A hosszú hétvégém másik áldozata A balek volt. Hogy a magyar kiadónak, miként sikerült az eredeti angol "The Gun Seller" címet "A balek"-ra fordítania, azt most inkább ne feszegessük. A Dr. House-ként köztudatba vonult Hugh Laurie arcképével díszített - meglehetősen gyenge kivitelezésű - borítón valószínüleg jobban mutatott "A balek" felirat, mint mondjuk az, hogy "A fegyverkereskedő". Elég egyértelmű, hogy a kiadó a kötet teljes marketingjét Laurie filmbeli karateréhez igazította. Tegyük hozzá: igen nagy sikerrel, hiszen a kötet 2007 egyik legtöbb példányban eladott regénye lett.
Nos, ami a konkrét történetet illeti, nekem az olvasása közben folyton az járt az eszemben, hogyha nem tudnám, hogy a szerzője egy színész, akkor simán besorolnám a képzett, munkájukat igen magas szinten végző krimiírók közé. De komolyan! Ha a szerző személyének ismerete nélkül olvastam volna el, tuti azt mondtam volna rá, hogy egy vérprofi írta. Mivel a Dr. House-nak háromnál több epizódját nem láttam, ezért Laurie színészi kvalitásairól nem szeretnék nyilatkozni, de ha ilyen jól szövi a fikciós történetek szálait, akkor forgatókönyvíróként (is) simán megállná a helyét.
Némileg illúzióromboló volt, hogy a könyvajánlók többsége szerint fentrengeni lehet a röhögéstől szinte minden második bekezdésnél, és hát ehhez képest... Na jó, persze! Tudom, hogy nem kell mindent szó szerint venni, és én sem szeretném feleslegesen degradálni a regényt, mert alapvetően nagyon jó, pörgős humora van - de azért ennyire mégsem kellett volna felfújni. Hangsúlyozom, ez nem von le semmit a történet erényeiből, inkább csak egy nem túl szofisztikált kritika szeretett volna lenni azok felé, akik előzetesen túllihegték A balek-ot.
Ami viszont tényleg döbbenetes: az, amilyen sebességgel olvasatja magát a 333 oldalas magyar kiadás. Az első napon úgy hámoztam át magam 250 oldalon, hogy szinte észre se vettem! Pedig nem 20-as betűmérettel és 1,5-es sorközzel szedték a regényt, sőt! Hihetetlen, de tényleg villámgyorsan a végére lehet érni!
Különösebben nagy irodalmi értékkel nem rendelkező, de alapvetően kedves és szórakoztató krimi Laurie négy éve megjelent első kötete. Kikapcsolódásra ideális. Jöhetne már a következő...
Nos, ami a konkrét történetet illeti, nekem az olvasása közben folyton az járt az eszemben, hogyha nem tudnám, hogy a szerzője egy színész, akkor simán besorolnám a képzett, munkájukat igen magas szinten végző krimiírók közé. De komolyan! Ha a szerző személyének ismerete nélkül olvastam volna el, tuti azt mondtam volna rá, hogy egy vérprofi írta. Mivel a Dr. House-nak háromnál több epizódját nem láttam, ezért Laurie színészi kvalitásairól nem szeretnék nyilatkozni, de ha ilyen jól szövi a fikciós történetek szálait, akkor forgatókönyvíróként (is) simán megállná a helyét.
Némileg illúzióromboló volt, hogy a könyvajánlók többsége szerint fentrengeni lehet a röhögéstől szinte minden második bekezdésnél, és hát ehhez képest... Na jó, persze! Tudom, hogy nem kell mindent szó szerint venni, és én sem szeretném feleslegesen degradálni a regényt, mert alapvetően nagyon jó, pörgős humora van - de azért ennyire mégsem kellett volna felfújni. Hangsúlyozom, ez nem von le semmit a történet erényeiből, inkább csak egy nem túl szofisztikált kritika szeretett volna lenni azok felé, akik előzetesen túllihegték A balek-ot.
Ami viszont tényleg döbbenetes: az, amilyen sebességgel olvasatja magát a 333 oldalas magyar kiadás. Az első napon úgy hámoztam át magam 250 oldalon, hogy szinte észre se vettem! Pedig nem 20-as betűmérettel és 1,5-es sorközzel szedték a regényt, sőt! Hihetetlen, de tényleg villámgyorsan a végére lehet érni!
Különösebben nagy irodalmi értékkel nem rendelkező, de alapvetően kedves és szórakoztató krimi Laurie négy éve megjelent első kötete. Kikapcsolódásra ideális. Jöhetne már a következő...
