A szerzőről

Sajnos vagy szerencsére, de én még szoktam olvasni. Írok is olykor ezt-azt. Hogy pontosan mit, az az alábbiakból kiderül.

Most olvasom...

Kulcsszavak

ady endre (1) agatha christie (1) agave (3) alexandra kiado (4) arthur golden (1) bulgakov (2) cormac mccarthy (1) csernus (2) csoóri sándor (1) czakó gábor (1) daniel defoe (1) david e. hoffman (1) dino buzatti (1) douglas adams (1) dr ambrus péter (1) egyéb (14) erich maria remarque (1) eric berne (1) europa kiado (26) ezoterika (2) fantasy (16) ferber katalin (1) gardonyi geza (3) george orwell (1) gesta kiadó (1) harriet beecher stowe (1) helikon kiado (7) horn gyula (1) hugh laurie (1) huntington (1) hvg kiadó (1) ifjúsági (1) ismeretterjesztő (5) j. d. salinger (1) j. k. rowling (7) jaffa kiadó (4) james redfield (1) játék (1) joel bakan (1) john le carré (1) john perkins (1) jókai (1) joseph heller (1) kafka (1) kepes andrás (1) kondor vilmos (1) kortárs (1) közélet (5) kráter kiadó (1) krimi (10) krúdy gyula (1) külföldi (66) lőrincz l lászló (1) l harmattan (1) magveto kiado (3) magyar (43) márai (6) márquez (2) max brooks (1) méhes györgy (1) mikszáth (3) milan kundera (1) mora kiado (1) móricz (1) neil gaiman (1) nemeth laszlo (1) nick cave (1) olajos péter (1) orban viktor (1) ottlik geza (1) paulo coelho (4) ponyva (18) pszichológia (6) rachel carson (1) rejtő jenő (2) rhonda byrne (1) robert b cialdini (1) robert merle (2) robin cook (3) rodney stone (1) romsics ignác (1) sólyom lászló (1) sorozat (25) stephen king (14) sylvia plath (1) szakirodalom (16) szalai vivien (1) századvég kiadó (1) szépirodalom (48) szerb antal (1) tari annamária (2) tolsztoj (1) történelem (5) ulpius ház (2) umberto eco (1) vámos miklós (1) wass albert (1) webes link (1) Címkefelhő

könyvespolc RSS

Kondor Vilmos Budapest-sorozata

2012.08.14. 11:02 :: eMBé

Amikor május közepén elkezdtem olvasni Kondor Vilmos ötrészes sorozatának első kötetét, a Budapest Noir-t, valamiért jó ötletnek tűnt egy nagy bejegyzést szentelni a teljes ciklusnak, és nem külön-külön írni a könyvekről. Nem akartam azt a hibát elkövetni, amit a Harry Potter- vagy A Setét Torony-sorozatnál, hogy az első két kötetnél még csak-csak tudtam klasszikus értelemben vett értékelést írni - de a többinél nagyrészt már elfogyott a kreativitásom, és jobb híján a tartalomismertetésről szóltak a bejegyzések, aminél kevés dolgot utálok jobban.

Ehhez képest most kissé tanácstalanul ülök a laptopom billentyűzete fölött, mert bár általában véve van egy képem Kondor Budapest-sorozatáról, de az eredeti szándékomtól eltérően nem fogok tudni abban az értelemben külön írni a kötetekről, hogy érzékeltessem az egyes történetek sajátosságait vagy a köztük levő különbségeket. Ennyiben tehát mindenképpen egyedülálló lesz ez a mostani bejegyzés, amolyan "5 in 1" jellegű - azon túl persze, hogy a blog négy és fél éves létezése óta az ez első olyan poszt, amikor a szerzőt beleírtam a címbe is. Na, ennyit a technikai részletekről, nézzük a lényegi dolgokat.

*

Nem emlékszem már, mikor találkoztam Kondor nevével először, de azt tudom, hogy több interjút is olvastam a szerzővel, mert a Budapest-ciklus kifejezetten szép és igényes, jellegzetes noir hangulatú borítói felkeltették az érdeklődésemet. A közeg, amelyben ezek a krimik játszódnak egyébként is közel áll hozzám, szeretem a XX. századi történelmet. Szóval nagyjából minden passzolt, az előzetes visszhangok is kedvezőek voltak, de ami különösen megfogott az a szerző személyének rejtélye. (Kondor sikerei ellenére a mai napig nem állt nyilvánosság elé; interjúkat csak ritkán és akkor is e-mailben ad; közönségtalálkozók, dedikálások nincsenek. A kiadója honlapján, van egy pár soros önéletrajz róla, mely szerint egy Sopron környéki faluban él, és matematika-fizika tanárként tanít egy gimnáziumban - de biztosat az érdeklődő közönség igazából nem tud róla.)

