A szerzőről

Sajnos vagy szerencsére, de én még szoktam olvasni. Írok is olykor ezt-azt. Hogy pontosan mit, az az alábbiakból kiderül.

Most olvasom...

Kulcsszavak

ady endre (1) agatha christie (1) agave (3) alexandra kiado (4) arthur golden (1) bulgakov (2) cormac mccarthy (1) csernus (2) csoóri sándor (1) czakó gábor (1) daniel defoe (1) david e. hoffman (1) dino buzatti (1) douglas adams (1) dr ambrus péter (1) egyéb (14) erich maria remarque (1) eric berne (1) europa kiado (26) ezoterika (2) fantasy (16) ferber katalin (1) gardonyi geza (3) george orwell (1) gesta kiadó (1) harriet beecher stowe (1) helikon kiado (7) horn gyula (1) hugh laurie (1) huntington (1) hvg kiadó (1) ifjúsági (1) ismeretterjesztő (5) j. d. salinger (1) j. k. rowling (7) jaffa kiadó (4) james redfield (1) játék (1) joel bakan (1) john le carré (1) john perkins (1) jókai (1) joseph heller (1) kafka (1) kepes andrás (1) kondor vilmos (1) kortárs (1) közélet (5) kráter kiadó (1) krimi (10) krúdy gyula (1) külföldi (66) lőrincz l lászló (1) l harmattan (1) magveto kiado (3) magyar (43) márai (6) márquez (2) max brooks (1) méhes györgy (1) mikszáth (3) milan kundera (1) mora kiado (1) móricz (1) neil gaiman (1) nemeth laszlo (1) nick cave (1) olajos péter (1) orban viktor (1) ottlik geza (1) paulo coelho (4) ponyva (18) pszichológia (6) rachel carson (1) rejtő jenő (2) rhonda byrne (1) robert b cialdini (1) robert merle (2) robin cook (3) rodney stone (1) romsics ignác (1) sólyom lászló (1) sorozat (25) stephen king (14) sylvia plath (1) szakirodalom (16) szalai vivien (1) századvég kiadó (1) szépirodalom (48) szerb antal (1) tari annamária (2) tolsztoj (1) történelem (5) ulpius ház (2) umberto eco (1) vámos miklós (1) wass albert (1) webes link (1) Címkefelhő

könyvespolc RSS

Iskola a határon

2010.09.08. 23:36 :: eMBé

Igen, ismét egy kötelező olvasmány, amin illett volna már korábban túl lennem, de eljutottam arra a pontra, hogy már nem fogok szabadkozni az ilyen hiányosságaim miatt. Inkább pótolom azokat szép lassan. Szóval Ottlik Géza és az Iskola a határon. Elkezdtem olvasni a könyvet, és szabályosan nyakamba szakadtak a korai gimis kollégiumi évek emlékei: amikor még az egyetemi szabad élethez képest szigorú szabályok közt és pontos menetrend szerint éltük mindennapjainkat. Kellemes emlékeim fűződnek ezekhez az évekhez, így valami ehhez fogható hangulatot vártam a regénytől is, de sajnos hiába.

Pedig a kötet eleje határozottan ígéretesnek tűnt. Azt hittem, hogy a négyszáz oldalas történetet végig az a fajta "kettős elbeszélés" jellemzi majd, mint ami az első néhány fejezetben megjelent: azaz, hogy - a két főszereplő - Both Benedek könnyedebb hangvételű történetmesélése és Medve Gábor sokkal líraiabb kézirata váltogatják majd egymást. Ám Medve kéziratainak részletei viszonylag hamar elmaradtak, és az olvasó kénytelen pusztán "Bébé" emlékeire hagyatkozni. Azt hiszem, érdekesebb megoldás lett volna, ha Ottlik végigviszi a kettős narrációt - így viszont biztos, hogy olvasmányosabb lett valamivel.

