A szerzőről

Sajnos vagy szerencsére, de én még szoktam olvasni. Írok is olykor ezt-azt. Hogy pontosan mit, az az alábbiakból kiderül.

Most olvasom...

Kulcsszavak

ady endre (1) agatha christie (1) agave (3) alexandra kiado (4) arthur golden (1) bulgakov (2) cormac mccarthy (1) csernus (2) csoóri sándor (1) czakó gábor (1) daniel defoe (1) david e. hoffman (1) dino buzatti (1) douglas adams (1) dr ambrus péter (1) egyéb (14) erich maria remarque (1) eric berne (1) europa kiado (26) ezoterika (2) fantasy (16) ferber katalin (1) gardonyi geza (3) george orwell (1) gesta kiadó (1) harriet beecher stowe (1) helikon kiado (7) horn gyula (1) hugh laurie (1) huntington (1) hvg kiadó (1) ifjúsági (1) ismeretterjesztő (5) j. d. salinger (1) j. k. rowling (7) jaffa kiadó (4) james redfield (1) játék (1) joel bakan (1) john le carré (1) john perkins (1) jókai (1) joseph heller (1) kafka (1) kepes andrás (1) kondor vilmos (1) kortárs (1) közélet (5) kráter kiadó (1) krimi (10) krúdy gyula (1) külföldi (66) lőrincz l lászló (1) l harmattan (1) magveto kiado (3) magyar (43) márai (6) márquez (2) max brooks (1) méhes györgy (1) mikszáth (3) milan kundera (1) mora kiado (1) móricz (1) neil gaiman (1) nemeth laszlo (1) nick cave (1) olajos péter (1) orban viktor (1) ottlik geza (1) paulo coelho (4) ponyva (18) pszichológia (6) rachel carson (1) rejtő jenő (2) rhonda byrne (1) robert b cialdini (1) robert merle (2) robin cook (3) rodney stone (1) romsics ignác (1) sólyom lászló (1) sorozat (25) stephen king (14) sylvia plath (1) szakirodalom (16) szalai vivien (1) századvég kiadó (1) szépirodalom (48) szerb antal (1) tari annamária (2) tolsztoj (1) történelem (5) ulpius ház (2) umberto eco (1) vámos miklós (1) wass albert (1) webes link (1) Címkefelhő

könyvespolc RSS

Szerelem a kolera idején

2008.12.13. 18:10 :: eMBé

Gabriel García Márquezről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni.

Kevés kortárs szerző van, aki olyan alázattal tud írni a élet dolgairól, mint ahogyan azt ő teszi: ír egyéni sorsokról és emberi kapcsolatokról. Ír fájdalmas és felemelő érzésekről. Ír különböző korokról és egymástól távoleső világokról. És teszi mindezt úgy, hogy már most mindenki számára nyilvánvaló, hogy az örökkévalóságnak alkot. Olyasmi ez, amit nem nagyon lehet magyarázni: aki veszi a fáradtságot, és elolvassa egy-két kötetét, úgyis tudni fogja, hogy miről írtam fentebb. Aki pedig már megtette, annak felesleges ezt  fejtegetni...

Ha valamit fel lehet róni Márqueznek, az legfeljebb annyi, hogy regényei hangulata, stílusa közt  minimális a különbség: munkáinak minden egyes betűjét úgy itatja át a Latin-amerikai emberek gondolkodásmódja, életérzése, hogy közben az elmesélt történeteinek mégis egyetemes mondanivalója van. Azt szándékosan nem akartam írni, hogy "ugyanazt a sablont használja", mert a) ebben a formában ez nem igaz, b) a sablon, mint fogalom eleve magában rejt egy kopár értéknélküliséget. Márquez viszont olyan gyönyörű odaadással tud írni az élet legegyszerűbb dolgairól is, hogy az vitán felül a zsenialitás kategóriájába tartozik. Ja, hogy elfogult lennék? Nem, ez nem igaz. Lehet persze jobban, kevésbé vagy egyáltalán nem szeretni Márquez irodalmát, de el nem ismerni azt, ahogyan ír... Nos, az pofátlanság. Nem akarok előhozakodni a Nobel-díjjal, mert nagyon sok olyan szerző részesült benne, aki kortársai munkásságához képest tizedannyit sem tett le az asztalra, helyettük mégis ő kapta meg - de a kolumbiai író esetében nagyon is helyes döntés született 1982-ben.

