Nem nagy kedvvel kezdtem el ezt a könyvet. Tavaly pont azt követően indult el egy Bulgakov munkásságához kapcsolódó kihívás a Molyon, hogy befejeztem A Mester és Margaritát, így sajnos, ha akartam sem tudtam volna azzal megszerezni a teljesítésért járó kitüntetést. A csábítás viszont nagy volt, így hát úgy döntöttem elolvasok még egy könyvet az orosz szerzőtől.
Eredetileg a Kutyaszív volt a kiszemelt, de mivel a prózai művek közül csak a Moliere úr élete volt benn a könyvtárban, így - jobb híján - erre esett a választásom. Se a francia történelem, se általában a drámairodalom nem foglalkoztatott soha, ezért nem volt egészen természetes a mosoly az arcomon, amikor elkezdtem a könyvet. Kicsit tartottam attól is, hogy A Mester és Margaritához hasonlóan ez is valami sajátos hangulatú, szürreális elemekkel felturbózott mű lesz, de szerencsére ilyenről szó sem volt.
Gyakorlatilag minden előítéletem és fenntartásom megszűnt egy-két fejezet után. Ez az életrajz kitűnő példája annak, hogy ha egy könyvet jól megírnak, akkor olyanok is élvezettel olvashatják, akiknek egyébként nincs nagy rálátásuk a témájára. Már pedig Bulgakov ezt a könyvet nagyon jól megírta! Aki szeret színházba járni, vagy még bele is lát valamilyen szinten egy társulat életébe, az egyenesen imádni fogja!
Bulgakov olyan szeretettel és lelkesedéssel ír Moliere-ről, ahogy egy kisgyerek beszél a felnőtt bálványáról, még sincs olyan érzése az olvasónak, mint ha "kozmetikázná" a nagy francia drámaíró életét. Alkotói és magánéleti kudarcai, személyes jellembéli gyengeségei ugyan úgy jelen vannak a műben, mint a sikert sikerre halmozó, királyi kegyeltségig jutó életpályájának állomásai.
Nem tudom megmondani, mitől jó a XXI. század elején egy XVII. századi francia drámaíró életéről szóló, hetven éve írt könyv, de nekem nagyon-nagyon tetszett. Volt valami meseszerű benne, illetve a beavatottságnak egy sajátos hangulatát adta azzal, hogy egyrészről betekintést engedett a korabeli párizsi színházi világba, másrészről XIV. Lajos királyi udvarába is.
Nem csodálkozom, ha a krimiken, horrorokon, fantasy-n vagy újabban vámpírtörténeteken szocializálódott szélesebb olvasóközönség még a fenti sorok után sem lát túl sok fantáziát egy ilyen könyvben - de tegyük félre a fanyalgásunkat egy kicsit! Moliere élete van annyira színes, Bulgakov írói kvalitása pedig van annyira kifinomult, hogy ez a történet megérjen egy próbát.
