Őszintén szólva kissé elcsúsztam blogbejegyzés-ügyileg: ezen sorok írásakor már az utolsó előtti, azaz hatodik kötetet olvasom a történetfolyamból. Épp ideje volt már összekapni magam, és megírni a negyedik kötet összegzését, mert ha még húzom két hétig, valószínűleg erősen megkopnak egyes részletek ebből - a sztori új fejleményeinek tükrében. De ne szaladjunk előre!
A Varázsló és üveg lényegében egy visszatekintés, Roland múltjának egy igen fontos részét dolgozza fel: megtudhatjuk mi történt közvetlenül azután, hogy Cortot, a mesterét legyőzve hivatalosan is harcossá vált. Közelebbről is megismerhetjük Alaint és Cuthbertet, Roland gyerekkori barátait, akikre már annyi utalás történt az első három könyvben. És kiderül az is, hogy a sokszor morcos, sőt kifejezetten rideg harcosban is volt valaha érző szív: egy ifjúkori heves, ám tragikus véget érő szerelmi történet bontakozik ki ugyanis a Varázsló és üveg oldalain.
Maga a kötet egy Mejis nevű kis mezővárosban játszódik, ahova Roland apja azért küldte a fiúkat, hogy ne legyenek Walter - a cselszövő varázsló, aki elcsábította a harcos anyját - látókörében. A helyszín első ránézésre ideálisnak tűnik, hiszen Gileádban forrong minden, de Mejis bárósága mindettől távol esik, errefelé még a madár se jár. Ám semmi sem történik véletlenül, mert a sors - vagy Rolandék nemes nyelvén: ka - közbeszól. A fiúk ugyanis ebben az isten háta mögötti kisvárosban bukkannak rá egy szövevényes összeesküvés szálaira, amely alapjaiban határozza meg annak a harcnak a végigkimenetelét amelyet Roland apja vív Gileádban a lázadókkal. És bár Rolnadék - mondhatni - pihenni jönnek Mejisbe, végül rajtuk múlik majd, hogy Gileád megmenekül-e vagy romba dől...
Mindezt Roland Topekában egy esti tábortűz mellett mondja el Eddie-nek, Susannah-nak és Jake-nek, és maga a kötet attól igazán jó, hogy az egész szó szerint olyan meseszerű. Emiatt pedig kifejezetten élvezetes! Fokozatosan áll össze benne a kép, nem csúsznak el a részletek. Kíváló történet, önmagában is simán megállná a helyét!
