A szerzőről

Sajnos vagy szerencsére, de én még szoktam olvasni. Írok is olykor ezt-azt. Hogy pontosan mit, az az alábbiakból kiderül.

Most olvasom...

Kulcsszavak

ady endre (1) agatha christie (1) agave (3) alexandra kiado (4) arthur golden (1) bulgakov (2) cormac mccarthy (1) csernus (2) csoóri sándor (1) czakó gábor (1) daniel defoe (1) david e. hoffman (1) dino buzatti (1) douglas adams (1) dr ambrus péter (1) egyéb (14) erich maria remarque (1) eric berne (1) europa kiado (26) ezoterika (2) fantasy (16) ferber katalin (1) gardonyi geza (3) george orwell (1) gesta kiadó (1) harriet beecher stowe (1) helikon kiado (7) horn gyula (1) hugh laurie (1) huntington (1) hvg kiadó (1) ifjúsági (1) ismeretterjesztő (5) j. d. salinger (1) j. k. rowling (7) jaffa kiadó (4) james redfield (1) játék (1) joel bakan (1) john le carré (1) john perkins (1) jókai (1) joseph heller (1) kafka (1) kepes andrás (1) kondor vilmos (1) kortárs (1) közélet (5) kráter kiadó (1) krimi (10) krúdy gyula (1) külföldi (66) lőrincz l lászló (1) l harmattan (1) magveto kiado (3) magyar (43) márai (6) márquez (2) max brooks (1) méhes györgy (1) mikszáth (3) milan kundera (1) mora kiado (1) móricz (1) neil gaiman (1) nemeth laszlo (1) nick cave (1) olajos péter (1) orban viktor (1) ottlik geza (1) paulo coelho (4) ponyva (18) pszichológia (6) rachel carson (1) rejtő jenő (2) rhonda byrne (1) robert b cialdini (1) robert merle (2) robin cook (3) rodney stone (1) romsics ignác (1) sólyom lászló (1) sorozat (25) stephen king (14) sylvia plath (1) szakirodalom (16) szalai vivien (1) századvég kiadó (1) szépirodalom (48) szerb antal (1) tari annamária (2) tolsztoj (1) történelem (5) ulpius ház (2) umberto eco (1) vámos miklós (1) wass albert (1) webes link (1) Címkefelhő

könyvespolc RSS

Harry Potter és a Titkok Kamrája

2009.08.16. 20:21 :: eMBé

Hadd kezdjem ezt a bejegyzést egy kínos vallomással: embertelenül elhanyagoltam a blogot az elmúlt egy-két hónapban. Elkezdtem olvasni a Harry Potter-sorozatot, és a legelső kötet után valahogy baromira nem vitt rá a lélek, hogy megírjam a második regény összefoglalóját. Aztán sem a harmadikét, sem a negyedikét, és így tovább... Magyarul úgy fogok most hét különálló bejegyzést írni, hogy már régen elolvastam a teljes regényfolyamot. Hogy honnan ez a lustaság? Egyrészről nem akartam klasszikus értelemben vett összefoglalókat írni, azokból úgyis van bőven a neten, meg kedvem sem volt hozzá túl sok. Inkább a regények által ébresztett gondolatokra szerettem volna koncentrálni - de akárhogy is erőltettem az agyam, ilyeneket nem nagyon találtam. A sorozat legtöbb kötete igen eredeti, cselekményük gördülékeny, így olvasmányosak, ám lényegüket tekintve mégis csak az ifjúsági- és szórakoztató irodalom kategóriájába sorolhatók be. Túl sok mögöttes mondanivalója, vagy filozófiai mélysége nincs a varázslótanonc egyes éveit feldolgozó köteteknek. Ami az eredetiséget illeti, nálam valahogy pont a második könyv az, amelyik kilóg a sorból. Ezt nehéz lesz megmagyarázni, de egyszerűen erőltetettnek éreztem az egészet. Illetve a pontosítok: maga a regény jó volt, csak a legvégét, a szálak elvarrását nem sikerült szerintem túl kreatívan megoldania az írónőnek.

