Nem hiszem, hogy a Könyvtár vagy könyvvásárlás? dilemmában szükség volna bármelyik mellett is lándzsát törni. Nálam a kettő jól kiegészíti egymást: amolyan ciklikus jelleggel van hogy hetekig, hónapokig járok könyvtárba, mert magával ragad a hely hangulata, a régi kötetek illata. Majd a látóterembe kerül egy-egy kötet, amit mindenképpen meg akarok venni, ezek mellé aztán rendre beférkőzik még néhány, így végül hirtelen felindulásból általában 12-13.000 forintot is elköltök egy vásárlás alkalmával könyvekre.
A könyvtárba járás felér egyfajta beavatottság érzésével. Sok évtizedes tudás és tapasztalat tornyosul a polcokon; generációknak feledhetetlen élményt nyújtó történetek sorakoznak egymás mellett megfakult, kopott, sokszor szakadozott borítók közé préselve. Amikor kézbe veszek egy-egy könyvtári kötetet rendre megnézem, hogy kik vették már ki előttem. Ezek legtöbbször semmitmondó nevek, akikkel mégis összeköt valami titkos, megmagyarázhatatlan: a napokon, heteken át tartó - kinél mély, kinél felszínes - kapcsolat az adott könyvvel. Van valami megmagyarázhatatlan misztikuma ennek, amit a könyvtárba járó, olvasó embereken kívül más nem ismerhet. Írni, mesélni lehet róla, de megtapasztalni csak az tudja, aki bemegy a könyvtárba, és része lesz a beavatásnak. És az egészben az a legszebb, hogy ezt gyakorlatilag bárki megteheti: a lehetőség bárki számára nyitott.
Könyvesboltban vásárolni felér egyfajta lázadással a modern kor technikai vívmányai által uralt világban. Ha jobban belegondolok, kész csoda, hogy a korban, amikor naphosszat a számítógépünk előtt ülve zsibbadunk; amikor A-pontból B-be tartva is zenét hallgatunk az ilyen-olyan kütyünkön; amikor bepánikolunk mert épp' otthon felejtettük a mobilunkat - akkor még vannak emberek, akik betérnek a könyvesboltokba, amik a harmóniájukkal a XXI. századi nyugalom szigetei. Nem csak betérnek, hanem olykor nem kevés pénzt ott hagyva egy-egy kötettel hazavisznek ebből a harmóniából egy csipetnyit. Aztán az évek múlásával és a könyvek szaporodásával, az ő otthoni harmóniájuk is teljesebb lesz. Hosszútávon biztosan megéri könyvet venni.
*
Teoretikus fejtegetésre futja csak tőlem abban a kérdésben, hogy "Az e-book vagy nyomtatott könyv-e a menő?", merthogy előbbivel sajnos még nincsenek személyes tapasztalataim.
Bár alapvetően klasszikus, nyomtatott könyv párti vagyok, de ha a fenti fejtegetésem nyomán abból indulok ki, hogy a mai tizenéves korosztály már az a generáció, amely mobiltelefonnal a kezében született, életének jelentős részét pedig egy virtuális térben tölti, akkor az e-book olvasóknak is meglehet a maguk nagyon is hasznos szerepe. Míg ugyanis az olvasási hajlandóság elég alacsony a fiatalok körében, addig úgy buknak a technikai újdonságokra, mint gyöngytyúk a takonyra. A Kindle vagy a hozzá hasonló e-book olvasók elsősorban műszaki kütyükként kelthetik fel a fiatalok érdeklődését, de ezzel törvényszerűen be fogják emelni az elektronikus könyveket és az olvasást is a látóterükbe. Persze nem mindenki lesz (elektronikus) könyvmoly azok közül, aki a kezébe vesz egy e-book olvasót - de ha csak kevesen is kapnak rá ennek köszönhetően az olvasásra, az még mindig több lesz, mintha enélkül messze elkerülnék a könyvtárakat vagy a könyves boltokat.
Azt most hadd ne soroljam fel, miért jó nyomtatott könyvet olvasni: nem hiszem, hogy bármi újat tudnék mondani ez ügyben. Olyan élményt nyújt, amit minden pozitívuma ellenére nehezen tudom elképzelni, hogy az e-book olvasó reprodukálni tudna. Már pedig - szerintem - ez a legfontosabb: az élmény, amelynek meghatározó része a könyv illata, súlya, a papírlapok érintése.
Jó tíz évvel ezelőtt, amikor bejött a piacra a még laptopokra konvertált elektronikus könyvek első generációja, az akkori frankfurti könyvvásár ezt népszerűsítő standja felett - a nyomtatott könyvek végóráját vizionálandó - következő szöveg állt: "Sorry, Mr. Gutenberg!". Hát ez akkor nem jött be, srácok. Kérdéses, hogy most az e-book olvasók mekkora hatással lesznek a klasszikus könyvek piacára, de nem hiszem, hogy radikálisan megrengetnék az eddigi status quo-t.
