A szerzőről

Sajnos vagy szerencsére, de én még szoktam olvasni. Írok is olykor ezt-azt. Hogy pontosan mit, az az alábbiakból kiderül.

Most olvasom...

Kulcsszavak

ady endre (1) agatha christie (1) agave (3) alexandra kiado (4) arthur golden (1) bulgakov (2) cormac mccarthy (1) csernus (2) csoóri sándor (1) czakó gábor (1) daniel defoe (1) david e. hoffman (1) dino buzatti (1) douglas adams (1) dr ambrus péter (1) egyéb (14) erich maria remarque (1) eric berne (1) europa kiado (26) ezoterika (2) fantasy (16) ferber katalin (1) gardonyi geza (3) george orwell (1) gesta kiadó (1) harriet beecher stowe (1) helikon kiado (7) horn gyula (1) hugh laurie (1) huntington (1) hvg kiadó (1) ifjúsági (1) ismeretterjesztő (5) j. d. salinger (1) j. k. rowling (7) jaffa kiadó (4) james redfield (1) játék (1) joel bakan (1) john le carré (1) john perkins (1) jókai (1) joseph heller (1) kafka (1) kepes andrás (1) kondor vilmos (1) kortárs (1) közélet (5) kráter kiadó (1) krimi (10) krúdy gyula (1) külföldi (66) lőrincz l lászló (1) l harmattan (1) magveto kiado (3) magyar (43) márai (6) márquez (2) max brooks (1) méhes györgy (1) mikszáth (3) milan kundera (1) mora kiado (1) móricz (1) neil gaiman (1) nemeth laszlo (1) nick cave (1) olajos péter (1) orban viktor (1) ottlik geza (1) paulo coelho (4) ponyva (18) pszichológia (6) rachel carson (1) rejtő jenő (2) rhonda byrne (1) robert b cialdini (1) robert merle (2) robin cook (3) rodney stone (1) romsics ignác (1) sólyom lászló (1) sorozat (25) stephen king (14) sylvia plath (1) szakirodalom (16) szalai vivien (1) századvég kiadó (1) szépirodalom (48) szerb antal (1) tari annamária (2) tolsztoj (1) történelem (5) ulpius ház (2) umberto eco (1) vámos miklós (1) wass albert (1) webes link (1) Címkefelhő

könyvespolc RSS

Lisey története

2010.10.19. 11:17 :: eMBé

Előfordul néha, hogy az irodalmi élet mostohagyerekei, akik ontják magukból a másodvonalbeli bestseller regényeket, egy reggel azzal az elhatározással ébrednek, hogy ők már pedig megmutatják: igenis képesek olyat alkotni, ami felveszi a versenyt az irodalmi magas kultúra képviselőinek egy-egy kötetével. Mivel ilyenkor a legritkább esetben akad a kiadójuknál olyan szerkesztő, vagy felelős vezető, aki diszkréten, ám kellő nyomatékkal emlékeztetné őket, hogy mégis hol a helyük abban a bizonyos táplálékláncban, az elhatározásból cselekvés lesz. Szerzőnk nekifeszül, abban a biztos tudatban, hogy ő most valami hatalmasat fog alkotni - aztán a nagy akarásnak persze ordenáré nagy nyögés lesz a vége. A legtöbbjük ugyanis - akármennyire szeretné - nem tud kibújni a saját bőréből.

Épp ezért különleges és kegyelmi állapot az, amikor valaki, aki a ponyva műfaján belül ér el vitathatatlan sikereket, egy-egy regényével leteszi névjegyét a szépirodalmi közösség - szerintem - szűklátókörű és meglehetősen sznob tagjai közt. Az már csak a sors hülye fintora, hogy ezek a regények általában akkor születnek, ha a szerzőjük nem azzal a deklarált céllal fog neki az írásnak, hogy ő most akkor igenis valami szépirodalmi csúcsteljesítménnyel áll majd elő. Egyszerűen csak átadja magát az írás örömének és hallgat az ösztöneire.

Már pedig Stephen King, ha másban nem is, ebben a kettőben kivételesen jó. Ahogy a legtöbb regényében, úgy a Lisey történeté-ben sincs nyoma az olvasókkal szembeni görcsös megfelelési kényszernek, és pont ettől válik még a legkeményebb horrorja  is kellemes kikapcsolódássá. A Lisey története azonban több egy horrornál. Ahogy a könyv hátoldali borítóján olvasható: "Kingnek talán ez a legszemélyesebb és legerőteljesebb műve az alkotás gyötrelmeiről, az őrület kísértéséről és a szerelem titokzatos nyelvéről." Nem csak talán: biztosan.

A Lisey története bizonyos szempontból a Tóparti kísértetek testvérregénye. A két kötet cselekménye közt semmi kapcsolat nincs - egyetlen apró utalást leszámítva -, jellegük viszont hasonló. Amíg a Tóparti kísértetekben az író veszíti el feleségét, addig a mostani kötetben Lisey Landon a két éve elhunyt sikeres és népszerű férje írói hagyatékát próbálja rendezni. A kéziratok rendezgetése közben azonban a rég eltemetett emlékek fokozatosan Lisey tudatának felszínére kerülnek, ráadásul kiderül, hogy halála előtt férje, Scott is hátrahagyott egy-két eddig ismeretlen, ám annál fontosabb dolgot neki. Kicsim. Kicsikém.

Nem véletlenül választottam ezt a kötetet a múltkori Iszony után. Annak ellenére, hogy nem egy súlycsoportban vannak, mindkettő a női lelki világot, a magárahagyatottság érzését, az élet kihívásaival szembeni küzdelmet boncolgatja. Más jellegű munkákról van szó, de a maguk műfajában mindkettő kivételesen jó regény. Tessék elolvasni őket...

Szólj hozzá!

Címkék: külföldi stephen king ponyva europa kiado

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvespolc.blog.hu/api/trackback/id/tr522383112

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.