A szerzőről

Sajnos vagy szerencsére, de én még szoktam olvasni. Írok is olykor ezt-azt. Hogy pontosan mit, az az alábbiakból kiderül.

Most olvasom...

Kulcsszavak

ady endre (1) agatha christie (1) agave (3) alexandra kiado (4) arthur golden (1) bulgakov (2) cormac mccarthy (1) csernus (2) csoóri sándor (1) czakó gábor (1) daniel defoe (1) david e. hoffman (1) dino buzatti (1) douglas adams (1) dr ambrus péter (1) egyéb (14) erich maria remarque (1) eric berne (1) europa kiado (26) ezoterika (2) fantasy (16) ferber katalin (1) gardonyi geza (3) george orwell (1) gesta kiadó (1) harriet beecher stowe (1) helikon kiado (7) horn gyula (1) hugh laurie (1) huntington (1) hvg kiadó (1) ifjúsági (1) ismeretterjesztő (5) j. d. salinger (1) j. k. rowling (7) jaffa kiadó (4) james redfield (1) játék (1) joel bakan (1) john le carré (1) john perkins (1) jókai (1) joseph heller (1) kafka (1) kepes andrás (1) kondor vilmos (1) kortárs (1) közélet (5) kráter kiadó (1) krimi (10) krúdy gyula (1) külföldi (66) lőrincz l lászló (1) l harmattan (1) magveto kiado (3) magyar (43) márai (6) márquez (2) max brooks (1) méhes györgy (1) mikszáth (3) milan kundera (1) mora kiado (1) móricz (1) neil gaiman (1) nemeth laszlo (1) nick cave (1) olajos péter (1) orban viktor (1) ottlik geza (1) paulo coelho (4) ponyva (18) pszichológia (6) rachel carson (1) rejtő jenő (2) rhonda byrne (1) robert b cialdini (1) robert merle (2) robin cook (3) rodney stone (1) romsics ignác (1) sólyom lászló (1) sorozat (25) stephen king (14) sylvia plath (1) szakirodalom (16) szalai vivien (1) századvég kiadó (1) szépirodalom (48) szerb antal (1) tari annamária (2) tolsztoj (1) történelem (5) ulpius ház (2) umberto eco (1) vámos miklós (1) wass albert (1) webes link (1) Címkefelhő

könyvespolc RSS

Tizenegy perc

2011.04.17. 20:33 :: eMBé

Bár Ildikónak korábban ígéretet tettem, hogy ha valaha az életben még arra vetemedek, hogy a kezembe vegyek egy Coelho-kötetet, akkor az A győztes egyedül van c. alkotása lesz a brazil írónak, ám idén januárban egy gyengébb pillanatomban kölcsönkértem ismerősömtől a Tizenegy perc c. munkáját. Ettől persze elolvasni még nem kellett volna, de ha már elhoztam tőle, akkor gondoltam, leszek olyan jó fej, és minden fenntartásom ellenére borítótól borítóig tisztességgel áthámozom magam a regényen. Ráadásul a két hónapos szenvedésem után valahogy szimpatikus is volt ez a laza tördelésű, szellős 280 oldal.

Sokáig magam sem értettem, hogy mi bajom van Coelho munkáival, csak azt éreztem, hogy valami nem stimmel velük. Aztán egyszer valamelyik könyvéről olvastam a Moly-on egy kétsoros véleményt, aminek az volt a lényege, hogy a regényei nem mások, mint díszesen csomagolt ordenáré közhelyek sokasága egymásra dobálva. És lőn világosság! Mert hogy tényleg ez a nagy büdös helyzet.

Szóval ilyen alapállás ellenére is igyekeztem a lehető legjobb indulattal viseltetni a Tizenegy perc iránt - de hiába. Miközben olvastam, egy másik ismerősöm afelől érdeklődött, hogy milyen a könyv? A válaszom ez volt: közhelyekkel telezsúfolt giccs. A félreértések elkerülése érdekében álljon itt néhány sor a giccs fogalmának meghatározásából: "A giccs a művészetek eszközeit használó, a művészet látszatát keltő, többnyire kereskedelmi természetű és célú alkotás. A giccs egyszerű érzelmi, gondolati sablonokat, kliséket közvetítő termék, a konzumkultúra része, a közhelyesség, sztereotípiák halmozása, (...) az elvárásoknak való megfelelés eszközeivel hat. (...) Lételeme a fogyasztás, célja a fogyasztói igények tömeges kielégítése a befogadó érzelmi és gondolati kiszolgáltatottságának kihasználásával."

