A szerzőről

Sajnos vagy szerencsére, de én még szoktam olvasni. Írok is olykor ezt-azt. Hogy pontosan mit, az az alábbiakból kiderül.

Most olvasom...

Kulcsszavak

ady endre (1) agatha christie (1) agave (3) alexandra kiado (4) arthur golden (1) bulgakov (2) cormac mccarthy (1) csernus (2) csoóri sándor (1) czakó gábor (1) daniel defoe (1) david e. hoffman (1) dino buzatti (1) douglas adams (1) dr ambrus péter (1) egyéb (14) erich maria remarque (1) eric berne (1) europa kiado (26) ezoterika (2) fantasy (16) ferber katalin (1) gardonyi geza (3) george orwell (1) gesta kiadó (1) harriet beecher stowe (1) helikon kiado (7) horn gyula (1) hugh laurie (1) huntington (1) hvg kiadó (1) ifjúsági (1) ismeretterjesztő (5) j. d. salinger (1) j. k. rowling (7) jaffa kiadó (4) james redfield (1) játék (1) joel bakan (1) john le carré (1) john perkins (1) jókai (1) joseph heller (1) kafka (1) kepes andrás (1) kondor vilmos (1) kortárs (1) közélet (5) kráter kiadó (1) krimi (10) krúdy gyula (1) külföldi (66) lőrincz l lászló (1) l harmattan (1) magveto kiado (3) magyar (43) márai (6) márquez (2) max brooks (1) méhes györgy (1) mikszáth (3) milan kundera (1) mora kiado (1) móricz (1) neil gaiman (1) nemeth laszlo (1) nick cave (1) olajos péter (1) orban viktor (1) ottlik geza (1) paulo coelho (4) ponyva (18) pszichológia (6) rachel carson (1) rejtő jenő (2) rhonda byrne (1) robert b cialdini (1) robert merle (2) robin cook (3) rodney stone (1) romsics ignác (1) sólyom lászló (1) sorozat (25) stephen king (14) sylvia plath (1) szakirodalom (16) szalai vivien (1) századvég kiadó (1) szépirodalom (48) szerb antal (1) tari annamária (2) tolsztoj (1) történelem (5) ulpius ház (2) umberto eco (1) vámos miklós (1) wass albert (1) webes link (1) Címkefelhő

könyvespolc RSS

Németh Miklós - Mert ez az ország érdeke

2015.11.08. 16:58 :: eMBé

Bár nagy tömegeket sosem vonzott ez a blog, de azoknak, akik rendszeresen olvasták, tartozom némi magyarázattal a bő két éves kihagyás miatt. 2013 nyarán beállt egy elég komoly változás az életemben: új munkahelyem lett, ami sok szempontból hatalmas kihívást jelentett. Ez több időt és figyelmet vont el az életem egyéb területeiről - így erről is -, mint eredetileg hittem. Az elmúlt két évben, örültem, ha olvasni volt időm, nem hogy ehhez kapcsolódóan még bejegyzéseket is írjak. A munkám azóta sem változott, de helyezt konszolidálódott, és az elmúlt hetekben ilyen-olyan beszélgetésekben újra felmerült a blog, engem pedig megcsapott a nosztalgia szele. Úgy döntöttem, teszek egy próbát a visszatérésre, de előre szólok: be vagyok rozsdásodva, legyetek türelmesek!

***

Minden politikai memoár hasznos. Hozzásegít bennünket ahhoz, hogy értelmezzük a múltat, újra- és újraértékeljük azokat a szereplőket, akik döntéseikkel formálták egy ország, egy nemzet sorsát. Meggyőződésem, hogy az olvasó  politikai kultúrájára is jótékony hatással van, ha ezáltal rálát egy-egy választott vezető motivációira, azoknak a helyzeteknek az összetettségére, amelyben egy-egy döntés megszületett. Külön szerencsés, ha már van egyfajta történelmi távolság a könyvben tárgyalt eseményektől, mert így az olvasó érzelmi érintettsége valószínűleg kevésbé meghatározó, könnyebb semlegesen tekinteni az írott anyagra.

