A szerzőről

Sajnos vagy szerencsére, de én még szoktam olvasni. Írok is olykor ezt-azt. Hogy pontosan mit, az az alábbiakból kiderül.

Most olvasom...

Kulcsszavak

ady endre (1) agatha christie (1) agave (3) alexandra kiado (4) arthur golden (1) bulgakov (2) cormac mccarthy (1) csernus (2) csoóri sándor (1) czakó gábor (1) daniel defoe (1) david e. hoffman (1) dino buzatti (1) douglas adams (1) dr ambrus péter (1) egyéb (14) erich maria remarque (1) eric berne (1) europa kiado (26) ezoterika (2) fantasy (16) ferber katalin (1) gardonyi geza (3) george orwell (1) gesta kiadó (1) harriet beecher stowe (1) helikon kiado (7) horn gyula (1) hugh laurie (1) huntington (1) hvg kiadó (1) ifjúsági (1) ismeretterjesztő (5) j. d. salinger (1) j. k. rowling (7) jaffa kiadó (4) james redfield (1) játék (1) joel bakan (1) john le carré (1) john perkins (1) jókai (1) joseph heller (1) kafka (1) kepes andrás (1) kondor vilmos (1) kortárs (1) közélet (5) kráter kiadó (1) krimi (10) krúdy gyula (1) külföldi (66) lőrincz l lászló (1) l harmattan (1) magveto kiado (3) magyar (43) márai (6) márquez (2) max brooks (1) méhes györgy (1) mikszáth (3) milan kundera (1) mora kiado (1) móricz (1) neil gaiman (1) nemeth laszlo (1) nick cave (1) olajos péter (1) orban viktor (1) ottlik geza (1) paulo coelho (4) ponyva (18) pszichológia (6) rachel carson (1) rejtő jenő (2) rhonda byrne (1) robert b cialdini (1) robert merle (2) robin cook (3) rodney stone (1) romsics ignác (1) sólyom lászló (1) sorozat (25) stephen king (14) sylvia plath (1) szakirodalom (16) szalai vivien (1) századvég kiadó (1) szépirodalom (48) szerb antal (1) tari annamária (2) tolsztoj (1) történelem (5) ulpius ház (2) umberto eco (1) vámos miklós (1) wass albert (1) webes link (1) Címkefelhő

könyvespolc RSS

Ki nevel a végén?

2010.11.01. 18:08 :: eMBé

Normál esetben gyermeknevelési alapelveket taglaló könyvet valószínűleg addig nem vettem volna a kezembe, amíg magam nem vagyok érintett ebben a kérdésben. Hogy ezt mégis elolvastam, az egyértelműen a szerző személyének szólt. Csípem Csernus dokit. Tetszik a nyíltsággal párosuló konfrontatív stílusa, valamint az, hogy a könyveiben olyan emberi hibákra és gyengeségekre világít rá, amelyeket mi, egyszerű olvasók magunktól nem tudnánk megfogalmazni. Már pedig változtatni csak úgy tudunk, ha ismerjük magát a problémát: ehhez a megismeréshez nyújtanak segítséget a könyvei.

Érintettségem híján azt hittem, hogy a Ki nevel a végén? kakukktojás lesz az általam eddig olvasott Csernus-könyvek sorában: elvégre még nem vagyok szülő, sok közöm nem lehet a kötet témájához. Mondhatni, hanyag lezserséggel kezdtem el a könyvet, a cél csak az volt, hogy megtudjam, mi van benne: gondoltam, ha majd igazán aktuális lesz, újra előveszem. Egy hangyaszarnyi részlet felett azonban átsiklottam a könyvvel kapcsolatos előfeltevésemkor: az igaz ugyanis, hogy szülőként nem vagyok érintett a kérdésben - de gyerek azért én is voltam. A gyereknevelés "passzív oldalát" már volt szerencsém megtapasztalni. Amikor ez 10-12 oldal után leesett, egyből élessé - és ezáltal kétség kívül izgalmassá - vált a helyzet. Üdv ismét Csernus doki kíméletlenül őszinte világában...

A közel 270 oldalas könyv nyolc nagy fejezetben taglalta azokat a főbb problémaköröket vagy krízishelyzeteket, amelyek nem megfelelő kezelése súlyos hatással lehet a gyermek személyiségének fejlődésére. Ilyen többek közt a hiteltelen szülői minta elsajátítása, a szülők válása, az erőszak alkalmazása, vagy épp a szexualitás témájának szőnyeg alá söprése. Ja, és persze a drogozás. Ez utóbbival foglalkozó fejezet egyébként messze a legjobb volt a könyvben, nagyon érződött rajta, hogy Csernusnak az addiktológia az eredeti szakterülete.

Egy-két dolog azonban igen csak rontotta az összképet. Egyrészről a könyv szokatlan szerkezete: miután a szerző befejezte az eredeti kéziratot, és a kiadónál látták, hogy ebben a formájában ez testvérek közt sem lesz 150 oldalnál több, odaadták egy szülőnek, egy tanítónak, egy 18 éves fiatalnak és egy szerkesztőnek, hogy véleményezzék az egyes részeket - gondolom én. Ezeket a közbevetéseket, hozzászólásokat aztán beillesztették a könyvbe így nyerve el a jelenlegi terjedelmét. Nem tagadom, hogy ezen észrevételek közt is voltak nagyon figyelemre méltó és tanulságos gondolatok, csak hogy ezzel együtt is a legtöbbször idegesítő volt, hogy folyton megszakadt miattuk Csernus gondolatmenete.

Másrészről a kötet második fejezete (Jogosítvány szülőknek - Beszélgetés az ördög ügyvédjével) totális vakvágány lett: Csernus valami koncepciótlan interjú formájában írta meg, de már a legelején elvesztettem a fonalat: nem tudtam, ki az aki kérdez, és ki az aki válaszol - ráadásul mindezt még tetézték a fentebb már kifogásolt "laikus" közbevetések is. Nagyon izzadságszagúra sikeredett...

Ezek miatt sajnos kilóg a lóláb, de ha képesek vagyunk a kötetre, mint negatív eseteket feldolgozó nevelési segédanyagra tekinteni, akkor meggyőződésem, hogy hasznát vehetjük. Szülőként és (egykori) gyerekként egyaránt.

1 komment

Címkék: magyar pszichológia csernus szakirodalom jaffa kiadó

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvespolc.blog.hu/api/trackback/id/tr982414143

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ildi20 · http://tagok.hotdog.hu/-gomboca- 2010.11.19. 17:02:23

Jól sejtettem, hogy ez egy olyan könyv, ami nekem való. :)