A szerzőről

Sajnos vagy szerencsére, de én még szoktam olvasni. Írok is olykor ezt-azt. Hogy pontosan mit, az az alábbiakból kiderül.

Most olvasom...

Kulcsszavak

ady endre (1) agatha christie (1) agave (3) alexandra kiado (4) arthur golden (1) bulgakov (2) cormac mccarthy (1) csernus (2) csoóri sándor (1) czakó gábor (1) daniel defoe (1) david e. hoffman (1) dino buzatti (1) douglas adams (1) dr ambrus péter (1) egyéb (14) erich maria remarque (1) eric berne (1) europa kiado (26) ezoterika (2) fantasy (16) ferber katalin (1) gardonyi geza (3) george orwell (1) gesta kiadó (1) harriet beecher stowe (1) helikon kiado (7) horn gyula (1) hugh laurie (1) huntington (1) hvg kiadó (1) ifjúsági (1) ismeretterjesztő (5) j. d. salinger (1) j. k. rowling (7) jaffa kiadó (4) james redfield (1) játék (1) joel bakan (1) john le carré (1) john perkins (1) jókai (1) joseph heller (1) kafka (1) kepes andrás (1) kondor vilmos (1) kortárs (1) közélet (5) kráter kiadó (1) krimi (10) krúdy gyula (1) külföldi (66) lőrincz l lászló (1) l harmattan (1) magveto kiado (3) magyar (43) márai (6) márquez (2) max brooks (1) méhes györgy (1) mikszáth (3) milan kundera (1) mora kiado (1) móricz (1) neil gaiman (1) nemeth laszlo (1) nick cave (1) olajos péter (1) orban viktor (1) ottlik geza (1) paulo coelho (4) ponyva (18) pszichológia (6) rachel carson (1) rejtő jenő (2) rhonda byrne (1) robert b cialdini (1) robert merle (2) robin cook (3) rodney stone (1) romsics ignác (1) sólyom lászló (1) sorozat (25) stephen king (14) sylvia plath (1) szakirodalom (16) szalai vivien (1) századvég kiadó (1) szépirodalom (48) szerb antal (1) tari annamária (2) tolsztoj (1) történelem (5) ulpius ház (2) umberto eco (1) vámos miklós (1) wass albert (1) webes link (1) Címkefelhő

könyvespolc RSS

Zabhegyező

2010.06.03. 20:16 :: eMBé

Szép számmal akadnak olyan kultikus regények, amelyekről már mindent megírtak - és annak az ellenkezőjét is. Ilyenkor az egyszerű olvasó, legyen bármennyire is lelkes a kötet kapcsán, úgy érezheti, hogy nem szolgálhat túl sok hozzáadott értékkel vagy újdonsággal azáltal, ha leírja a véleményét a történetről. Ráadásul, ha ez a kultikus regény annyira egysíkú, annyira egyértelmű, mint a közelmúltban elhunyt J. D. Salinger Zabhegyező c. munkája, akkor főleg bajban van az illető. Ezzel a helyzettel igyekszem most megbirkózni.

A Zabhegyező ugyanis egy olyan könyv, amin nem érdemes és nem is lehet igazából vitatkozni. Nincsenek benne áthallásos részek, rejtett üzenetek, burkolt társadalomkritikák vagy bármi ilyesmi: a kötet egyszerűen csak arról szól, amit a története elmesél. Miután egy tizenhét éves, saját helyét a világban nagyon nem találó kamaszt már a negyedik gimnáziumából rúgnak ki, úgy dönt, hogy a maga módján dühöngőre fogja a karácsonyi szünet előtti pár napot. Mindezt egyes szám első személyben osztja meg velünk, egy évvel az események után, egy javítóintézet falai közt papírra vetve a sorait.

Még általános iskola alsó tagozatába jártam, amikor olvastam Ivo Andrić Nobel-díjas szerb író egyik regényét. Őszintén szólva fogalmam sincs már, hogy miről szólt, de a címét azóta sem felejtettem el: Haragban a világgal. Folyton ez jutott eszembe, amikor a Zabhegyezőt olvastam, vagyis hogy akár ez is lehetne a címe. A saját bevallása szerint sem túl eszes Holden Caulfield-nek ugyanis mindenkivel van valami baja, a környezetében minden idegesíti valamiért, és semmi sem jó úgy, ahogy éppen van. A lázadás persze mindig is a tizenévesek sajátossága volt, ő azonban még így is kitűnik a többiek közül. Ezzel az extrémizmusával viszont inkább idegesítő, mint jópofa. Salinger regényének sikere szerintem pont abban áll, hogy úgy ábrázolta a tizenéves korosztályt, ahogy őelőtte senki más: az ifjúságról alkotott képet évtizedeken keresztül a Tom Sawyer-felé játékos, a felnőttek orra alá folyton borsot törő, de alapvetően szeretetre méltó karakterek határozták meg. Ehhez képest Salinger tizenhét éves főszereplője ugyanúgy képes lenézni és utálni másokat, mint ahogy a nagybetűs életben már rutinnal mozgó felnőttek teszik ezt egymással. (Salinger 1951-ben írt regényére három évvel később aztán William Golding tesz még rá egy lapáttal, amikor A legyek ura oldalain gyerekekből hozza ki az állati ösztönöket és az eszetlen brutalitást.)

Nem nagyon tudom felidézni, hogy volt-e korábban olyan jó regény, aminek ennyire nem tudtam azonosulni a főszereplőjével. Ha ugyanis egy történet rossz, akkor esélyes, hogy az olvasó a karakterekkel sem tud egy hullámhosszra kerülni, ez szinte természetes velejárója a pocsék irodalmi munkáknak. Az viszont egyértelműen az írót dicséri, hogy úgy volt képes remek történetet írni, hogy annak főszereplőjét mindvégig távol tartotta az olvasótól. Tőlem legalábbis biztosan.

Minden irodalmi erénye mellett azonban kétségtelen tény, hogy a Zabhegyező felett bizonyos szempontból eljárt az idő. Az 1950-es évek fiatalja és egy mai tizenéves lázadása között ég és föld a különbség. Meg merem kockáztatni, hogy már a mai fiatalok szüleinek is teljesen mást jelentett a normákkal való szembeszegülés a maguk ifjúsága idején a '70-es és '80-as években, mint ahogyan azt Salinger a regény írása közben megfogalmazta. A Zabhegyező inkább egyfajta befelé irányuló, zárkózott makacsságot mutat be, ami távol esik a mai korra inkább jellemző nyílt szembeszegüléstől. Ezt tehát nem árt szem előtt tartani, miközben olvassuk a regényt.

Egyébként korrekt munka, könnyen lehet haladni vele, csak ajánlani tudom!

2 komment

Címkék: külföldi szépirodalom j. d. salinger

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvespolc.blog.hu/api/trackback/id/tr692054452

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dorabella · http://dorabella-konyv.blogspot.com/ 2010.06.05. 16:58:58

Örülök, hogy nem bántad meg. :)

(Egyébként tetszik a blogod. Irigylem, hogy van időd rendszeresen olvasni, és leírni a véleményedet.)

lunanyuszi (törölt) · http://lunanyuszi.blogspot.com/ 2010.06.07. 15:55:32

Ez elég érdekes nekem, én egyátalán nem éreztem, hogy eljárt volna felette az idő. Sőt.