A sorozat öt részében egy Amerikából hazatelepült bűnügyi tudósító, Gordon Zsigmond nyomozásait követhetjük végig: jó szimattal megáldott kemény öklű újságírónk rendre belebotlik egy-egy olyan ügybe, ami fölött vagy elsiklik a kor rendőrsége vagy valamiért kifejezetten el akarják tussolni azt. A sorozat 1936-ban kezdődik egy zsidó lány meggyilkolásának rejtélyével, és 1956 őszén zárul a forradalom és szabadságharc napjaiban.

Utólag visszagondolva talán nem is az egyes regényekben felgöngyölített ügyek miatt volt igazán érdekes ez a sorozat, hanem a hangulatai miatt. Sokan, sokszor leírták már, hogy ez lényegében egy fekete-fehérben "játszódó" krimisorozat. Ez annyira igaz, csak megerősíteni tudom! Miközben olvastam, egy az egyben fekete-fehérben láttam magam előtt az '30-40-es évek Budapestjét: különös élmény volt, nem emlékszem rá, hogy volt-e hasonlóban részem, pedig elolvastam már pár történelmi regényt.

Kondor Vilmos remekül idézte meg a korabeli mindennapokat: a legapróbb részletekig megegyező, hiteles történelmi hátteret vázolt fel mindegyik regény mögé. Valamelyik interjújában azt nyilatkozta, hogy azért épp ezt a korszakot választotta a sorozatához, mert a XX. század ezen részéről csak a nagy történelmi-politikai összefüggésekben beszélünk, mintha azt nem is vennénk figyelembe, hogy az átlagemberek szintjén, a mindennapokban akkor is zajlott élet Magyarországon. Ezt próbálja megidézni a fikció keretein belül - teszem hozzá, nagyon is hatásosan. Ha már fikció és hatásosság: valahogy pont az teszi rendkívül életszagúvá ezt a sorozatot, hogy a kitalált cselekményeket és főszereplőket eredendő természetességgel köti össze a korszak valóban létező, jellegzetes figuráival, helyszíneivel vagy eseményeivel. Így jelenik meg a regényfolyamban Péter Gábor, Karády Katalin, az Andrássy út 60. vagy az '56-os Köztársaság téri lövöldözés. Ezek közül is személyes kedvencem Kállay Miklós megjelenése volt A budapesti kémben: Kondor egyetlen jelenettel is hihetetlenül jól érzékeltette azt a csapdahelyzetet, amelyben a béke mellett elkötelezett miniszterelnök vergődött; hogy utolsó utáni lehetőségként, szövetségesek nélkül mennyire szorult helyzetben volt, hogy egy "ismeretlen" újságíró segítségét kérje egy alapvető fontosságú diplomáciai lépésben.

A fenn írtakon túl az ilyen és ehhez hasonló kimunkált karakterábrázolások (legyen szó akár valós, akár kitalált szereplőkről) teszik igazán jóvá ezt a regényciklust. Teljesen mindegy, hogy Gordon Zsigmondról van-e szó, vagy csak "epizódszerephez" jutó mellékszereplőkről, de minden egyes figura mögött ott találhatjuk az embert. Nincsenek rosszul ütemezett, izzadságszagú dialógusok - jó ritmusban adagolt személyes történetek annál inkább.

Zárásként be kell valljam: talán a krimi műfaj sajátossága miatt, talán azért mert egymás után olvastam el az összes könyvet, de már pár hetes távlatból sem emlékszem pontosan az egyes könyvek rejtélyeinek megoldására. Mint fentebb írtam, talán nem is ez a lényeg, nem ezektől igazán jó ez a sorozat. Az igazi jelentőségét abban lehet megragadni, hogy mivel objektíven közelít a Horthy-korszak hétköznapjaihoz, így árnyalhatja azt a képet, amely a magyar társadalomban jelenleg él, ez pedig - valljuk be - mindannyiunkra ráfér.

Szólj hozzá!

Címkék: magyar krimi agave kondor vilmos

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvespolc.blog.hu/api/trackback/id/tr694674627

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.