Ez utóbbi szempontból két fontos munka is megjelent a közelmúltban, amelyek a rendszerváltozás körüli évek meghatározó szereplőihez köthetők. Osskó Judit Antall József - Kései memoár c. interjúkötete 2013 őszén, a néhai miniszterelnök halálának 20. évfordulóján látott napvilágot: sok szempontból hiánypótló mű, a korszak iránt érdeklők számára már-már kötelező olvasmány. Antall elődjének, Németh Miklósnak az emlékiratai egy évvel később jelentek meg. Oplatka András újságíró, történész szerkesztőként vett részt a munkában, egyfajta narrátorként ő írta az egyes visszaemlékezések közötti szövegrészeket, amelyekben Németh Miklós kollégái, barátai, korábbi ellenfelei is megszólalnak. A Németh Miklós - Mert ez az ország érdeke című könyv szerkezete így rendhagyóra sikeredett, de ez az olvasmány élvezeti értékéből semmit nem von le.

Németh Miklós a rendszerváltozás előtti utolsó szocialista kormány miniszterelnöke volt, aki 1988 novemberétől 1990 májusáig töltötte be a kormányfői pozíciót. Bár formailag ő is az MSZMP miniszterelnöke volt, de évtizedek után az ő kormánya volt az első, amely - az állampárttól de facto függetlenedve - önálló hatalmi jogkörökkel rendelkezett. Részben ennek köszönhetően olyan intézkedések kötődnek a nevéhez, mint az osztrák határnyitás; az egyesülési és gyülekezési jog megalkotása; a kerekasztal-tárgyalások nyomán megszövegezett új, demokratikus szellemű alkotmány parlamenti elfogadtatása; a Magyarországon titokban tárolt szovjet nukleáris atomtöltetek elszállíttatása; az 1990-es első szabad választások törvényi előkészítése és lebonyolítása - egyszóval az államszocialista rendszerből demokráciába történt békés átmenet biztosítása.

Míg a rendszerváltozás éveiben meghatározó politikusok közül többen 25 éve azon dolgoznak, hogy a saját vélt vagy valós szerepüket fényezzék - addig Németh Miklós bő két évtizedes hallgatása már-már szürreálisnak hatott. És valahogy pont ettől lesz hiteles ez a könyv. Nem a folytonos önigazolás újabb (sokadik és már unalmas) fejezete ez a mű, hanem egyetlen kötetbe összefoglalt, az idő próbáját kiállt döntések számvetése. Nincsenek benne szenzációs leleplezések, inkább csak finom kiszólások: érdekes módon elsősorban a saját politikai közösségének, a baloldal későbbi meghatározó vezetőinek címezve. Az egyetlen komoly "hírértékkel" bíró, új információ az, amikor Németh arra utal a könyvben, hogy 1990 tavaszán - még hivatalban levő miniszterelnökként - olyan információk jutottak a tudomására, miszerint az előző őszi "négyigenes népszavazást" elcsalták. (Ha ez igaz, akkor jó eséllyel a polgárok által közvetlenül választott Pozsgay Imre lett volna az első köztársasági elnök, a végül Parlament által megválasztott Göncz Árpád helyett.)

A kötetben pár helyen azért kilóg a lóláb. Az egyik legnyilvánvalóbb kérdés például az, hogy ha ösztöndíjasként Németh már az 1970-es években több hónapot kint töltött Amerikában, és saját bevallása szerint ekkor szembesült végérvényesen azzal, hogy a szocializmus ezer és ezer hazugságra épül - akkor hogy fért össze ez a felismerés azzal, hogy utána még két és fél évtizedig a rendszer lojális és egyre meghatározóbb szereplője legyen?

Az elmúlt két évben számos politikai interjúkötetet és önéletrajzot olvastam, amelyekről nem született bejegyzés. Nem véletlen, hogy ezzel tértem vissza. Úgy érzem, Németh Miklós számvetése kiemelkedik ezek közül, legalább is a magyar mezőnyből mindenképpen. Segíthet feldolgozni a rendszerváltozás körüli eseményeket, ha úgy tetszik: kicsit rendet tenni a fejekben. Jó stílusban megírt, könnyen befogadható mű. Aki még nem foglalkozott a korszakkal, annak ideális első olvasmány lehet a témában. Mivel azonban ez is csak egyetlen nézőpontból meséli el az eseményeket, később ajánlott más szemszögből is szemügyre venni a korszakot. Például Osskó Judit Antall-könyvével.

Szólj hozzá!

Címkék: közélet történelem szakirodalom helikon kiado

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvespolc.blog.hu/api/trackback/id/tr968059886

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása