A szerzőről

Sajnos vagy szerencsére, de én még szoktam olvasni. Írok is olykor ezt-azt. Hogy pontosan mit, az az alábbiakból kiderül.

Most olvasom...

Kulcsszavak

ady endre (1) agatha christie (1) agave (3) alexandra kiado (4) arthur golden (1) bulgakov (2) cormac mccarthy (1) csernus (2) csoóri sándor (1) czakó gábor (1) daniel defoe (1) david e. hoffman (1) dino buzatti (1) douglas adams (1) dr ambrus péter (1) egyéb (14) erich maria remarque (1) eric berne (1) europa kiado (26) ezoterika (2) fantasy (16) ferber katalin (1) gardonyi geza (3) george orwell (1) gesta kiadó (1) harriet beecher stowe (1) helikon kiado (7) horn gyula (1) hugh laurie (1) huntington (1) hvg kiadó (1) ifjúsági (1) ismeretterjesztő (5) j. d. salinger (1) j. k. rowling (7) jaffa kiadó (4) james redfield (1) játék (1) joel bakan (1) john le carré (1) john perkins (1) jókai (1) joseph heller (1) kafka (1) kepes andrás (1) kondor vilmos (1) kortárs (1) közélet (5) kráter kiadó (1) krimi (10) krúdy gyula (1) külföldi (66) lőrincz l lászló (1) l harmattan (1) magveto kiado (3) magyar (43) márai (6) márquez (2) max brooks (1) méhes györgy (1) mikszáth (3) milan kundera (1) mora kiado (1) móricz (1) neil gaiman (1) nemeth laszlo (1) nick cave (1) olajos péter (1) orban viktor (1) ottlik geza (1) paulo coelho (4) ponyva (18) pszichológia (6) rachel carson (1) rejtő jenő (2) rhonda byrne (1) robert b cialdini (1) robert merle (2) robin cook (3) rodney stone (1) romsics ignác (1) sólyom lászló (1) sorozat (25) stephen king (14) sylvia plath (1) szakirodalom (16) szalai vivien (1) századvég kiadó (1) szépirodalom (48) szerb antal (1) tari annamária (2) tolsztoj (1) történelem (5) ulpius ház (2) umberto eco (1) vámos miklós (1) wass albert (1) webes link (1) Címkefelhő

könyvespolc RSS

A lét elviselhetetlen könnyűsége

2010.11.11. 17:31 :: eMBé

Egy ilyen könyvért éri meg gyerekként beülni az iskolapadba, és megtanulni olvasni.

Ennél tömörebben nem tudom kifejezni mindazt, amit erről a regényről gondolok, vagy vele kapcsolatban érzek. Bő tíz éve már, hogy rendszeresen és sokat forgatom a könyveket, mégis ez volt a legelső olyan történet, amely közben egyszerűen hálás voltam azért, hogy birtokában vagyok annak a képességnek, amit úgy hívunk, hogy olvasás. Egészen elképesztő volt!

Pedig azt sem tudom már, hogy másfél hete miért épp erre a könyvre esett a választásom. A cseh irodalomhoz eddig semmi közöm nem volt, és eredetileg nem is ezt akartam kivenni a dabasi könyvtárból, inkább csak jobb híján döntöttem A lét elviselhetetlen könnyűsége mellett. Azt hiszem, a címe fogott meg, igen, ám ezen felül tényleg semmit nem tudtam róla.

A fülszövegét elolvasva hirtelen rossz érzés töltött el a "szűkebb értelemben vett sztori, valamint filozófiai-történelempolitikai eszmefuttatások" mondat láttán, mert egyből a nyáron olvasott Márai-sorozat töménységére asszociáltam, de ez szerencsére teljesen alaptalannak bizonyult. Milan Kundera regénye pont olyan könnyed, mint története szereplőinek életvitele. Könnyed és mégis művészien felemelő. A stílusa pazar, a rövidke fejezetekből álló szerkezete miatt pedig szabályosan olvasatja magát a mű. Nem lehet letenni.

Bár nem történelmi regényről van szó, kereteit mégis az 1968-as események adják. A két férfi és két női főszereplő egy-egy (bizonyos szempontból szélsőséges) személyiségtípust jelenít meg, Kundera pedig azt mutatja be, hogy a '68-as trauma árnyékában miként alakul át sorsuk és a világról vallott nézeteik. Mindez megfűszerezve némi józan elmélkedéssel és néhány groteszk elemmel.

Ha a rendszerváltás előtt létezett olyan, hogy "cseh értelmiségi életérzés", akkor azt leginkább olyannak tudom elképzelni, mint amilyen hangulatokat Kundera ebben a könyvében megjelenít. Hogy ez fedi-e az akkori valóságot, arra a cseheken kívül más nemigen szolgálhat hiteles válasszal, de akár ilyen volt a világuk, akár nem, egy biztos: Milan Kundera ebből táplálkozva olyan regénnyel gazdagította a közép-európai szépirodalmat, amelyre tőlünk nyugatabbra mi magunk is büszkék lehetünk. Fantasztikus könyv!

4 komment · 1 trackback

Címkék: külföldi szépirodalom milan kundera europa kiado

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvespolc.blog.hu/api/trackback/id/tr152442037

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Petrik Iván – TEHÁT ELFOGYOTT 2010.11.12. 08:44:40

HÉTKÖZNAPI RÉMREGÉNY 3. RÉSZ Tindal fáradtnak érezte magát, pedig egész nap nem csinált semmit. Talán beteg leszek. Talán már az is vagyok. Az a tegnapi orrvérzés. És nem ismertem meg a múltkor Bolingbroke-ot. A fiam lehetne. Ezen még sopánkodott...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

suhodminyák · http://suhodminyak.blog.hu 2010.11.12. 08:33:48

Nekem csalódás volt annak idején. Részben - szükségképpen - azért, mert nagyon felmagasztalták, így talán aránytalanul megnövekedtek a várokzásaim.

Másrészt az nem tetszett, hogy úgy beszélt a szocializmusról, hogy a franciák is megértsék, és nem úgy, ahogy az abban élők megélték, vagy ahogy számunkra is hiteles lenne. (Én gyerek voltam még akkor, de úgy érzem, még így is mélyebbre láttam, mint amit a könyv megmutat).

Nem mellesleg éppen ez lehetett az egyik ok, ami miatt világsiker lehetett a könyv. A magyar íróknak van abban kimagasló rutinjuk, hogy olyan kulturális, társadalmi háttértudásra alapozzák a könyveiket, amit az országon (vagy maximum a közép-kelet európai régión) kívül senki nem ért.

suhodminyák · http://suhodminyak.blog.hu 2010.11.12. 08:36:41

Ja, még valami. Hrabal olyan pl., hogy kompromisszum nélkül ömlik belőle a cseh életérzés, de valami olyan csatornán át, ami eljut mindenkihez, akárhol lakik is a nyugati világban. (Japán és Kenya környékére nem merném kijelenteni).

lousypoetry 2010.11.28. 09:35:05

Tetszik a poszt, hasonlóképpen vélekedem a könyről. Nagy kedvencem, bár meg van már vagy tíz éve, hogy olvastam. Újraolvasást érdemelne.

wassernixe · http://wassernixeblog.blogspot.com/ 2010.12.03. 20:30:34

Hogy ez az első mondat mennyire igaz :) Én is imádtam annak idején az elejétől a végéig.