A szerzőről

Sajnos vagy szerencsére, de én még szoktam olvasni. Írok is olykor ezt-azt. Hogy pontosan mit, az az alábbiakból kiderül.

Most olvasom...

Kulcsszavak

ady endre (1) agatha christie (1) agave (3) alexandra kiado (4) arthur golden (1) bulgakov (2) cormac mccarthy (1) csernus (2) csoóri sándor (1) czakó gábor (1) daniel defoe (1) david e. hoffman (1) dino buzatti (1) douglas adams (1) dr ambrus péter (1) egyéb (14) erich maria remarque (1) eric berne (1) europa kiado (26) ezoterika (2) fantasy (16) ferber katalin (1) gardonyi geza (3) george orwell (1) gesta kiadó (1) harriet beecher stowe (1) helikon kiado (7) horn gyula (1) hugh laurie (1) huntington (1) hvg kiadó (1) ifjúsági (1) ismeretterjesztő (5) j. d. salinger (1) j. k. rowling (7) jaffa kiadó (4) james redfield (1) játék (1) joel bakan (1) john le carré (1) john perkins (1) jókai (1) joseph heller (1) kafka (1) kepes andrás (1) kondor vilmos (1) kortárs (1) közélet (5) kráter kiadó (1) krimi (10) krúdy gyula (1) külföldi (66) lőrincz l lászló (1) l harmattan (1) magveto kiado (3) magyar (43) márai (6) márquez (2) max brooks (1) méhes györgy (1) mikszáth (3) milan kundera (1) mora kiado (1) móricz (1) neil gaiman (1) nemeth laszlo (1) nick cave (1) olajos péter (1) orban viktor (1) ottlik geza (1) paulo coelho (4) ponyva (18) pszichológia (6) rachel carson (1) rejtő jenő (2) rhonda byrne (1) robert b cialdini (1) robert merle (2) robin cook (3) rodney stone (1) romsics ignác (1) sólyom lászló (1) sorozat (25) stephen king (14) sylvia plath (1) szakirodalom (16) szalai vivien (1) századvég kiadó (1) szépirodalom (48) szerb antal (1) tari annamária (2) tolsztoj (1) történelem (5) ulpius ház (2) umberto eco (1) vámos miklós (1) wass albert (1) webes link (1) Címkefelhő

könyvespolc RSS

Hamis gyönyör

2013.04.23. 11:30 :: eMBé

Nem szeretnék túl sok időt pazarolni ennek a kötetnek az értékelésére. Igazából borítótól borítóig úgy volt botrányosan szar az egész, ahogy csak egy igénytelenül megírt, de remek marketing érzékkel agyonreklámozott tömegkönyv lehet. Ez sajnos már az a szint, aminél nem érdemes stílusról, alapkonfliktusról, történetvezetésről, pláne nem karakterekről írni, mert egyszerűen ezer sebből vérzik; ráadásul van egy olyan érzésem, hogy a szerző rajongói az ilyen magasröptű és kifinomult irodalmi szempontokra pont nagy ívben tennének.

A Hamis gyönyör 2010-ben tulajdonképpen egyfajta magyar előfutára volt a - tanult jó barátom által egyszerűen csak baszós könyveknek titulált - jelenleg épp aranykorukat élő erotikus irodalmi műveknek. Az újságíróként dolgozó szerző, Szalai Vivien - hogy, hogy nem - egy pesti klubban összefutott a felső tízezer szexuális igényeit kiszolgáló luxuskurvával, aki második találkozásuk után felfedte neki saját élettörténetét, és a magyar csilliárdosok mindenféle aberrált szokásait. Kereskedelmi szempontból alapfelállásnak ez sem rossz, de a regényes formában megírt történet nem kis sikerét az olyan varázsmottók biztosították be, mint az "igaz történet alapján", az "egy luxusprostituált vallomásai" vagy a "tabuk nélkül".

Mindez egy jó kis szaftos sztorit ígér az olvasónak, aki lelkében rőzse-dalokkal csengeti ki 2.700 mulandó magyar forintját az alig 220 oldalas könyvért, hogy aztán egy délután alatt rájöjjön - már ha felfogja -, hogy nem kicsit baszták át. Ha attól a nem mellékes szemponttól most jóindulatúan eltekintünk, hogy a történet írástechnikailag egyszerűen pocsékul lett megírva, még mindig ott van több dolog, ami erősen hiteltelenné teszi a könyvet. Mindenekelőtt az, hogy igazából semmi olyat nem tartalmaz a történet, amit egy bulvárlapokból információkat gyűjtő, közepesen kreatív képzelőerővel megáldott szerző egy íróasztal mellett ne tudna kitalálni. Másfelől tabuk nélküliséget ígér, de elképesztően érződik minden egyes bekezdésen, hogy a kiadónál kínosan ügyeltek a szélesebb olvasóközönséget megcélzó fogyaszthatóságra: durva részek nem nagyon voltak benne, inkább csak sokat sejtető virágnyelven megfogalmazott erotika, egy-egy időnként beszúrt keményebb jelzővel. Hitelességi deficit az is, hogy ha én magamat szakmailag valamire is tartó újságíró lennék, és belefutnék egy ilyen sztoriba, akkor abból elsősorban a saját profilomhoz inkább illő veretes tényfeltáró riportkönyvet írnék, nem a fővárosi metrók reklámfelületeit beborító tingli-tangli soft-pornót.

Szalai Viviennek úgy tűnik, nem voltak ilyen aggályai, mert a könyv eladási statisztikáit látva, rögtön megírta a folytatást is Drága kéj címen. Csak remélni merem, hogy az valamivel jobban sikerült, mert hogy ezek után a kezembe nem veszem, még ha egy délutános olvasmány is, az biztos. Egyetlen előnye a Hamis gyönyörnek, hogy a normális olvasó olyan mélységekig süllyed vele, hogy utána kétségbeesetten kap le a polcról valami minőségi szépirodalmat, hogy ellensúlyozza mindazt az igénytelenséget, amit ebbe 220 oldalba sikerült belepréselni.

Szólj hozzá!

Címkék: magyar ponyva szalai vivien

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvespolc.blog.hu/api/trackback/id/tr735242475

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.