A 2000-es évek első felében az Ulpius-ház Kiadó gondolt egyet, és elárasztotta a magyarországi reklámfelületeket egy addig jobbára ismeretlen erdélyi író, Méhes György regényeinek hirdetéseivel. Bár 1999-ben a szerző már megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét, de a benne és a műveiben rejlő üzleti lehetőségre inkább a 2002-ben neki ítélt Kossuth-díj hívhatta fel a figyelmet. Az Ulpius lecsapott a lehetőségre; megvásárolta a magyarországi kiadás jogait; a regények borítóit rendkívül ízléses, egységes arculattal látta el; és mindezt megtámogatta a fentebb már említett erőteljes reklámkampánnyal. Hogy anyagilag végül megérte-e mindez a kiadónak, nehéz lenne megmondani - de hogy az olvasóközönség jól járt vele, az biztos.
Régi közhely, hogy hiába jó a csomagolás, ha a belső tartalommal gondok vannak. Hát itt egyáltalán nem voltak. Az alapanyag - Méhes György írói kvalitása - ugyanis nagyon rendben volt. Még egyetemista koromban olvastam tőle a Gina c. regényét, és bár messze nem emlékszem már pontosan a történetére, de az megmaradt bennem, hogy nagyon szívesen forgattam akkor azt a könyvet. Egyszerűen kellemes olvasmány volt.
A Bizalmas jelentés egy fiatalemberről c. önéletrajzi ihletésű regénye most amolyan "áthidaló olvasmányként" került a látóterembe: úgy gondoltam, amíg nem jutok hozzá ahhoz a bizonyos kötethez, amit már egy ideje el szeretnék olvasni, addig áthámozom magam ezen. Mindannak tükrében, amit a legelső bekezdésben írtam, kicsit a sors fintorának érzem, hogy a könyvtárban csak egy 1982-es bukaresti kiadású példány volt ("Megjelent a Magyar Népköztársaság és a Romániai Szocialista Köztársaság közös könyvkiadási megállapodása keretében" 295.old), ráadásul nem is akármilyen: a 144. oldal után hiányzott huszonkét oldal a regényből. Ez eléggé felbosszantott, és mivel másik példány egyáltalán nem volt belőle a könyvtárban, ezért úgy kellett végigolvasnom a kötetet, hogy azon imádkoztam: semmi elemi fontosságú ne történjen a végkifejlet szempontjából azon a huszonkét oldalon. Utólag azt hiszem, nem történt ilyen, pontosabban nekem a regény végén nem volt semmilyen hiányérzetem a kimaradt részek miatt.
A történet egyébként egy kolozsvári húszas évei elején járó fiatalemberről szól, akinek álmokkal, tervekkel és ambíciókkal teli életét keresztülhúzza a második világháború és egy lány szerelme. Tudom, ez nem egy bonyolult alaphelyzet, hiszen a XX. századi történelmi regények mindegyikében előfordulnak ezek az elemek. Méhes György mégis olyan odaadással, és letisztult egyszerűséggel ír mindezekről, hogy aki nyitott az ilyen témák iránt, az nem tudja majd nem szeretni. Meggyőződésem, hogy Nyírő József, Wass Albert vagy Sűtő András mellett a 2007-ben 91 évesen elhunyt Méhes György személyében is egy kiváló XX. századi erdélyi írót tisztelhetünk. Csak legyen, aki olvassa a műveit.
