Az Amerika elolvasását követően véletlenül botlottam bele Mikszáth Kálmán Két választás Magyarországon című kisregényébe. Jónéhány kötetünk van otthon, amelyek amióta csak az eszemet tudom ott állnak valamelyik könyvespolcunkon, vagy szekrényünkön. Ez is egy volt azok közül. Még édesanyám kapta jutalmul általános iskolásként. Én ha csak tehetem, megvásárolom a kiszemelt kötetet, mert egy új könyv illata mindig jó érzéssel tölti el az embert; de egy régi papírkötésű könyvnek ugyanúgy megvan a maga jellegzetes illata, ami szintén kellemes. Az már csak hab a tortán, ha ez történetesen még egy kisebbfajta családi ereklye is.
Két ok miatt álltam neki a műnek: rövid terjedelme tette elsősorban szimpatikussá, másfelől pedig halványan derengett, hogy korábban egy kurzusomon megemlítette valamelyik oktatóm, hogy Mikszáth ezen kisregénye hű lenyomata annak a közgondolkodásnak, amely az akkori politikai elitet övezte, illetve arról ahogy a nép a politikáról, mint "úri huncutságról" vélekedett.
Amire nem számítottam Karánghy Menyhért kétszeri megválasztásának történetében, az a humor. Mikszáth viszont oly' módon írt pengeéles kritikát korának országgyűlési képviselőiről (azaz saját munkatársairól), hogy közben az olvasót is fantasztikusan elszórakoztatja. Finom iróniájával kifejezetten élvezetes olvasmánnyá alakított egy olyan (fiktív) történetet, amely indulatokkal teli, vádaskodó írás is lehetett volna. Minden elismerés megilleti ezért.
Persze a lényeget nem fedte el így sem. Aki akarta, bőven megérthette a mű üzenetét. És hogy van-e átfedés a két kor politikai elitje közt? Válaszként itt egy részlet a hátoldali ajánlóból: "Milyen ember is ez a Karánghy Menyhért? Elég talán, ha megemlítjük, hogy szélhámosság volt már a házassága is. A legtisztább emberi érzést, a szerelmet is meghamisította fonák gondolkodása: a karrierbe, a képzelt vagyonba szeretett bele, s nem későbbi feleségébe. Egy ravasz stikli ültette a képviselői székbe, egy jó zsíros vasútépítési panama révén tett szert vagyonra, s egy még körmönfontabb csíny juttatta újabb mandátumhoz. A hamisjátékhoz partnerek is kellenek. Karánghy Menyus a parlamentben találta meg embereit. A parlament pedig az országnak nem lelkiismerete, hanem színháza volt, karzatán a hölgykoszorúval, talpa alatt az elsüllyedt valódi országgal."
Kell ehhez bármit is hozzáfűznöm?