A szerzőről

Sajnos vagy szerencsére, de én még szoktam olvasni. Írok is olykor ezt-azt. Hogy pontosan mit, az az alábbiakból kiderül.

Most olvasom...

Kulcsszavak

ady endre (1) agatha christie (1) agave (3) alexandra kiado (4) arthur golden (1) bulgakov (2) cormac mccarthy (1) csernus (2) csoóri sándor (1) czakó gábor (1) daniel defoe (1) david e. hoffman (1) dino buzatti (1) douglas adams (1) dr ambrus péter (1) egyéb (14) erich maria remarque (1) eric berne (1) europa kiado (26) ezoterika (2) fantasy (16) ferber katalin (1) gardonyi geza (3) george orwell (1) gesta kiadó (1) harriet beecher stowe (1) helikon kiado (7) horn gyula (1) hugh laurie (1) huntington (1) hvg kiadó (1) ifjúsági (1) ismeretterjesztő (5) j. d. salinger (1) j. k. rowling (7) jaffa kiadó (4) james redfield (1) játék (1) joel bakan (1) john le carré (1) john perkins (1) jókai (1) joseph heller (1) kafka (1) kepes andrás (1) kondor vilmos (1) kortárs (1) közélet (5) kráter kiadó (1) krimi (10) krúdy gyula (1) külföldi (66) lőrincz l lászló (1) l harmattan (1) magveto kiado (3) magyar (43) márai (6) márquez (2) max brooks (1) méhes györgy (1) mikszáth (3) milan kundera (1) mora kiado (1) móricz (1) neil gaiman (1) nemeth laszlo (1) nick cave (1) olajos péter (1) orban viktor (1) ottlik geza (1) paulo coelho (4) ponyva (18) pszichológia (6) rachel carson (1) rejtő jenő (2) rhonda byrne (1) robert b cialdini (1) robert merle (2) robin cook (3) rodney stone (1) romsics ignác (1) sólyom lászló (1) sorozat (25) stephen king (14) sylvia plath (1) szakirodalom (16) szalai vivien (1) századvég kiadó (1) szépirodalom (48) szerb antal (1) tari annamária (2) tolsztoj (1) történelem (5) ulpius ház (2) umberto eco (1) vámos miklós (1) wass albert (1) webes link (1) Címkefelhő

könyvespolc RSS

A láthatatlan ember

2010.08.30. 17:03 :: eMBé

Egy ideje már foglalkoztatott Gárdonyi Géza "második leghíresebb regénye". Volt valami misztikus számomra a címében, ami nem nagyon hagyott nyugodni. Amikor unalmas pillanataimban azon elmélkedtem, hogy a magyar irodalmi művek közül, melyiket olvassam el a közeljövőben, A láthatatlan ember rendre felbukkant búvópatakszerűen, mint lehetséges alternatíva. Most végre sort is kerítettem rá: és egyáltalán nem bántam meg, sőt!

A zentai városi könyvtárból kölcsönöztem ki egy 1960-as évekbeli ősrégi példányt. Mindezt azért tartom fontosnak kiemelni, mert a kötet végén volt egy pár oldalas utószó, amire később még vissztérek. Szóval ehhez a régmúltban játszódó történethez valahogy kiválóan passzolt ez a majd' négy évtizedes, már-már rongyos könyv.

Elöljáróban már hallottam/olvastam ezt-azt a regényről, így nem számítottam semmi meglepetésre vele kapcsolatban - és lehet, hogy pont emiatt csalódtam benne rendkívül kellemesen. Gárdonyi az ötödik századba kalauzolja olvasóit, hogy egy Konstantinápolyból Hunnia földjére szakadt művelt görög fiatalember, Zéta életútját mutassa be. Zéta önként vállalja a rabszolgaságot Atilla hunjai közt egy lány miatt, ám ahogy múlik az idő, ő is egyre inkább a részévé válik annak a közösségnek, melyet kezdetben még barbárnak hitt.

Már a legelső oldalon kiderül, hogy a történetet végig maga Zéta mondja el, egyes szám első személyben. Ezzel kapcsolatban volt bennem egy negatív beidegződés: még az ókori görög elbeszélők nehézkes nyelvezete miatt itt is valami hasonlóra számítottam, de erre a regény szerencsére rácáfolt. Rendkívül gördülékeny stílusú, olvasmányos könyv A láthatatlan ember. A történet is cselekménydús, így egyáltalán nem zavaró, ahogy Gárdonyi leheletfinoman belecsempész egy-két, a hunok környezetére vagy ruhájukra vonatkozó részt. Bizonyos regények esetében a tájleírások elképesztően megnyújtják vagy unalmassá teszik az amúgy jobb sorsra érdemes történetet, ám itt ilyesmi fel sem merül: egyrészt kevés van belőle, másrészt ami van - például a csata utáni reggel -, az kifejezetten színesíti a művet.

Nagyon jó történelmi regénynek találtam, de aztán elolvastam a fentebb már említett utószót, ami által teljesen más megvilágításba került a mű. Ekkor sajnáltam igazán, hogy keveset tudtam előzőleg Gárdonyi életéről! Az utószó szerzője - visszavittem idő közben már a könyvet, és ha fejre állok, akkor sem jut most eszembe, hogy pontosan kiről van szó - ugyanis jó néhány utalással teljesen más megvilágításba helyezte a regény számos elemét. Hogy Gárdonyi a karaktereinek viszonyába a saját magánéletének frusztrációit írta bele; hogy az ötödik században játszódó meseszerű hun történt lényegében Gárdonyi korának kőkemény politikai kritikája; hogy "A láthatatlan ember" lényegében nem más, mint a regény megírásának idején már évek óta Egerben remete életet élő Gárdonyi; és még sok más... Nagyon furcsa - és kétség kívül izgalmas - volt egy eleve remek történelmi regényt néhány gondolat nyomán átértékelni társadalomkritikává vagy lélektani regénnyé! Ennél furcsább viszont az a felismerés volt, hogy akár így, akár úgy tekintünk rá - nagyon jól működik az összes értelmezésében!

Arra biztosan emlékszem, hogy anno az Egri csillagok olvasásakor messze nem dobott fel ennyire a történet. Érdekelt persze, mert az egy kultikus mű, de amikor befejeztem, különösebben már nem foglalkoztatott. Nem így ez! Úgy érzem - és ezzel a véleményemmel jó eséllyel nem vagyok egyedül -, hogy az Egri csillagok árnyékában A láthatatlan ember (ilyen képzavart azért nem minden nap hozok össze!) méltánytalanul mellőzött regény. Pedig van, olyan jó, mint A Nagy Könyv játék abszolút győztese. Vagy jobb is annál...

1 komment

Címkék: magyar szépirodalom gardonyi geza

A bejegyzés trackback címe:

http://konyvespolc.blog.hu/api/trackback/id/tr402259204

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

ildi20 · http://tagok.hotdog.hu/-gomboca- 2010.08.31. 11:07:15

Gárdonyitól az Egri csillagokon kívül én is csak egy könyvet olvastam, az Ida regényét, és akkor jöttem rá én is hasonló dolgokra, mint te ezzel a könyvvel kapcsolatban. Érdemes Gárdonyit olvasni. :)