A szerzőről

Sajnos vagy szerencsére, de én még szoktam olvasni. Írok is olykor ezt-azt. Hogy pontosan mit, az az alábbiakból kiderül.

Most olvasom...

Kulcsszavak

ady endre (1) agatha christie (1) agave (3) alexandra kiado (4) arthur golden (1) bulgakov (2) cormac mccarthy (1) csernus (2) csoóri sándor (1) czakó gábor (1) daniel defoe (1) david e. hoffman (1) dino buzatti (1) douglas adams (1) dr ambrus péter (1) egyéb (14) erich maria remarque (1) eric berne (1) europa kiado (26) ezoterika (2) fantasy (16) ferber katalin (1) gardonyi geza (3) george orwell (1) gesta kiadó (1) harriet beecher stowe (1) helikon kiado (7) horn gyula (1) hugh laurie (1) huntington (1) hvg kiadó (1) ifjúsági (1) ismeretterjesztő (5) j. d. salinger (1) j. k. rowling (7) jaffa kiadó (4) james redfield (1) játék (1) joel bakan (1) john le carré (1) john perkins (1) jókai (1) joseph heller (1) kafka (1) kepes andrás (1) kondor vilmos (1) kortárs (1) közélet (5) kráter kiadó (1) krimi (10) krúdy gyula (1) külföldi (66) lőrincz l lászló (1) l harmattan (1) magveto kiado (3) magyar (43) márai (6) márquez (2) max brooks (1) méhes györgy (1) mikszáth (3) milan kundera (1) mora kiado (1) móricz (1) neil gaiman (1) nemeth laszlo (1) nick cave (1) olajos péter (1) orban viktor (1) ottlik geza (1) paulo coelho (4) ponyva (18) pszichológia (6) rachel carson (1) rejtő jenő (2) rhonda byrne (1) robert b cialdini (1) robert merle (2) robin cook (3) rodney stone (1) romsics ignác (1) sólyom lászló (1) sorozat (25) stephen king (14) sylvia plath (1) szakirodalom (16) szalai vivien (1) századvég kiadó (1) szépirodalom (48) szerb antal (1) tari annamária (2) tolsztoj (1) történelem (5) ulpius ház (2) umberto eco (1) vámos miklós (1) wass albert (1) webes link (1) Címkefelhő

könyvespolc RSS

Zendülők - A Garrenek műve I.

2010.07.26. 11:59 :: eMBé

Két éve volt először, hogy a nyaramat egy teljes sorozat olvasásával töltöttem: akkor A Setét Torony-ciklusának hét kötete töltötte ki csak nem három hónapomat; majd tavaly a Harry Potter-történetek következtek. Bár kötelező jelleggel nem írtam elő a magam számára, de ezek után logikusnak tűnt, hogy az idei nyarat is egy sorozatnak szenteljem. Arra már nem emlékszem, hogy pontosan mikor határoztam el, hogy Márai Sándor Garrenek-ciklusa lesz az idei szerencsés, de tavasszal már begyűjtöttem a köteteket, szóval elég tudatosan készültem erre is.

Az Egy polgár vallomásainál már utaltam rá, hogy valamiért hadilábon állok Márai regényeivel. Emiatt némi távolságtartással álltam neki az ötkötetes Garrenek-ciklus első részének, s mint utóbb kiderült, szkepticizmusom nem volt alaptalan - abban az értelemben legalábbis biztosan nem, hogy bő egy év elteltével sem tudtam könnyebben ráhangolódni a szerző stílusára, mint amikor tavaly májusban a fent említett Márai-klasszikust olvastam.

Az mindenesetre már az első oldalak után nyilvánvalóvá vált, hogy hangulatát tekintve a Zendülők is tökéletesen illeszkedik azon kötetek sorába, amelyeket legpontosabban talán a "tipikus Márai" szókapcsolattal lehet jellemezni. Rövid kitérő: a gimnáziumi irodalom órákon sokáig nem értettem, miként lehet pontosan behatárolni azt az adottságot egy szerző esetében, hogy van-e saját stílusa, vagy nincs. Aztán idővel a kezembe kerültek Gabriel García Márquez regényei, és nagyjából innentől feloszlott a köd: ha valakinek van egyedi stílusa, az úgyis ordítani fog a lapokról - ha meg nincs, és magától nem vesszük észre, akkor teljesen felesleges keresgélni azt. Visszatérve a jelenbe: az eddigi tapasztalataim alapján lehet, hogy Márai prózája nekem épp nem fekszik annyira, de hogy a XX. századi magyar irodalom egyik olyan szerzője ő, akinél az egyedi stílusjegyek talán leginkább "ordítanak a szövegeiből", az biztos. És végtére is: ezt hívják tehetségnek, nem?

A Zendülők-ben négy fiatalember egy teljesen szokványos élethelyzetből egyre összetettebb és nyomasztóbb eseményeket generál, amelyek az egymás közti viszonyaikat is aláássák. A mű igazából attól különleges, hogy a fejlemények előre haladtával a szerző stílusa is fokozatosan átalakul: a klasszikus történetleírás idővel már csak szürreális hangulatok és hozzájuk kapcsolódó jelenetek felvillantására szorítkozik. A hátoldali borítót olvasva volt egy olyan sejtésem, hogy ez a regény is az "ártatlan fiatalkorból érett felnőtté válás" kissé már közhelyszerű elemeit mutatja be, de nem - és pont ez a jó benne!

A sorozat későbbi köteteinek szempontjából érdekesség, hogy az alcímben megjelenő Garren testvérek a Zendülők-ben nem főszereplők, csak említés szintjén jelennek meg párszor, így egyelőre nem sokat tudhatunk arról, hogy valójában kik is ők. A válaszok hamarosan érkeznek: a blogbejegyzés publikálása után már kezdem is a második kötetet.

Szólj hozzá!

Címkék: sorozat magyar márai szépirodalom helikon kiado

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvespolc.blog.hu/api/trackback/id/tr172176934

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.