Jeles nap a mai: kereken két éve regisztráltam a Moly.hu könyves közösségi portálon. Gondolom, ettől nem sokan kerültek most heves izgalmi állapotba - és ez rendben is van így -, de akit már "magába szippantott a rendszer", pontosan tudja, hogy miért tölti el ez büszkeséggel az embert... :o)
Úgy gondoltam, azzal ünnepelek, hogy néhány hetes mulasztásomat bepótolva végre megírom René Lejeune Politika és életszentség c. kötetének értékelését. A Robert Schuman, Európa atyja alcímet viselő műre a Molybolton keresztül tettem szert. Mindezt csak azért jegyeztem meg, mert 92%-os leértékelés mellett kétszáz mulandó magyar forintért vásároltam: szóval ha valakit nem is érdekel a téma, ajándékkönyvként költségkímélő szempontból tökéletes lehet.
Mivel szeretem a műfajt, az elmúlt években számos politikai memoárt olvastam: volt köztük saját visszaemlékezés, és mások által írt életrajz is. Utóbbiak közt ugyanúgy akadt koncepciózus rosszindulatú, mint az egekig magasztaló seggnyalós, de a legtöbb szerencsére objektivitásra törekvő, korrekt munka volt. Közös vonásként azonban mindegyiket az határozta meg, hogy a kötetek középpontjában a tárgyalt személy vagy - szerencsésebb esetben - annak munkássága állt, amit a szerző így vagy úgy értékelt, ítélt meg.
Ez a könyv azért volt különleges, mert egy nagyon sajátos szempontból írta le a mai Európai Unió alapjait lefektető francia politikus életútját. Bár kifejezetten jóindulatúan közelített Robert Schuman munkásságához, annyiban nagyon más volt az általam korábban olvasott életrajzokhoz képest, hogy a kötet fókuszában szigorú következetességgel az állt, hogy Schuman politikai pályája, annak mozzanatai mennyire feleltek meg az egyetemes keresztény értékrendnek. (Fontos tudni: ahogy a szerző, úgy Schuman is mélyen hívő katolikus volt, a kötet pedig a Keresztények a XX. században sorozat részeként jelent meg az Új Ember Kiadó gondozásában.)
Lehet, hogy a fenti sorok kissé bigottnak tűnnek, de ez ne ijesszen el senkit: sajátos stílusú, de olvasmányos, jó könyv a Politika és életszentség. Nagyon jó képet rajzol a második világháború utáni, Európa jövőjét féltő politikai gondolkodásról, annak meghatározó alakjairól. Aki nem foglalkozott behatóbban a témával, sokat megtudhat a mai Európai Unió életre hívásának, kezdeti nehézségeinek körülményeiről. A magyar kiadást külön dicséri, hogy az előszóban Fejérdy Gergely történész átfogó képet ad Schuman munkásságának magyarországi vonatkozásairól.
Akiről szándékosan nem írtam eddig, az a könyv alanya: Robert Schuman. Lehetetlen néhány mondatban érzékeltetni, hogy milyen emberi nagyság kell ahhoz, hogy valaki a németek által otthonából elűzött franciaként már a világháború hónapjai alatt azon gondolkozzon, hogy miként oldható meg a két nép békés együttműködése a későbbiekben - majd ezt évtizedeken keresztül következetes, szívós munkával meg is valósítsa. Mint írtam, ezt egy blog bejegyzésben lehetetlen érzékeltetni - el kell olvasni hozzá a könyvet.
