Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy eddigi olvasmányaim közül messze ez volt a legjobb interjúkötet, ami valaha a kezembe került! Úgy olvastam ki két nap alatt a könyvet, hogy önmagában a téma - a Japán világ és kultúra - az érdeklődési köröm középpontjától elég távol esik. Ehhez képest alig tudtam letenni! Jogászoknak, közgazdászoknak, szociológusoknak, politológusoknak, társadalomföldrajzosoknak, nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozóknak, - és úgy általában - Ázsia iránt érdeklődőknek alap munka! Aki nem tartozik a fenti kategóriák egyikébe sem, annak is!
Elsősorban azért, mert lényegében semmit sem tudunk Japánról. Amit ez a könyv felvázol a japán társadalmi kapcsolatokról, a gazdaság és a politika mozgatórugóiról, az alapján a fenti kijelentés egyáltalán nem túlzó. A felkelő nap árnyéka már kissé baljós címével is sejteti, hogy nem fenékig tejfel az élet azért arrafelé sem. Egy külföldinek meg - pláne, ha kaukázusi, ráadásul még nő is - főleg nem az. Az interjúkötet riportalanya ugyanis nem más, mint Ferber Katalin gazdaságtörténész, aki 1993-ban súlyos betegen úgy döntött, hogy új életet kezd ebben a Távol-keleti országban. A ma már nemzetközileg jegyzett és elismert szakember jelenleg Japán második legnívósabb egyetemének docense - de közel sem volt mindig ilyen kitüntetett pozícióban. A 2008-ban megjelent interjúkötet lényegében az ő ott eltöltött másfél évtizedén keresztül mutatja be a Japán társadalom, kultúra és gazdaság sajátosságait, amolyan "Mi van a színfalak mögött?"-jelleggel.
Európai szemmel sok esetben kifejezetten ijesztő az a kép, amit Ferber felvázol a japán emberek hagyományairól, társadalmi kötöttségeikről, vagy a már születésük pillanatában elrendeltetett életpályájukról. Olvasás közben olyan érzése van az embernek, mintha az a Japán, amit a tankönyvekből és az ismeretterjesztő TV-műsorokból tudni lehet az országról csak egy gondosan berendezett kirakat lenne a külföldiek számára. A lényegi dolgok mélyen rejtve maradnak. Ferber Katalinnak közel tizenöt év és ezalatt rengeteg keserű - úgy szakmai, mint emberi - tapasztalat kellett ahhoz, hogy kiismerje ezt a világot. Érdekes azonban - és ez a kötetből nem derül ki egyértelműen -, hogy ha mégoly szívós és kitartó jelleme van is valakinek, mint neki, de nem érzi jól magát egy ilyen közegben, akkor miért nem lépett tovább? Ez a kérdés azonban csak múlt időben állja meg a helyét, mert a jelen a sikeres egyetemi szakember számára már teljesen másról szól.
A könyvből olyan dolgokat tudhat meg az olvasó, mint hogy a temetési szokások szerint miért virrasztanak a halott mellett három napon keresztül a családtagok a saját otthonukban? Hogy a családi esküvők alkalmával miért adósodnak el gyakorlatilag a szülők? Hogy a férfiak keresetét miért a feleség által nyitott és felügyelt bankszámlaszámra utalják a cégek? Hogy milyen a közlekedés a tizennégymilliós Tokióban, amelynek csak a szigorúan vett belvárosa akkora, mint egész Budapest? Hogy miért van Japánban több mint egymillió olyan ember, akiknek - annak ellenére, hogy már generációk óta ott élnek - egyszerűen nincs állampolgárságuk, és csak egy papír cetli szolgál a személyazonosságuk igazolására? Vagy hogy miként fordulhat elő, hogy az építőipar közel 70%-át a japán maffia uralja?
Hihetetlenül izgalmas és olvasmányos a könyv! Akinek a fentiek alapján sem keltette fel az érdeklődését, annak ajánlom Szikra Zsuzsa kiváló interjúját Ferber Katalinnal, amely 2009 decemberében hangzott el a Kossuth Rádióban.
