A szerzőről

Sajnos vagy szerencsére, de én még szoktam olvasni. Írok is olykor ezt-azt. Hogy pontosan mit, az az alábbiakból kiderül.

Most olvasom...

Kulcsszavak

ady endre (1) agatha christie (1) agave (3) alexandra kiado (4) arthur golden (1) bulgakov (2) cormac mccarthy (1) csernus (2) csoóri sándor (1) czakó gábor (1) daniel defoe (1) david e. hoffman (1) dino buzatti (1) douglas adams (1) dr ambrus péter (1) egyéb (14) erich maria remarque (1) eric berne (1) europa kiado (26) ezoterika (2) fantasy (16) ferber katalin (1) gardonyi geza (3) george orwell (1) gesta kiadó (1) harriet beecher stowe (1) helikon kiado (7) horn gyula (1) hugh laurie (1) huntington (1) hvg kiadó (1) ifjúsági (1) ismeretterjesztő (5) j. d. salinger (1) j. k. rowling (7) jaffa kiadó (4) james redfield (1) játék (1) joel bakan (1) john le carré (1) john perkins (1) jókai (1) joseph heller (1) kafka (1) kepes andrás (1) kondor vilmos (1) kortárs (1) közélet (5) kráter kiadó (1) krimi (10) krúdy gyula (1) külföldi (66) lőrincz l lászló (1) l harmattan (1) magveto kiado (3) magyar (43) márai (6) márquez (2) max brooks (1) méhes györgy (1) mikszáth (3) milan kundera (1) mora kiado (1) móricz (1) neil gaiman (1) nemeth laszlo (1) nick cave (1) olajos péter (1) orban viktor (1) ottlik geza (1) paulo coelho (4) ponyva (18) pszichológia (6) rachel carson (1) rejtő jenő (2) rhonda byrne (1) robert b cialdini (1) robert merle (2) robin cook (3) rodney stone (1) romsics ignác (1) sólyom lászló (1) sorozat (25) stephen king (14) sylvia plath (1) szakirodalom (16) szalai vivien (1) századvég kiadó (1) szépirodalom (48) szerb antal (1) tari annamária (2) tolsztoj (1) történelem (5) ulpius ház (2) umberto eco (1) vámos miklós (1) wass albert (1) webes link (1) Címkefelhő

könyvespolc RSS

Az üvegbura

2013.07.29. 18:09 :: eMBé

Májusban - szinte a semmiből - egyik hölgy ismerősöm meglepett Sylvia Plath Az üvegbura c. regényével. Fenn volt a molyos kívánságlistámon a könyv, amolyan "egyszer majd jó lenne sort keríteni rá" jelleggel, de miután megkaptam, ajándékkötetként nem szerettem volna sokat várni vele. A szerző úgy került a látóterembe, hogy hónapokkal ezelőtt olvastam egy összegzést, amelyben azon húsz nő közé sorolták, akik alapvető hatással voltak a világirodalomra. A dolgot az tette igazán érdekessé, hogy Sylvia Plath-nek ez volt az egyetlen prózai műve, ugyanis a kötet megjelenése után - 31 évesen - öngyilkos lett.

A regény tulajdonképpen a szerző saját lelki mélyrepülésének irodalmi kivetülése. Egy 19 éves vidéki lányról szól, aki kap egy New York-i ösztöndíjat, egy hónapig a nagyvárosi elit köreiben mozoghat, de amíg ez másoknak maga a valóra vált álom, addig ő valamiért mégsem érzi jól magát. Először csak feszélyezi a közeg, aztán elhidegül az ott megismert barátnőitől, végül elviselhetetlenül megundorodik mindentől, amit New York jelent, és hazamenekül. Lényegében ekkor tör a felszínre az addig palástolt depressziója, amit csak súlyosbít az anyja tehetetlensége, és a flegma pszichiátere kísérletezései.

Több értékelésben olvastam, hogy ez a könyv a depresszió megjelenítésének egyik irodalmi csúcsteljesítménye. Az, hogy ki milyennek találja a könyvet, nyilván a befogadótól is függ, tehát erősen szubjektív, de igazság szerint ezt figyelembe véve sem osztom a fenti véleményeket. Az üvegbura jó könyv, de az olvasása közben mindvégig csak egy érzés fogalmazódott meg bennem: ez pedig a lelki értelemben vett totális üresség. Ezt - vagy fogalmazhatok úgy is, hogy a lelki tompaságot - éreztem egyre inkább kiteljesedni a regényben, Sylvia Plath ebből a szempontból nagyon jól építette föl a történetet. Viszont számomra ezzel együtt sem volt igazán nyomasztó.

Ennek egyszemélyi felelőse pedig nem más, mint Franz Kafka. Még egyetemistaként olvastam a regényeit, az Amerikáról írtam is itt a blogon. Kafka nehéz szerző, de a kétségbeesést, a depressziót és a kilátástalanságot olyan mélységgel tudja ábrázolni a műveiben, hogy az valami egészen elképesztő. Ebben a témában ő az etalon, és bár tudom jól, hogy több szempontból sem szerencsés összehasonlítani Plath-tel, valahogy mégis ő volt a viszonyításai alap, amikor Az üvegburát olvastam. Már pedig Kafkához képest ez a regény nem egy "hard core" mű. Önmagában természetesen nem rossz könyv, egyszerűen csak van más, ami ebben a témában nagyobbat üt.

Az emberi lélek igazán mély bugyrainak megjelenítése - művészeti ágtól függetlenül - összetett és elképesztően nehéz feladat, de így is rengeteg kitűnő alkotás született már. A közelmúltból filmek terén nagy hirtelen a testi-lelki leépülést megjelenítő Marion Cotillard-féle Piaf, vagy a skizofréniát bemutató Fekete hattyú jut eszembe, de a pop-rock előadók némelyike is jó érzékkel nyúlt a témához, lásd a fenti videókat. Talán pont az irodalom eszköztára a legszélesebb ebben a tekintetben, de ez messze nem garancia arra, hogy igazán átütő mű szülessen egy-egy próbálkozásból. Ha elvonatkoztatok Sylvia Plath személyes sorsától, akkor ilyennek érzem Az üvegburát is: jó kortárs regény, de számomra nem volt egy katartikus mű. Ezt persze senki ne vegye készpénznek, hiszen a különböző kritikákat olvasva úgy tűnt, sokaknál nagyon kiverte a biztosítékot. Mint írtam: általában is, de egy ilyen témában különösen sokat számít a befogadó személye; hogy kinek milyen élettapasztalata, vagy olvasmányélménye van korábbról. Így zárásként azt a párszor már elsütött, viszonylag kockázatmentes tanácsot tudom adni, hogy akit érdekel, olvassa el a könyvet, mert így lehet a legmegalapozottabban önálló véleménye róla. Hajrá!

Szólj hozzá!

Címkék: külföldi szépirodalom sylvia plath europa kiado

A bejegyzés trackback címe:

http://konyvespolc.blog.hu/api/trackback/id/tr125432006

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.