Egy ilyen könyvért éri meg gyerekként beülni az iskolapadba, és megtanulni olvasni.

Ennél tömörebben nem tudom kifejezni mindazt, amit erről a regényről gondolok, vagy vele kapcsolatban érzek. Bő tíz éve már, hogy rendszeresen és sokat forgatom a könyveket, mégis ez volt a legelső olyan történet, amely közben egyszerűen hálás voltam azért, hogy birtokában vagyok annak a képességnek, amit úgy hívunk, hogy olvasás. Egészen elképesztő volt!

Pedig azt sem tudom már, hogy másfél hete miért épp erre a könyvre esett a választásom. A cseh irodalomhoz eddig semmi közöm nem volt, és eredetileg nem is ezt akartam kivenni a dabasi könyvtárból, inkább csak jobb híján döntöttem A lét elviselhetetlen könnyűsége mellett. Azt hiszem, a címe fogott meg, igen, ám ezen felül tényleg semmit nem tudtam róla.

A fülszövegét elolvasva hirtelen rossz érzés töltött el a "szűkebb értelemben vett sztori, valamint filozófiai-történelempolitikai eszmefuttatások" mondat láttán, mert egyből a nyáron olvasott Márai-sorozat töménységére asszociáltam, de ez szerencsére teljesen alaptalannak bizonyult. Milan Kundera regénye pont olyan könnyed, mint története szereplőinek életvitele. Könnyed és mégis művészien felemelő. A stílusa pazar, a rövidke fejezetekből álló szerkezete miatt pedig szabályosan olvasatja magát a mű. Nem lehet letenni.

Bár nem történelmi regényről van szó, kereteit mégis az 1968-as események adják. A két férfi és két női főszereplő egy-egy (bizonyos szempontból szélsőséges) személyiségtípust jelenít meg, Kundera pedig azt mutatja be, hogy a '68-as trauma árnyékában miként alakul át sorsuk és a világról vallott nézeteik. Mindez megfűszerezve némi józan elmélkedéssel és néhány groteszk elemmel.

Ha a rendszerváltás előtt létezett olyan, hogy "cseh értelmiségi életérzés", akkor azt leginkább olyannak tudom elképzelni, mint amilyen hangulatokat Kundera ebben a könyvében megjelenít. Hogy ez fedi-e az akkori valóságot, arra a cseheken kívül más nemigen szolgálhat hiteles válasszal, de akár ilyen volt a világuk, akár nem, egy biztos: Milan Kundera ebből táplálkozva olyan regénnyel gazdagította a közép-európai szépirodalmat, amelyre tőlünk nyugatabbra mi magunk is büszkék lehetünk. Fantasztikus könyv!