább csak a kíváncsiság hajtott. Némileg beszédes az a tény, hogy miután elolvastam, a legelső gondolatom az volt, hogy kétségkívül gyönyörű a kivitelezése, öröm kézbefogni a könyvet - de itt el is akadtam. Hangsúlyozom, hogy a tartalmát rendkívül fontosnak tartom, de a dokumentumfilm szerintem ezt sokkal jobban át tudta adni, mint a könyv. Magyarul, aki látta a filmet, annak teljesen felesleges négyezer forintot kiadnia egy erős jóindulattal is 200 oldalasnak nevezhető könyvre. Aki pedig még egyáltalán nem hallott erről az egészről, az inkább a videót nézze meg, mert sokkal dinamikusabb és jobban szerkesztett, mint a kötet.
Az üzenet a lényeg - a forma, a csomagolás másodlagos. Ám mivel számomra a film emészthetőbben és jobban át tudta adni A Titok üzenetét, ezért én mindenkit arra biztatok, hogyha érdekli a téma, akkor a dokumentumfilm segítségével ássa bele magát. Ha nem érdekli, akkor is. Veszteni semmit nem fog vele, az biztos.
Így utólag végigfutva a fenti bejegyzésen azt kell mondjam, hogy ez akár a mintapéldája is lehetne annak, hogy egy, az olvasást népszerűsítő könyves blogon miként írjon az ember lényegében filmajánlót... Ennek a kurtán furcsa helyzetnek azért megvan a maga diszkrét bája, nem?
