Nem szeretnék túl sok időt pazarolni ennek a kötetnek az értékelésére. Igazából borítótól borítóig úgy volt botrányosan szar az egész, ahogy csak egy igénytelenül megírt, de remek marketing érzékkel agyonreklámozott tömegkönyv lehet. Ez sajnos már az a szint, aminél nem érdemes stílusról, alapkonfliktusról, történetvezetésről, pláne nem karakterekről írni, mert egyszerűen ezer sebből vérzik; ráadásul van egy olyan érzésem, hogy a szerző rajongói az ilyen magasröptű és kifinomult irodalmi szempontokra pont nagy ívben tennének.
A Hamis gyönyör 2010-ben tulajdonképpen egyfajta magyar előfutára volt a - tanult jó barátom által egyszerűen csak baszós könyveknek titulált - jelenleg épp aranykorukat élő erotikus irodalmi műveknek. Az újságíróként dolgozó szerző, Szalai Vivien - hogy, hogy nem - egy pesti klubban összefutott a felső tízezer szexuális igényeit kiszolgáló luxuskurvával, aki második találkozásuk után felfedte neki saját élettörténetét, és a magyar csilliárdosok mindenféle aberrált szokásait. Kereskedelmi szempontból alapfelállásnak ez sem rossz, de a regényes formában megírt történet nem kis sikerét az olyan varázsmottók biztosították be, mint az "igaz történet alapján", az "egy luxusprostituált vallomásai" vagy a "tabuk nélkül".
Mindez egy jó kis szaftos sztorit ígér az olvasónak, aki lelkében rőzse-dalokkal csengeti ki 2.700 mulandó magyar forintját az alig 220 oldalas könyvért, hogy aztán egy délután alatt rájöjjön - már ha felfogja -, hogy nem kicsit baszták át. Ha attól a nem mellékes szemponttól most jóindulatúan eltekintünk, hogy a történet írástechnikailag egyszerűen pocsékul lett megírva, még mindig ott van több dolog, ami erősen hiteltelenné teszi a könyvet. Mindenekelőtt az, hogy igazából semmi olyat nem tartalmaz a történet, amit egy bulvárlapokból információkat gyűjtő, közepesen kreatív képzelőerővel megáldott szerző egy íróasztal mellett ne tudna kitalálni. Másfelől tabuk nélküliséget ígér, de elképesztően érződik minden egyes bekezdésen, hogy a kiadónál kínosan ügyeltek a szélesebb olvasóközönséget megcélzó fogyaszthatóságra: durva részek nem nagyon voltak benne, inkább csak sokat sejtető virágnyelven megfogalmazott erotika, egy-egy időnként beszúrt keményebb jelzővel. Hitelességi deficit az is, hogy ha én magamat szakmailag valamire is tartó újságíró lennék, és belefutnék egy ilyen sztoriba, akkor abból elsősorban a saját profilomhoz inkább illő veretes tényfeltáró riportkönyvet írnék, nem a fővárosi metrók reklámfelületeit beborító tingli-tangli soft-pornót.
Szalai Viviennek úgy tűnik, nem voltak ilyen aggályai, mert a könyv eladási statisztikáit látva, rögtön megírta a folytatást is Drága kéj címen. Csak remélni merem, hogy az valamivel jobban sikerült, mert hogy ezek után a kezembe nem veszem, még ha egy délutános olvasmány is, az biztos. Egyetlen előnye a Hamis gyönyörnek, hogy a normális olvasó olyan mélységekig süllyed vele, hogy utána kétségbeesetten kap le a polcról valami minőségi szépirodalmat, hogy ellensúlyozza mindazt az igénytelenséget, amit ebbe 220 oldalba sikerült belepréselni.
