Korábban írtam már arról, hogy a politikai témájú könyveknél sokaknak nehéz különválasztaniuk a kötet tartalmát szerzőjének megítélésétől vagy a mű aktuálpolitikai vonatkozásaitól. Akarva-akaratlanul van mindenkinek valamilyen érzelmi és/vagy értékrendi viszonya az adott mű írójához, vagy a könyv témájához, és ez sajnos nagyon sok esetben eleve aláássa magáról a könyvről, mint műről folytatott érdemi párbeszédet. Ez a veszély most is fennáll, mert Olajos Péter Konzervatív zöldség c. 2011-ben megjelent kötete a zöldpolitika területén számos olyan javaslatot, alapvetést megfogalmaz a jobboldali-konzervatív tábor számára, amelyektől - az elmúlt hónapok fejleményei alapján - pillanatnyilag inkább távolodik a kormány, semmint hogy megvalósítaná azokat.
Olajos Péter környezetvédelmi szakmérnök, konzervatív politikus. 2004 és 2009 között az Európai Néppárt színeiben Európai parlamenti képviselőként dolgozott, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság tagja, valamint a Fenntartható Fejlődés Munkacsoport alelnöke volt. A 2010-es kormányváltást követően a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium zöldgazdaság-fejlesztésért és klímapolitikáért felelős helyettes-államtitkára lett. Nevéhez fűződik többek között Magyarország Megújuló Energia Cselekvési Terve (2010-2020) és Magyarország Energiahatékonysági Cselekvési Terve (2010-2016) is. Tisztségéből 2011 novemberében mentették fel, könyve még jóval ezt megelőzően, tavasszal jelent meg.
A 2010-es országgyűlési választások kampányidőszakában interjút készítettem Schiffer Andrással, az LMP listavezetőjévél. Elég hosszasan boncolgattuk, hogy van-e létjogosultsága, választói befogadóképessége a zöld gondolatnak a Kádár-rendszer még jócskán berögzült reflexeit magában hordó Magyarországán, érett-e erre egyáltalán a magyar társadalom? Schiffer racionális következetességgel fejtette ki, hogy tulajdonképpen egy csomó szakpolitikai téma középpontjába lehet állítani a zöld gondolatiságot a gazdaságtól kezdve a vidékfejlesztésen és szociális politikán keresztül egészen a külkapcsolatokig. Számomra laikusként addig a zöld ügyek nagyjából egyet jelentettek a környezetvédelemmel, és ez a beszélgetés volt az, amely után fokozottan elkezdtem érdeklődni a téma iránt. Különösebben soha nem csináltam titkot abból, hogy alapvetően konzervatív értékrendű ember vagyok, ezért keltette fel rögtön a kíváncsiságomat Olajos Péter könyve, amely a Politikáról, gazdaságról jövő időben alcímet kapta.
A kötet elsősorban a jobboldali-konzervatív közösségnek íródott azzal a céllal, hogy a zöldpolitikai témákat pragmatista szempontból a látóterükbe emelje; hogy ne úgy tekintsenek erre a kérdéskörre, mint valami nyugati úri passzióra, vagy, mint egyes hippicsoportok valóságtól elszakadt proteszt aktivitására. A kísérlet pedig meglehetősen jól működik, engem legalábbis meggyőzött.
A Konzervatív zöldség kilenc fejezeten keresztül mutatja be a zöldpolitika világát, melyekben többek között szó van a zöld konzervativizmus elvi kereteiről, a zöldpolitikáról úgy általában pártalapon, az állam és a zöld kormányzás viszonyáról, a média szerepéről, valamint a gyakorlatban megvalósítható zöld gazdaságról is. Ez utóbbi messze a legaprólékosabban kidolgozott rész a kötetben, és tekintve, hogy a gazdaság egyik legsajátosabb ágazatáról, területéről van benne szó, meg is szenvedtem vele rendesen.
Sokat gondolkodtam, hogy ehhez kapcsolódóan kitérjek-e most arra, hogy amikor könyvében Olajos olyan józan, racionális érvekkel alátámasztott gazdaságélénkítő javaslatokkal áll elő, amelyek más országokban már működőképesnek bizonyultak, és csak adoptálni kellene őket a magyar viszonyok közé - akkor a hivatalos kormányzati gazdaságpolitika miért a ködös és kiszámíthatatlan unortodox ötletrögtönzéssel operál? Végül azért döntöttem úgy, hogy ebbe nem megyek bele, mert - a bejegyzés elejére visszautalva - ez már messze vinne a könyvtől és az aktuálpolitikai kritika egyébként sem profilja ennek a blognak.
A kötet ezt az egy fejezetet leszámítva egyébként könnyen emészthető, ha valakit érdekel a téma, az apró betűvel szedett oldalak ellenére is gyorsan fog vele haladni. A találó és szellemes cím, valamint a kreatív borító miatt különösen bosszantó, hogy néhány helyen elég csúnya tördelési hibák vannak a szövegben, szóval nem tudom, hogy a szerkesztő vagy a korrektor milyen munka után vette fel a fizetését a L'Harmattannál, de egy-két kokit és sallert én tuti kiosztottam volna az ügyvezető helyében a könyv megjelenése után.
Zárásként ajánlom Exterde Tibor kiváló interjúját (IDE és IDE kattintva), melyet az Inforádió Aréna c. műsorában készített Olajos Péterrel a kötet megjelenése apropóján 2011 júliusában. Hallgatni és olvasni is érdemes.
