A szerzőről

Sajnos vagy szerencsére, de én még szoktam olvasni. Írok is olykor ezt-azt. Hogy pontosan mit, az az alábbiakból kiderül.

Most olvasom...

Kulcsszavak

ady endre (1) agatha christie (1) agave (3) alexandra kiado (4) arthur golden (1) bulgakov (2) cormac mccarthy (1) csernus (2) csoóri sándor (1) czakó gábor (1) daniel defoe (1) david e. hoffman (1) dino buzatti (1) douglas adams (1) dr ambrus péter (1) egyéb (14) erich maria remarque (1) eric berne (1) europa kiado (26) ezoterika (2) fantasy (16) ferber katalin (1) gardonyi geza (3) george orwell (1) gesta kiadó (1) harriet beecher stowe (1) helikon kiado (7) horn gyula (1) hugh laurie (1) huntington (1) hvg kiadó (1) ifjúsági (1) ismeretterjesztő (5) j. d. salinger (1) j. k. rowling (7) jaffa kiadó (4) james redfield (1) játék (1) joel bakan (1) john le carré (1) john perkins (1) jókai (1) joseph heller (1) kafka (1) kepes andrás (1) kondor vilmos (1) kortárs (1) közélet (5) kráter kiadó (1) krimi (10) krúdy gyula (1) külföldi (66) lőrincz l lászló (1) l harmattan (1) magveto kiado (3) magyar (43) márai (6) márquez (2) max brooks (1) méhes györgy (1) mikszáth (3) milan kundera (1) mora kiado (1) móricz (1) neil gaiman (1) nemeth laszlo (1) nick cave (1) olajos péter (1) orban viktor (1) ottlik geza (1) paulo coelho (4) ponyva (18) pszichológia (6) rachel carson (1) rejtő jenő (2) rhonda byrne (1) robert b cialdini (1) robert merle (2) robin cook (3) rodney stone (1) romsics ignác (1) sólyom lászló (1) sorozat (25) stephen king (14) sylvia plath (1) szakirodalom (16) szalai vivien (1) századvég kiadó (1) szépirodalom (48) szerb antal (1) tari annamária (2) tolsztoj (1) történelem (5) ulpius ház (2) umberto eco (1) vámos miklós (1) wass albert (1) webes link (1) Címkefelhő

könyvespolc RSS

Féltékenyek - A Garrenek műve II.

2010.07.29. 11:16 :: eMBé

Kezdjük egy jó hírrel: a Garrenek-ciklus második kötetét olvasva örömmel nyugtáztam, hogy kezdek ráérezni Márai prózájára. Ennek a regénynek az összetett szövege ellenére valahogy gördülékenyebben ment az olvasása, mint a korábbiaké; szóval - nem akarom elkiabálni, de mégiscsak -  felcsillant annak a reménye, hogy a 25. életévem felé döcögve még mindig fejlődőképes vagyok. Mondjuk, van is hova... A tréfát félretéve, kissé deja vu érzésem van, ugyanis hasonlóan jártam anno Jókaival: el kellett olvasnom két-három kötetét zsinórban ahhoz, hogy megszokjam a művei nyelvezetét, de onnantól szinte menthetetlen voltam. Hogy Márai esetében is így lesz-e, azt nagy valószínűséggel a sorozat még hátralevő darabjai határozzák meg.

Az előző bejegyzést azzal zártam, hogy az első rész nem adott választ arra, hogy kik is valójában a Garrenek. A válaszokat a második kötet adja meg: a Féltékenyek bemutatja a család tagjait, a kultúrájukat, a világról vallott nézeteiket és azt a polgári attitűdöt, amelyet egy hanyatló kor utolsó képviselőiként már csak ők őriznek. Az öt testvér apjuk közelgő halála miatt visszatér a szülői házba, a Városba, amit a Garrenek dinasztiája évszázadok óta formált és meghatározott.

A mindig is sajátos életvitelt folytató Garreneket annak ellenére kezelték emberöltők óta tisztelettel övezett művészcsaládként a Városban, hogy a szó eredeti értelmében egyetlen művészeti ágban sem alkottak maradandót a család tagjai az idők során. Hogy akkor mégis miben áll a Garrenek műve? Talán abban a - hol bohém, hol nagyvonalú - életstílusban, amelyet az apa egy személyben képviselt, és közelgő halálával elveszni látszik. Az otthonról elköltözött és idő közben felnőtté vált gyermekekben ennek a polgári mentalitásnak csak egy-egy részlete él, öten alkotják azt az egy egészet, ami az apában megvolt. A kérdés az, hogy a legidősebb testvér, Péter képes-e átvenni egyedül ezt az örökséget, vagy a testvéreknek egymással szembeni fenntartásiak és sérelmeik ellenére össze kell zárniuk, hogy megvédjék apjuk hagyatékát a Várost elfoglaló idegenektől.

Sajátos hangulatú és rendkívül egyedi stílusban íródott regény a Féltékenyek, amelynek lényegét - a fenti bekezdéseket újraolvasva azt gondolom - nem nagyon lehet hitelesen visszaadni egy blogbejegyzésben. A leggyakoribb érzésem a kötet olvasása közben az volt, mintha az egyes fejezeteket Márai úgy írta volna meg, mint egy narrátori szöveget egy olyan filmhez, amelyben csak kimerevített képeket vannak, nem pedig színészi alakításokkal életre keltett jelenetek. Különös hasonlat? Kétség kívül az. Legalább annyira mint maga a kötet.

Szólj hozzá!

Címkék: sorozat magyar márai szépirodalom helikon kiado

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvespolc.blog.hu/api/trackback/id/tr912184478

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.