A szerzőről

Sajnos vagy szerencsére, de én még szoktam olvasni. Írok is olykor ezt-azt. Hogy pontosan mit, az az alábbiakból kiderül.

Most olvasom...

Kulcsszavak

ady endre (1) agatha christie (1) agave (3) alexandra kiado (4) arthur golden (1) bulgakov (2) cormac mccarthy (1) csernus (2) csoóri sándor (1) czakó gábor (1) daniel defoe (1) david e. hoffman (1) dino buzatti (1) douglas adams (1) dr ambrus péter (1) egyéb (14) erich maria remarque (1) eric berne (1) europa kiado (26) ezoterika (2) fantasy (16) ferber katalin (1) gardonyi geza (3) george orwell (1) gesta kiadó (1) harriet beecher stowe (1) helikon kiado (7) horn gyula (1) hugh laurie (1) huntington (1) hvg kiadó (1) ifjúsági (1) ismeretterjesztő (5) j. d. salinger (1) j. k. rowling (7) jaffa kiadó (4) james redfield (1) játék (1) joel bakan (1) john le carré (1) john perkins (1) jókai (1) joseph heller (1) kafka (1) kepes andrás (1) kondor vilmos (1) kortárs (1) közélet (5) kráter kiadó (1) krimi (10) krúdy gyula (1) külföldi (66) lőrincz l lászló (1) l harmattan (1) magveto kiado (3) magyar (43) márai (6) márquez (2) max brooks (1) méhes györgy (1) mikszáth (3) milan kundera (1) mora kiado (1) móricz (1) neil gaiman (1) nemeth laszlo (1) nick cave (1) olajos péter (1) orban viktor (1) ottlik geza (1) paulo coelho (4) ponyva (18) pszichológia (6) rachel carson (1) rejtő jenő (2) rhonda byrne (1) robert b cialdini (1) robert merle (2) robin cook (3) rodney stone (1) romsics ignác (1) sólyom lászló (1) sorozat (25) stephen king (14) sylvia plath (1) szakirodalom (16) szalai vivien (1) századvég kiadó (1) szépirodalom (48) szerb antal (1) tari annamária (2) tolsztoj (1) történelem (5) ulpius ház (2) umberto eco (1) vámos miklós (1) wass albert (1) webes link (1) Címkefelhő

könyvespolc RSS

Budapest, retour

2013.08.05. 23:49 :: eMBé

Az idei Ünnepi Könyvhét szerzeményei közül ez volt az első kötet, amit elolvastam. Több érv is szólt mellette, úgy mint a rövid terjedelme; a szerző személye; de leginkább a könyv témája. Az első nem szorul magyarázatra, a második és a harmadik már inkább.

Nagy Abonyi Árpád ugyanúgy zentai illetőségű, mint én. Nem tudom, kit mennyire motivál az, ha a saját kis szülővárosának kortárs alkotóját olvashatja, de mivel nekem ilyenben még nem volt részem, ezért nagyon is kíváncsian vettem kézbe ezt a bő 150 oldalas regényt. Ráadásul korábban volt alkalmam személyesen is találkozni a szerzővel: a dabasi Polgármesteri Hivatalban dolgoztam még, amikor más zentaiakkal együtt ő is ott adta be a magyar állampolgársági kérelmét. Akkor egy volt a többi ügyfél között, fogalmam sem volt róla, hogy ír. Amikor megláttam az Ünnepi Könyvhét dedikálóinak listáján, és elolvastam a Budapest, retour fülszövegét, biztos voltam benne, hogy megveszem a kötetet.

A könyv egy meglehetősen érzékeny témát jár körül. A '90-es évek első felében játszódik, a délszláv háborúk katonai behívói elől Budapestre menekült jugoszláviai magyarok mindennapjait írja le. Egy fiatal férfi sorsán keresztül, az ő narrációjában követhetjük figyelemmel ennek a hontalanná vált közösségnek az életét. Ez az a pont, ahol az emlékeim és a családom személyes érintettsége miatt nagyon nehéz pusztán a könyvről írni, nem belebonyolódva az akkori történelmi helyzet elemzésébe. Az érvek és ellenérvek sokasága, a helyzet összetettsége miatt azonban ez annyira szétfeszítené ennek a bejegyzésnek a kereteit, hogy inkább visszafogom magam - pedig ha valamilyen célt szolgálhat ez a könyv, akkor az pont ennek a kibeszélése, feldolgozása.

A dilemma, amelyet a regény megjelenít két évtizede képezi heves vita tárgyát a vajdasági magyarok körében: helyes döntés-e ínséges időkben az egyénnek elhagynia a szülőföldjét, hátat fordítva a közösség azon tagjainak, akik a nehezebb sorsot tudatosan vállalva otthon maradtak?

A Budapest, retour-nak nem célja, hogy választ adjon erre a kérdésre - igazából nem is lehet. A könyv inkább az emigrációban élők helyzetét igyekszik árnyalni több-kevesebb sikerrel. Azért fogalmazok így, mert ennek a regénynek önmagában már a léte is hiánypótló és fontos, de maga a téma sokkal többet elbírt volna ennél a 150 oldalnál. Nem akarok persze igazságtalan lenni Nagy Abonyival, hiszen ez még csak a második köteteként jelent meg 2008-ban, de tény, hogy hiányérzetem volt a könyv olvasása közben és utána is. Örültem volna, ha a regényben megjelenített hétköznapok pusztasága és együgyűsége mellett jobban kibontja a szereplők karaktereit, a veszteségélményeiket, a gyökértelenségüket. Kíváncsi lettem volna arra is, hogy a szerző milyen álláspontot képvisel a "Menni vagy maradni?" kérdésében, de a mű az egyes szám első személy ellenére is mindvégig tárgyilagos, leíró próza marad, amin nem szüremlik át a szerző értékítélete.

Ezek persze csak a személyes nyavalyáim: a regény elolvasása után találtam egy olyan fantasztikus kritikát a könyvről, hogy rögtön elszégyelltem magam a fenti okoskodásaim miatt. A Vajdasági Magyar Digitális Adattár oldalán Aaron Blumm néven jegyez valaki egy alapos és kimerítő értékelést, ami százszor jobb annál, mint amit én a legjobb formámban valaha is írnék, úgyhogy ajánlom mindenkinek, akár rögtön ezután.

Ezt a könyvet elsősorban azok olvassák el, akik határon túli magyarként hosszabb ideje élnek Magyarországon, a földijeim különösen. Azoknak sem fog ártani a könyv, akik anyaországiként kíváncsiak egy "másik magyar valóságra": arra hogy mit jelentett alig két évtizede az otthontól kényszerűen elszakadva a fővárosban idegenként, gyökértelenül bolyongani, az ismerős kulturális közegben is ismeretlenül és idegenül. Tanulságos lesz.

Szólj hozzá!

Címkék: magyar kortárs szépirodalom

A bejegyzés trackback címe:

http://konyvespolc.blog.hu/api/trackback/id/tr975446451

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu