A szerzőről

Sajnos vagy szerencsére, de én még szoktam olvasni. Írok is olykor ezt-azt. Hogy pontosan mit, az az alábbiakból kiderül.

Most olvasom...

Kulcsszavak

ady endre (1) agatha christie (1) agave (3) alexandra kiado (4) arthur golden (1) bulgakov (2) cormac mccarthy (1) csernus (2) csoóri sándor (1) czakó gábor (1) daniel defoe (1) david e. hoffman (1) dino buzatti (1) douglas adams (1) dr ambrus péter (1) egyéb (14) erich maria remarque (1) eric berne (1) europa kiado (26) ezoterika (2) fantasy (16) ferber katalin (1) gardonyi geza (3) george orwell (1) gesta kiadó (1) harriet beecher stowe (1) helikon kiado (7) horn gyula (1) hugh laurie (1) huntington (1) hvg kiadó (1) ifjúsági (1) ismeretterjesztő (5) j. d. salinger (1) j. k. rowling (7) jaffa kiadó (4) james redfield (1) játék (1) joel bakan (1) john le carré (1) john perkins (1) jókai (1) joseph heller (1) kafka (1) kepes andrás (1) kondor vilmos (1) kortárs (1) közélet (5) kráter kiadó (1) krimi (10) krúdy gyula (1) külföldi (66) lőrincz l lászló (1) l harmattan (1) magveto kiado (3) magyar (43) márai (6) márquez (2) max brooks (1) méhes györgy (1) mikszáth (3) milan kundera (1) mora kiado (1) móricz (1) neil gaiman (1) nemeth laszlo (1) nick cave (1) olajos péter (1) orban viktor (1) ottlik geza (1) paulo coelho (4) ponyva (18) pszichológia (6) rachel carson (1) rejtő jenő (2) rhonda byrne (1) robert b cialdini (1) robert merle (2) robin cook (3) rodney stone (1) romsics ignác (1) sólyom lászló (1) sorozat (25) stephen king (14) sylvia plath (1) szakirodalom (16) szalai vivien (1) századvég kiadó (1) szépirodalom (48) szerb antal (1) tari annamária (2) tolsztoj (1) történelem (5) ulpius ház (2) umberto eco (1) vámos miklós (1) wass albert (1) webes link (1) Címkefelhő

könyvespolc RSS

Sikoltás az éjszakában

2012.02.13. 08:59 :: eMBé

Tavaly az év második felében ha nem szépirodalmat olvastam, akkor épp valami szakkönyv volt a kezemben. Mindkét műfaj lehet izgalmas és hasznos, de egy ponton túl az ember egyszerűen megcsömörlik tőle. Már egy ideje szenvedtem az Anna Kareninával, amikor elhatároztam, hogy utána lemegyek kutyába: valami ordenáré ponyvát akartam olvasni, amit tét nélkül lapozgathat az ember, amin nem kell különösebben gondolkodni.

A Sikoltás az éjszakában - amelynek a címén kívül csak a borítója volt szarabb közhelyesebb - még egy őszi költözködés alkalmával maradt nálam, és úgy gondoltam, ha már így alakult, legalább elolvasom mielőtt visszajuttatnám az eredeti helyére. A fenti célnak pont úgyis megfelelt. Ebben a tekintetben nem is kellett csalódnom.

Némileg rossz ómen volt, hogy ismerősöm - akinek a kezében először találkoztam a könyvvel - a felénél a sarokba vágta, de mivel ő nem az a tipikus könyvmoly, betudtam ezt az "átlagemberek" könyvekkel szembeni általános türelmetlenségének. Aztán ahogy elkezdtem olvasni, megértettem, miért tette le.

Az alaptörténet annyi, hogy egy házaspár Dél-Franciaország egyik eldugott szegletében két hétre kivesz egy nyaralót, hogy végre pihenhessenek a gyerekeikkel, és megmentsék az épp zátonyra futó házasságukat. A megérkezést követő éjszaka azonban eltűnnek a kölykök, és akármerre fordulnak segítségért, a környéken mindenhol falakba ütköznek. A feleség összeomlik, a férj magánnyomozásba kezd, miközben a rendőrség őt magát is meggyanúsítja.

A négyszáz oldalas könyv feléig gyakorlatilag semmi sem történik: ugyanazok az üres párbeszédek ismétlődnek hol a férj és feleség, hol a főnyomozó és a férj között. A cselekmény vontatott, a feleség hisztis karaktere kidolgozatlan, a férj hangulatváltásai, reakciói nincsenek jól felvezetve a szövegben. Aztán a könyv második felében szép lassan elkezdenek összeállni a mozaikdarabkák. Ekkor merül fel először az olvasóban, hogy önmagában nem is rossz az alaptörténet, csak kár, hogy úgy elnyújtotta az író az elejét, mint a rétestésztát. A  könyv utolsó nyolcvan oldala aztán olyan végkifejletet hoz, ami egy ízig-vérig krimiszerzőnek is a becsületére válna: váratlan fordulatokkal felpörögnek az események, és olyan megoldással zárul a rejtély, amire korábban egyáltalán nem számított az olvasó.

Kellemes csalódás volt a vége - úgy tűnik, az író addigra vette föl a saját történetének ritmusát -, de ez nem ellensúlyozza a regény írástechnikai és a könyv szerkesztési gyengeségeit. Én se szerzőként, se a kiadó szerkesztőjeként nem küldtem volna ezt a történetet ebben az állapotában a nyomdába. Stephen King az ifjú írópalántáknak címezve jegyzi meg Az írásról c. könyvében, hogy írástechnikailag egy rossz történetből sokszor többet lehet tanulni, mint egy jóból. Nos, akár erre a regényre is gondolhatott, miközben a fenti gondolatokat papírra vetette.

Szólj hozzá!

Címkék: külföldi ponyva alexandra kiado rodney stone

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvespolc.blog.hu/api/trackback/id/tr354099580

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.