A szerzőről

Sajnos vagy szerencsére, de én még szoktam olvasni. Írok is olykor ezt-azt. Hogy pontosan mit, az az alábbiakból kiderül.

Most olvasom...

Kulcsszavak

ady endre (1) agatha christie (1) agave (3) alexandra kiado (4) arthur golden (1) bulgakov (2) cormac mccarthy (1) csernus (2) csoóri sándor (1) czakó gábor (1) daniel defoe (1) david e. hoffman (1) dino buzatti (1) douglas adams (1) dr ambrus péter (1) egyéb (14) erich maria remarque (1) eric berne (1) europa kiado (26) ezoterika (2) fantasy (16) ferber katalin (1) gardonyi geza (3) george orwell (1) gesta kiadó (1) harriet beecher stowe (1) helikon kiado (7) horn gyula (1) hugh laurie (1) huntington (1) hvg kiadó (1) ifjúsági (1) ismeretterjesztő (5) j. d. salinger (1) j. k. rowling (7) jaffa kiadó (4) james redfield (1) játék (1) joel bakan (1) john le carré (1) john perkins (1) jókai (1) joseph heller (1) kafka (1) kepes andrás (1) kondor vilmos (1) kortárs (1) közélet (5) kráter kiadó (1) krimi (10) krúdy gyula (1) külföldi (66) lőrincz l lászló (1) l harmattan (1) magveto kiado (3) magyar (43) márai (6) márquez (2) max brooks (1) méhes györgy (1) mikszáth (3) milan kundera (1) mora kiado (1) móricz (1) neil gaiman (1) nemeth laszlo (1) nick cave (1) olajos péter (1) orban viktor (1) ottlik geza (1) paulo coelho (4) ponyva (18) pszichológia (6) rachel carson (1) rejtő jenő (2) rhonda byrne (1) robert b cialdini (1) robert merle (2) robin cook (3) rodney stone (1) romsics ignác (1) sólyom lászló (1) sorozat (25) stephen king (14) sylvia plath (1) szakirodalom (16) szalai vivien (1) századvég kiadó (1) szépirodalom (48) szerb antal (1) tari annamária (2) tolsztoj (1) történelem (5) ulpius ház (2) umberto eco (1) vámos miklós (1) wass albert (1) webes link (1) Címkefelhő

könyvespolc RSS

A férfi

2010.04.20. 20:07 :: eMBé

Korábban nem volt semmilyen közöm a pszichológiához. Az emberi természet, az emberi kapcsolatok, vagy a különböző függőségek mindig is foglalkoztattak, bár annyira sohasem, hogy szakirodalmi szinten is utánnaolvassak ezeknek. Csernus korábbi televíziós műsorából sem láttam többet négy-öt adásnál, szóval messze nem tartoztam a törzsközönségéhez. (Bár van a környezetemben olyan személy, aki ezek hatására döntött úgy, hogy a gimi után pszichológiára jelentkezik.) Pár hónappal ezelőtt azonban megszereztem A nő c. munkájának hangoskönyv változatát, végighallgattam, és nagyon megfogott! Mármint a hangoskönyv, nem pedig a szerzője.

Ez utóbbi mondat talán poénosnak tűnik, de nem annak szántam. Azért tartom fontosnak kiemelni ezt, mert igen csak fellelkesültem a A nő néhány megállapításán, pontosabban azon a felismerésen, hogy a könyvben felsorolt élethelyzetek jócskán akadnak a közvetlen környezetemben is. Szóval ajánlottam pár személynek, akik közül nem egy azzal utasított vissza, hogy - sarkítok - a Csernus egy arrogáns pöcs, aki félistennek hiszi magát, így nem is kíváncsi rá. Szerintem ez minimum szűklátókörűségre vall: még ha igaza is van valakinek ebben a tekintetben, akkor is elköveti azt a komoly hibát, hogy nem képes különválasztani a személyt és annak szellemi termékét. Lehet a Csernus egy arrogáns pöcs (nem ismerem persze, de kétlem, hogy az lenne), de attól még írhat hasznos és fontos dolgokat, nem? Na ugye...

Szóval engem a könyvében leírtak fogtak meg, és elég egyértelmű volt, hogy ezek után elolvasom a párját is, A férfi c. munkát. Megtörtént. A legfeltűnőbb különbség a kettő közt, hogy A férfi stílusában jóval visszafogotabb, konszolidáltabb munka. Kétség kívül tanulságos, de messze nem olyan "vagdalózó" hangnemű, mint A nő. Hogy ez előnye, vagy hátránya-e, azt nem tudom, csak mint tényt írtam le. Ezt leszámítva azonban ugyanolyan közérthető, olvasmányos kötet, mint az elődje. Nagy baj nem lehet belőle, ha valaki veszi a fáradtságot, és elolvassa.

Azt nehezményeztem csak, hogy - ugyanúgy mint A nő esetében - a kötet elsősorban bizonyos élethelyzetek, emberi kapcsolatrendszerek leírására szorítkozik. Ez sokat segíthet az olvasónak abban, hogy adott esetben ráeszméljen a saját helyzetére (önmagában persze ez sem kevés), de mindkét könyv elenyésző mértékben ad csak támpontokat arra vonatkozóan, hogy ezeken hogyan lendüljön túl az olvasó. Magyarul a kötetek által azt felismerheted, hogy mekkora szarban vagy, de azt már kevésbé tudod meg, hogy miként mássz ki belőle. Ezt kifejthette volna bővebben is a szerző.

Hogy az egyértelműen nagyközönségnek íródott, közérthető nyelvezetű kötetek mennyire számítanak szakirodalmi munkáknak, számomra nem világos. Sok szakmabeli támadja Csernust emiatt, nekem mindenesetre nem tisztem ezt eldönteni. Annyi biztos, hogy a pszichológiai tankönyvek és segédanyagok felépítése jóval rétegzettebb, hogy a stílusukról már ne is beszéljünk. Mindezt azért állítom, mert a könyvei nyomán kedvet kaptam ehhez a témához, és a következő blogbejegyzés is ehhez kapcsolódik majd... A pontos részletekről hamarosan, addig is tessék lelkesen olvasni!

1 komment

Címkék: magyar pszichológia csernus szakirodalom jaffa kiadó

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvespolc.blog.hu/api/trackback/id/tr551937983

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szocmunkas · http://www.szocialismunkas.freeblog.hu 2010.04.21. 00:01:00

Csernusra azért haragszik a szakma, mert egyrészt az írásai "szakmaiságát" feláldozta a pénzért, ez által a hitelességét is veszélybe sodorta. Másrészt a pszichoterápiával foglalkozók többsége egyetért abban, hogy az ő kemény, odamondogatós stílusa hatékony lehet szenvedélybetegeknél (ami az ő szakterülete), de nem biztos, sőt, biztos, hogy nem tesz jót egy önértékelési zavarokkal küzdő, krízisben lévő, elesett embernek. Ma inkább a Rogers nevéhez fűződő humanisztikus pszichológia van divatban, ahol kliens és szakember egyenrangú, kölcsönös a tisztelet, és nem a terapeuta észosztásából áll a beszélgetés.

Csernus a műsoraiból showt csinált, amikor kövér nőket "hájas disznózott", elnyomott férfiakat "bólogató jánosozott", "nyuszimamuszozott", nevetségessé tette őket ahelyett, hogy segített volna nekik.

Csernus ezért nem népszerű a szakmában.