Nem is ezzel volt igazából a gondom, mert ez pusztán egy technikai kérdés, ettől még nyilván lehetett volna jó a regény. Az hogy végül is nem találtam annak, elsősorban a történetnek tudható be. Pontosabban: a történet hiányának. Olvastam a könyvet, haladtam egyik fejezetről a másikra, akadtak benne érdekes és kevésbé érdekes részek, de története, az valahogy nem volt. Mondhatni, végig arra vártam, hogy a négyszáz oldal alatt majd csak kikerekedik valami ebből - de nem. Nem éreztem egyáltalán azt, hogy akár regény, akár a szereplői bejártak volna valamiféle ívet benne, hogy aztán az olvasó nyugodtan hátradőlve csukhassa be végül a könyvet.

És ezzel elérkeztünk egy másik fontos hiányossághoz is: a szereplőkhöz, a karakterekhez. Utólag úgy érzem, mintha Ottlik a bőség zavarával küszködött volna ebben a tekintetben: a regény egy 1920-as évekbeli bentlakásos katonai iskola diákjainak viszonyait próbálja bemutatni, de - sokszereplős helyzetről lévén szó - az író nem tudta, vagy nem akarta hangsúlyosabban kiemelni és kidolgozni történetének főszereplőit. A könyv úgy akar bemutatni négy évet a határmenti iskola életéből, hogy a kétharmadában Medvéék első évét tárgyalja: a diákok itt hazautaznak a karácsonyi szünetre, majd elkezdenek pörögni az évek, és az utolsó hatvan oldalon már negyedéves végzős mindenki. Nagyon éles volt a váltás, mivel nem volt rendes átvezetés a korszakok közt. Csakhogy negyedikesként is ugyanazt csinálja mindenki, mint elsőben: ugyanúgy klikkesednek, ugyanúgy kirekesztik és bántják a gyengébbeket, akik pedig ugyanúgy nem képesek feldolgozni a kudarcaikat és a traumáikat. Jellemfejlődés, vagy valami hasonló, drága Ottlik úr?

Amikor érettségi előtt álltunk, az irodalom tanárnőm mondott egy érdekes dolgot a gimnáziumi éveinkről: hogy ez volt az a korszak, amikor gyerekként érkeztünk meg az iskolába, de már felnőttként távozunk onnan. Na, pont ezt hiányoltam leginkább ebből a kötetből! Igaz, hogy Ottlik szereplői tízévesen kerülnek be az iskolába, de akkor is tizennégy évesek, amikor lezárul a történet, ám ez a négy év teljesen "hiányzik" a szereplőkből a végén. Sajnos, kár értük. Ahogyan a történetért is, ami alapvetően nem lenne rossz, de így eléggé jellegtelen.

3 komment

Címkék: magyar szépirodalom ottlik geza magveto kiado

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvespolc.blog.hu/api/trackback/id/tr432281787

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

atsza · http://verzio2.blog.hu/ 2010.10.11. 11:52:36

Olvasd el újra a könyvet.
Az egyik legjobb könyv az Iskola a határon. A családi környezetből (szeretet, béke stb.) kiragadott gyereket a többiek egy személytelen, lelketlen környezetben betörik, hogy tudjon viselkedni, és tud is viselkedni egész életében egy hasonló világban. Negyedikben is olyanok, amilyenek egész életükben lesznek, mert a világ is így működik. Nagyjából erről szól és még sok mindenről.
Ha történet, jellemfejlődést és tanulságot akarsz, ajánlom a Repülő Osztályt, Kastnertől.

eMBé · http://konyvespolc.blog.hu 2010.10.11. 13:55:54

A "soha ne mondd, hogy soha" elve értelmében nem zárom ki kapásból, hogy valamikor nem veszem ismét kézbe a könyvet, de ez nem a közeljövőben lesz, annyi biztos. Köszi a hozzászólást és a Kastner-tippet... Észben tartom! :)

atsza · http://verzio2.blog.hu/ 2010.10.16. 08:22:20

Nincs mit. :)
Egyébként tetszik a blog, Németh Lászlóhoz kedvet is kaptam.