Tény, hogy világszerte tömegek zabálják két pofára Coelho regényeit, mert olyan spirituális gondolatokat vélnek felfedezni illetve megfogalmazódni bennük, amik pontosan kifejezik a saját lelki világuk hullámvölgyeit, és az abból való kilábalás vágyát: na, pont ez az a fajta érzelmi és gondolati kiszolgáltatottság, amiről a definíció utolsó mondatában szó volt. Könnyen lehet, hogy előítéletes vagyok, de talán nem lövök nagyon mellé, ha azt írom, hogy a Coelho-t istenítő olvasóközönség tagjai nem a lelkileg kiegyensúlyozott, érzelmileg stabil emberek köréből kerülnek ki.

Paulo Coelho zseniálisan megtalálta a módját annak, hogy egy egyre terebélyesedő fogyasztói réteg számára az ezoterikus-spirituális mázzal leöntött történetein keresztül miként adja el magát. Ennek viszont a klasszikus értelemben vett művészi irodalomhoz túl sok köze nincs. Innentől kezdve teljesen mindegy, hogy miről szól akár a Tizenegy perc, akár bármely más regénye.

4 komment

Címkék: külföldi paulo coelho szépirodalom

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvespolc.blog.hu/api/trackback/id/tr82834494

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Smitht 2011.04.18. 15:52:39

Ennyi?

Szerintem kár volt pocsékolni időt ezért a posztért. Érdekelt volna egy vélemény erről a könyvről, de erre csak egy ordenáré nagy közhelyet olvastam :D :D (amit internet-szerte meg lehet találni)

"de talán nem lövök nagyon mellé, ha azt írom, hogy a Coelho-t istenítő olvasóközönség tagjai nem a lelkileg kiegyensúlyozott, érzelmileg stabil emberek köréből kerülnek ki."

Szerintem mellélősz, kár ítélkezni az emberek felett az alapján, hogy mit olvasnak. Ezt olvassák, mert látták a reklámját a tv-ben, vagy a nagy poszterét a könyvesboltban, vagy mert trendi (? őt) olvasni. Bulgakovnak nincs reklámja a tv-ben, meg akkora posztere sincs a könyvesboltban. Egyszerűen csak a helyén kell kezelni a dolgokat. Rohadt sikeres író (az eladási mutatók alapján), persze közhelyes, meg giccses is. És? Ilyennek is kell lenni. Máskülönben mit olvas az érzelmileg kiegyensúlyozott ember (csak hogy tudjam)? Vagy olvas egyáltalán? (Azt gondolom a rendszeres könyvolvasók kevesebben vannak)

Mellesleg borzalmasan unalmasnak találom az eddig elolvasott és elkezdett (de be már nem fejezett) könyveit.

ildi20 · http://tagok.hotdog.hu/-gomboca- 2011.04.22. 09:51:22

Hasonlóak a meglátásaink a könyvvel kapcsolatban. :)

Nephes · http://deception.blog.hu 2011.04.22. 15:23:52

Kissé régen olvastam a könyvet, de azért emlékeim szerint ennyire nem volt rossz...
Populáris irodalom, hát nem értem mi többet várhatnánk tőle? Alapvetően szerintem egészen jó kis kötet, lendületes és gyorsan haladsz vele. Ezotériára meg spirituálisra nem nagyon emlékszem...
Egyébként én sem lettem ezután valami nagy Coelho-fan, de az emberek szeretik. Az sem lenne azért túl jó, ha csak szépirodalom lenne, kell egy kis kikapcsolódás - erre pedig ideális ez a könyv! :D

eMBé · http://konyvespolc.blog.hu 2011.04.22. 21:10:12

@Nephes: Ezt a bejegyzés nem a szórakoztató irodalom, mint műfaj ellen szól, hiszen én is szívesen olvasom például Stephen King könyveit. A különbség King és Coelho között annyi, hogy előbbi köteteiben valahogy több eredetiség van. Valaki azt írta a Moly-on a Tizenegy perc kommentjei közt, hogy bár kétség kívül gyorsan lehet vele haladni, de elég unalmas, hogy minden 5. oldalon nagyjából ugyanazok a gondolatok jönnek elő a szerzőből. Ebben az értelemben volt rossz a könyv.