A konyvespolc.blog.hu indulásakor a legelső bejegyzésemben tettem egy halovány utalást arra, hogy később kifejtem majd, miért kezdtem el blogot vezeti, de erre igazából azóta sem került sor. Különösen örülök, hogy ezen a héten az egyik választható téma pont ezt a kérdéskört hivatott körüljárni, így kellemest a hasznossal vegyítve törleszthetem én is egy régi adósságomat.
A blogom 2008-as indulása lényegében annak tudható be, hogy egyetemistaként 2004-től négy éven át állandó, belső munkatársa voltam a PTE kéthetente megjelenő hírlapjának, az UnivPécs-nek. Elsős voltam még, amikor láttam egy felhívást a lapban, hogy aki kedvet, tehetséget érez magában, vagy egyszerűen csak szeretné kipróbálni magát ebben a műfajban, jelentkezzen nyugodtan. Írtam az akkori főszerkesztőnek, ő válaszolt, találkoztunk személyesen is, majd részt vettem az első lapindítón - és lényegében ott ragadtam. A lapzárták és az olykor feszes határidők miatt elemi fontosságú volt a pontosság, illetve az is, hogy a szerkesztők munkáját megkönnyítendő, a lehető legkevesebb hibával adjam le a cikkeimet, legyen szó stilisztikáról, szövegkohézióról vagy bármi másról. Hozzászoktam, hogy négy éven keresztül kétheti rendszerességgel írjak 4-5000 karakteres anyagokat, így miután letettem a lantot, tisztában voltam vele, hogy hiányozni fog az írás.
Ennek ellensúlyozására fogalmazódott meg bennem, hogy blogot indítsak, így a blogom lényegében egy belső pótcselekvési kényszer hatására jött létre. Úgy értem, az irodalom és a könyvek szeretete mellett, nyilván.
Elsősorban a magam szórakoztatására kezdtem el blogolni, de sosem inkognitóban tettem ezt: ha született egy-egy bejegyzés, mindig kitettem a linkjét a közösségi oldalakra, hogy az ismerőseim elolvashassák. Ezen felül azonban sosem voltak világmegváltó ambícióim, nem akartam semmiféle irodalmi véleményformáló lenni. Hogy más könyves blogerekhez képest mennyire "burokban éltem" azt jól jelzi, hogy két éven keresztül azt sem tudtam, hogy vannak könyves közösségi oldalak! 2010 tavaszán merő véletlenből találtam rá Natasha blogjára, és a vele folyatott levelezésem során esett le, hogy MENNYIEN vezetnek könyves blogot - és milyen elképesztően jókat.
Szívesen írok bejegyzéseket és örömömet is lelem bennük, de a blogolás számomra mindig is inkább csak hobby volt, sosem éreztem késztetést arra, hogy olyan vérprofi szinten csináljam ezt, mint mondjuk Natasha vagy entropic. A Moly.hu-n történő regisztrálásom után lett néhány olyan ismerősöm, mint Ildikó, Dorabella és újabban he, akiknek rendszeresen és szívesen olvasom az írásaikat, de összességében nem vagyok az a típus, aki árgus szemekkel figyeli a kollégák munkáját. A fenti szerzőkön kívül általában azokat a bejegyzéseket olvasom el, amelyek általam már olvasott könyvekről szólnak: mindig kíváncsivá tesz, más hogyan látja azokat a műveket, amikről nekem már van ilyen vagy olyan véleményem.
Nem tudom, mások hogy vannak vele, de bennem sok emlék és élmény elevenedik meg egy-egy könyv olvasásakor. Igyekszem ezekkel nem untatni az olvasóimat, de nehezen tudom megállni, hogy ne tegyek említést róluk a bejegyzéseimben: azt vettem észre, hogy az utóbbi néhány hónapban a kötetek ürügyén egyre többet írok magamról is a posztokban. Ennyiben tehát nem egy kritikákat tartalmazó klasszikus könyves blog az enyém, de azt gondolom, ettől csak színesebbek ezek a bejegyzések, és az olvasóimnak is érdekességgel szolgálhatnak ezek a részletek.