A minap volt egy elég mókás élményem a Szerelem a kolera idején kapcsán. Amikor az egyik hölgy ismerősöm meglátta, hogy ezt olvasom, megkérdezte, hogy milyen a kötet? Mielőtt válaszolhattam volna, gyorsan hozzátette még, hogy "...mert a film borzalmas volt: mekkora hülyeség, hogy adott egy ilyen szerencsétlen pasas, aki egész életén keresztül egyetlen nőre vár?!" Kissé zavarban voltam, mert még nem láttam a regény filmes adaptációját - bár igaz, hogy kivétel nélkül mindenki azt mondta, hogy a regényhez képest kritikán alulira sikeredett -, de mosolyogva azt válaszoltam, hogy látszik, nem  nagyon igazodik el a férfiak lelki világában. Mire ő kezdett el nevetni: "Jobb is...".

Ez a kis közjáték ismét rávilágított arra, hogy érdemes-e egyáltalán megnézni egy kötet megfilmesített változatát, és ha igen, akkor a könyv elolvasása előtt vagy után? Én a magam részéről mindig azt vallottam, hogy ha csak lehet elkerülöm a filmes adaptációkat, de ha rá is szánom végül magam, akkor csakis az adott regény elolvasását követően. Mert egy film, főleg ha alapból rossz, hihetetlenül illúzióromboló lehet - mint ahogyan a fenti példa is mutatja -, és ha valaki el is olvassa utána a könyvet, a film általi hatások miatt már alapból nem úgy áll a kötethez, mint egyébként. Egy szó, mint száz: bár a filmet nem láttam, a regényt nagyon-nagyon ajánlom! Volt, aki azt mondta, hogy a Szerelem a kolera idején még a Száz év magánynál is jobb, bár én ezt nem feltétlenül osztom: nálam utóbbi az etalon. Ízlések és pofonok.

Mindenesetre ha valaki szeretett már úgy nőt, hogy az közben egy másik férfit választott, de kettejük boldog kapcsolatával a napi találkozások révén folyton szembesült... Vagy ha valaki nőként úgy ment bele egy párkapcsolatba, hogy közben pontosan tudta, hogy egy másik férfi a csillagokat is egyenként hozná le érte a földre, mégis visszautasította őt... Nos ezeknek az embereknek kötelező darab a Szerelem a kolera idején! Kinek ezért, kinek azért. Ezt nem szeretném bővebben kifejteni, a magyarázat a könyvben pontosan fellelhető. Jó olvasást hozzá!

(Utólagos megjegyzés: örök hálám Krisztának, amiért felhívta a figyelmemet két ordító hibára, amit a fenti bejegyzés első verziójában ejtettem. Hetekig voltak kinn, magam többször is átsiklottam felettük, nincs mentség rá... Köszi, hogy szóltál!) :o) 

3 komment

Címkék: külföldi szépirodalom márquez magveto kiado

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvespolc.blog.hu/api/trackback/id/tr9819801

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

G-Kiralylany (törölt) 2009.09.10. 18:46:30

Kedvenc íróm Márquez, szerintem tökéletesen ír, olyannyira, sokszor-sokszor hosszan merengek mondatai felett, meglátásai felett, hogy mégis, hogyan, de hogyan lehet valaki ennyire jó író? Hálás vagyok, hogy ír, és olvashatjuk, életem egyik legszebb ajándéka. Nekem a Szerelem a kolera idején nagyon tetszett, és igenis, van ilyen szerelem, másrészt aki nem hiszi, vagy túl varázslatosnak érzi Márquez világát, annak ajánlom, olvassa el A guajava illatát - ez egy interjúkötet. Szerintem a valódi szeretet, szerelem egyetlen ismérve, hogy nem múlik el. Másrészt Márquez fantasztikusan tisztán látja az emberi jellemeket, ezért nincs nála ,gonosz', elítélt karakter egy sem, mindenkit szeretni tudunk, még A pátriárka alkonyában a diktátort is. Gyors abba is hagyom, mert erről túl sokat lehet csak írni.
Olvassa el mindenki, aki hisz a szeretetben:)
Más könyvei közül, leszámítva persze a legismertebbet, olvastál már?

G-Kiralylany (törölt) 2009.09.10. 18:48:02

Ja, és láttam a filmet, csak azért nem volt olyan jó, mert nem lehet egy filmbe ennyi mindent belesűríteni, de Javier nagyon jó színész, érdemes megnézni, végignézni a filmet is egyszer.

eMBé · http://konyvespolc.blog.hu 2009.09.11. 08:14:45

@G-Kiralylany: Nos, kis túlzással az összes Márquez-kötetet olvastam, talán a Söpredéket leszámítva.