Harry Potter a külvilágtól elzárva tölti nyári szünidejét a nagybácsikájáék otthonában, amikor is egy kis termetű lény, egy házimanó jelenik meg a szobájában, és arra kéri, ne menjen vissza Roxfortba, mert abból nagy baja lesz... Miután Harry nem hallgat rá, Dobby egy sor eszköztől sem riad vissza, hogy Harry-t eltérítse szándékától. Többek közt neki köszönhető, hogy Ron és Harry végül szeptember elsején lekésik a Roxfort Expesszt, így Weasley-ék repülő Fordjával kénytelenek eljutni az iskoláig.

J. K. Rowling egy sor új szereplőt is beemel a második történetbe kezdve a bájgúnár Gilderoy Lockhart professzortól, aki az előző részben örök vadászmezőkre tért Mógus helyét veszi át, a Harry Potter-rajongó elsős fotós fiú, Colin Creevey-n át, egészen Ginny Weasley-ig, aki ebben az évben az egyik kulcsszereplővé lép elő. A régi karakterek érdemben nem változtak: Harry tanulásban lusta, kviddicsben lelkes; Ron továbbra is jól játsza a faragatlan és laza örök második szerepét, Hermione idén is a tanulásnak él, Neville pedig ugyanolyan ügyifogyi, mint elsőben volt.

Egy idő után Harry kezd furcsa, dühös hangokat hallani, amiket más nem. Ezzel egy időben, sorra találják meg a Roxfort kővé dermedt lakóit, és utalásokat egy bizonyos Titkok Kamrájára, amelynek legendája sokéves már az iskola falain belül. Harry-ék az ifjú Draco Malfoyt és bandáját gyanítják az esetek mögött, de ez a feltételezésük hibásnak bizonyul. Sokat azér nem tévednek, hiszen a ludas mégiscsak a Malfoy család tagja: az apa, Lucius Malfoy az, aki még a tanév eleji tankönyvvásárláskor Ginny könyvei közé rejt egy titokzatos naplót, amely attól egyedi, hogy üresek a lapjai, de maga a kötet él, "beszélgetni" lehet vele. Az elsős Ginny kiönti a lelkét neki, és ezáltal egyre inkább a hatása alá kerül, és végül - öntudatán kívül - ő az, aki kinyitja a Titkok Kamráját, és rászabadítja Mardekár Malazár óriáskígyóját, a Bazilikuszt Roxfortra...

Ennek a kígyónak a hangját hallja olykor Harry, hiszen egy párbaj alkalmával véletlenül (már ha az ő történetében beszélhetünk egyáltalán véletlenekről), kideről Harry-ről, hogy van egy különleges, általában sötét varázslók által birtokolt képessége: párszaszájú, azaz beszél a kígyók nyelvén. A nagy nyomozások közben Hermione is kővé dermed, Ginny-t pedig elrabolja a Bazilikus, de Harry és Ron Lockhart professzorral együtt megtalálják a Titkok Kamrájának nyílását, és leereszkednek a Roxfort alatti mélységekbe.

Ott kiderül, hogy Ginny élő naplója (amelynek a későbbiekben még lesz szerepe) korábban az ifjú Tom Denem tulajdonát képezte, aki nem más, mint maga Voldemort. Kusza? Eléggé... Mindenesetre Rowlingnak sikerült amolyan tessék-lássék módjára lazárni a történetet: Harry által megsemmisül a napló és az óriáskígyó is, és ismét a béke napjai köszöntenek be Roxfortba. Legalábbis a következő tanév elejéig...

Szólj hozzá!

Címkék: külföldi sorozat fantasy j. k. rowling

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvespolc.blog.hu/api/trackback/id/tr561313535

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.