Kepes Andrást televíziós személyiségként ismertem mindig is, bár kicsi voltam még, amikor műsorai fénykorukat élték a Magyar Televízióban. Tudtam persze, hogy időről időre megjelent egy-egy könyve, de mint író sosem került a látóterembe. Bő egy éve egyik munkatársam áradozott róla, hogy mennyire jó olvasmányélményt nyújtott neki legutóbbi könyve, a Tövispuszta. Eredetileg kölcsön akartam kérni tőle, de amikor megtudtam, hogy Kepes is dedikál a tavalyi Ünnepi Könyvhéten, inkább megvásároltam a kötetet. Jó döntés volt.
Az Ulpius-Ház Kiadó kreatívjai érdekes mottóval látták el a kötetet: "Az évszázad regénye". A tartalomismertető után ez inkább találó, jópofa szlogennek tűnt, semmint nagyképűnek. A történet ugyanis egy XX. századot felölelő családregény, egész pontosan három család regénye. Három különböző társadalmi közegből - arisztokrata, paraszti és zsidó családból - érkező fiatal fiú barátsága köti össze az egyes történetszálakat. Ebből a három különböző szemszögből nézhetjük végig az előző század Magyarországának jelentősebb mozzanatait. Van itt minden: Horthy-éra, második világháború, deportálások, kommunista hatalomátvétel, Andrássy út 60., '56-os forradalom, disszidálás, megtorlások, kádári konszolidáció, ellenzéki mozgolódás - hogy csak a főbb motívumokat soroljam fel.
A 350 oldalas terjedelem elég kevésnek tűnik mindehhez, és bizonyos értelemben az is, főleg három család szemszögéből nézve. Ráadásul elég aránytalan a történet, mert az '56-os eseményekig jól kidolgozott jellemrajzokat és társadalmi hangulatokat jelenít meg a mű, de a század második fele - különösen a rendszerváltás körüli és azt követő időszak - össze lett csapva.
Valamitől azonban mégis remekül működik a dolog. Ez pedig Kepes András stílusának és történetszövésének köszönhető. Hiányérzet ide vagy oda, ez a könyv letehetetlen, szinte olvastatja magát. Nem kell semmi különlegesre gondolni, pont az egyszerűségében rejlik a varázsa. Kepes csak mesél, de nem ítélkezik: ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az olvasó is objektívebben viszonyuljon azokhoz a történelmi folyamatokhoz, amelyekről a mai társadalmi megosztottság közepette sokan csak végletekben tudnak gondolkodni.
Minden benne leírt szerencsétlen hányattatás ellenére ez egy szép regény. Öröm volt olvasni. Alapos XX. századi irodalmi lenyomatnak kevés, de egy kisközösségről készített skiccnek tökéletes. Olyan történelmi regény, amit elsősorban érettségizett fiataloknak ajánlanék - hogy aztán továbbadják a szüleiknek és a nagyszüleiknek. Más-más okokból, de minden generáció számára tanulságos történet ez. Jó lenne, ha sokan elolvasnák.
