A szerzőről

Sajnos vagy szerencsére, de én még szoktam olvasni. Írok is olykor ezt-azt. Hogy pontosan mit, az az alábbiakból kiderül.

Most olvasom...

Kulcsszavak

ady endre (1) agatha christie (1) agave (3) alexandra kiado (4) arthur golden (1) bulgakov (2) cormac mccarthy (1) csernus (2) csoóri sándor (1) czakó gábor (1) daniel defoe (1) david e. hoffman (1) dino buzatti (1) douglas adams (1) dr ambrus péter (1) egyéb (14) erich maria remarque (1) eric berne (1) europa kiado (26) ezoterika (2) fantasy (16) ferber katalin (1) gardonyi geza (3) george orwell (1) gesta kiadó (1) harriet beecher stowe (1) helikon kiado (7) horn gyula (1) hugh laurie (1) huntington (1) hvg kiadó (1) ifjúsági (1) ismeretterjesztő (5) j. d. salinger (1) j. k. rowling (7) jaffa kiadó (4) james redfield (1) játék (1) joel bakan (1) john le carré (1) john perkins (1) jókai (1) joseph heller (1) kafka (1) kepes andrás (1) kondor vilmos (1) kortárs (1) közélet (5) kráter kiadó (1) krimi (10) krúdy gyula (1) külföldi (66) lőrincz l lászló (1) l harmattan (1) magveto kiado (3) magyar (43) márai (6) márquez (2) max brooks (1) méhes györgy (1) mikszáth (3) milan kundera (1) mora kiado (1) móricz (1) neil gaiman (1) nemeth laszlo (1) nick cave (1) olajos péter (1) orban viktor (1) ottlik geza (1) paulo coelho (4) ponyva (18) pszichológia (6) rachel carson (1) rejtő jenő (2) rhonda byrne (1) robert b cialdini (1) robert merle (2) robin cook (3) rodney stone (1) romsics ignác (1) sólyom lászló (1) sorozat (25) stephen king (14) sylvia plath (1) szakirodalom (16) szalai vivien (1) századvég kiadó (1) szépirodalom (48) szerb antal (1) tari annamária (2) tolsztoj (1) történelem (5) ulpius ház (2) umberto eco (1) vámos miklós (1) wass albert (1) webes link (1) Címkefelhő

könyvespolc RSS

A 22-es csapdája

2012.10.27. 17:30 :: eMBé

Ennek. A regénynek. Semmi. Értelme. Nem. Volt.

Na jó, ez így talán egy kicsit erős - de a lényegen igazából akkor sem változtat. Joseph Heller története a második világháborús amerikai katonaélet mindennapjait mutatja (mutatná?) be szatirikus és groteszk értelmezésben, ami kétség kívül eredetibb, sajátosabb látásmód, mint a témát feldolgozó többi száz és száz történelmi regény, de minden jóindulatom ellenére nálam akkor sem működött.

Az ok viszonylag egyszerű: ez a regény a maga bő ötszáz oldalával egyszerűen sok, túl sok. Utólag visszagondolva, kétszáz oldal után gyakorlatilag már semmi újat nem tudott adni: mintha a szereplők ugyanazokat a köröket futották volna újra és újra. A groteszkben ez persze benne van, de egy ponton túl már kezdett nagyon fárasztó lenni. Évek óta nem volt könyv, ami ennyire próbára tette volna a türelmemet: nagyjából ötvenoldalanként a sarokba akartam vágni, mondván, föladom, nincs tovább. Egyedül az tartotta bennem a lelket, hogy hátha a befejezés más megvilágításba helyezi az addig olvasottakat, hátha valami olyasmivel zárul, ami miatt megéri végigszenvedni a történetet. Hát nem. Ezt benéztem.

Belefutottam a Molyon egy zseniális értékelésbe a regényről, ezt a szerző - azaz dontpanic - utólagos engedelmével egy az egyben be is másolom: "A 22-es csapdája című könyv alaptézise az, hogy a háború és bármi, aminek köze van hozzá, értelmetlen. Így tehát A 22-es csapdája című könyv is értelmetlen, hiszen a háborúról szól. Ám mivel A 22-es csapdája megfogalmazza ezt az alaptézis, ezért a könyvnek van értelme. Ez az alaptézis kimondja, hogy a háború és bármi, aminek köze van hozzá, értelmetlen. Tehát A 22-es csapdája…" Ez a pár ironikus mondat tökéletesen visszaadja a könyv stílusát és érzékelteti a tartalmát. Más kérdés, hogy dontpanic a maximális öt csillagra értékelte, én meg csak kettőre. Ízlések és pofonok.

De hogy ne csak szapuljam a regényt, írok pár sort az általam ítélt két csillagról is. Egyrészről igyekeztem értékelni Joseph Heller azon igyekezetét, hogy 1961-ben megpróbálta teljesen újszerű megközelítésből szemlélni a második világháborút ezzel a könyvvel. Igyekeztem értékelni a kitartását: ha nekem olvasni szenvedés volt, akkor az írói teljesítmény szempontjából sem lehetett piskóta. Írástechnikai szempontból kifejezetten tetszett, ahogy a nem lineáris történetvezetést megoldotta: ezzel technikával eddig egyedül Ottlik Géza Iskola a határon c. regényében találkoztam. És igen, az első kétszáz oldalon voltak kifejezetten humoros részek is kötetben.

Tisztában vagyok vele, hogy A 22-es csapdája azért "értelmetlen" regény, mert a háború értelmetlenségére kívánja így felhívni a figyelmet. Hogy ez lényegében csak egy eszköz, amelyet a szerző tudatosan felhasznált. Nem is állítom, hogy az író kvalitásaival lennének gondok, de a terjedelmet tekintve érzésem szerint átesett a ló túloldalára, nem is kicsit. Ha Joseph Heller ezt a történetet egy 50 oldalas novellában írja meg, azzal is tökéletesen érzékeltethette volna a mondanivalóját, jó eséllyel "átjött" volna az üzenet. Ötszáz oldalt akkor lett volna indokolt írni, ha lett volna sztori, vagy karakterfejlődés, ami adott volna valamilyen ívet a regénynek, de ezek itt teljesen hiányoztak. Kár érte.

Szólj hozzá!

Címkék: külföldi történelem szépirodalom joseph heller

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvespolc.blog.hu/api/trackback/id/tr384873278

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.