A szerzőről

Sajnos vagy szerencsére, de én még szoktam olvasni. Írok is olykor ezt-azt. Hogy pontosan mit, az az alábbiakból kiderül.

Most olvasom...

Kulcsszavak

ady endre (1) agatha christie (1) agave (3) alexandra kiado (4) arthur golden (1) bulgakov (2) cormac mccarthy (1) csernus (2) csoóri sándor (1) czakó gábor (1) daniel defoe (1) david e. hoffman (1) dino buzatti (1) douglas adams (1) dr ambrus péter (1) egyéb (14) erich maria remarque (1) eric berne (1) europa kiado (26) ezoterika (2) fantasy (16) ferber katalin (1) gardonyi geza (3) george orwell (1) gesta kiadó (1) harriet beecher stowe (1) helikon kiado (7) horn gyula (1) hugh laurie (1) huntington (1) hvg kiadó (1) ifjúsági (1) ismeretterjesztő (5) j. d. salinger (1) j. k. rowling (7) jaffa kiadó (4) james redfield (1) játék (1) joel bakan (1) john le carré (1) john perkins (1) jókai (1) joseph heller (1) kafka (1) kepes andrás (1) kondor vilmos (1) kortárs (1) közélet (5) kráter kiadó (1) krimi (10) krúdy gyula (1) külföldi (66) lőrincz l lászló (1) l harmattan (1) magveto kiado (3) magyar (43) márai (6) márquez (2) max brooks (1) méhes györgy (1) mikszáth (3) milan kundera (1) mora kiado (1) móricz (1) neil gaiman (1) nemeth laszlo (1) nick cave (1) olajos péter (1) orban viktor (1) ottlik geza (1) paulo coelho (4) ponyva (18) pszichológia (6) rachel carson (1) rejtő jenő (2) rhonda byrne (1) robert b cialdini (1) robert merle (2) robin cook (3) rodney stone (1) romsics ignác (1) sólyom lászló (1) sorozat (25) stephen king (14) sylvia plath (1) szakirodalom (16) szalai vivien (1) századvég kiadó (1) szépirodalom (48) szerb antal (1) tari annamária (2) tolsztoj (1) történelem (5) ulpius ház (2) umberto eco (1) vámos miklós (1) wass albert (1) webes link (1) Címkefelhő

könyvespolc RSS

Utas és holdvilág

2008.05.16. 18:50 :: eMBé

Többször beleestem már abba a hibába, hogy még elolvasása előtt megpróbáltam elképzelni egy regényt, vagy akár ítéletet is alkotni róla - pusztán a címe alapján. Nyilván nem túl bölcs dolog az ilyesmi, mert egy nagyon hangzatos cím után kifejezetten csalódás lehet egy kevésbé nívós kötet, de ami a nagyobb baj: lehet, hogy csak azért nem veszek kézbe egy - amúgy kitűnő - művet, mert a címe miatt kapásból elkönyveletem azt silánynak. Nos, ha nem is szó szerint, de valami ilyesmi történt az Utas és holdvilág-gal is. Azt nem mondanám, hogy határozott véleménnyel lettem volna előzetesen róla, de másmilyennek képzeltem. A kötet címéből kiindulva én egy Márquez-regény magyar megfelelőjére számítottam. Hogy miért, azt meg nem tudnám mondani, de én úgy érzem, ez önmagában akár egy Márquez-kötet címe is lehetne. Nem?

Aztán amikor nekiálltam, leesett persze, hogy ez egy "kissé más", de egyáltalán nem volt ellenemre, sőt! Voltak részek a történetben, amikor azt mondtam magamban, hogyha egyszer könyvírásra adnám a fejem - ez a veszély nem fenyeget, nyugi -, akkor az én regényem is biztos ilyen lenne. Különösen azzal a két résszel nem volt nehéz azonosulni, amikor a főszereplő a történet legelején az újdonsült feleségének beszéli el hosszasan az Ulpius-házban töltött gyerekkori éveket, valamint amikor évek után először találkozik a szerzetessorba állt régi barátjával, Ervinnel, és megvitatják a múltban történteket. Nagyon könnyen lehet, hogy majd a negyedik iksz felé közedve valahogy én is így fogok beszélni az ifjúságomról. Persze nem szó szerint azt, amit a regény szereplői elmondanak, hanem azzal az átéléssel, olyan stílusban.

Most, hogy így belegondolok, nem igazán tudok mit kezdeni azzal, ahogy befejeződött a történet. Nem tudom, hogy ez happy endnek számít-e, vagy hogy annak szánta-e egyáltalán Szerb Antal. Bár ennél a kötetnél szerintem nem is annyira a vége számít. Az csak azért kellett, hogy lezárja az egészet. Sokkal fontosabbnak tűnik annak folyamatnak a leírása, amely során egy középkorú férfi a polgári mivoltát maga mögött hagyva megpróbálja továbbélni azt az ifjúságát, amely visszavonhatatlanul elveszett. És az azzal való szembesülést, hogy mindez lehetetlen.

Most jövök csak rá, miközben ezeket a sorokat írom, hogy mennyire összetett regény is ez. Összetett és szép. Mert igen, az. Ez a két ok bőven elég ahhoz, hogy hosszú hónapok vagy évek múlva - lehet, hogy majd pont negyven felé közeledve - elővegyem és elovassam még egyszer.

Szólj hozzá!

Címkék: magyar szerb antal szépirodalom

Hiánypótlóként

2008.05.09. 21:04 :: eMBé

A vizsgaidőszak miatt erősen valószínű, hogy a következő hetekben nem lesz alkalmam szakirodalmi köteteken felül mást olvasni - az EU-s ágazati szakpolitikákkal, és a magyarországi civil szektor sajátosságaival meg inkább nem tépném a nagyérdemű idegeit -, így várhatóan ez az oldal sem fog frissülni. Ám most olvastam ezt a neten, és mivel félig-meddig a szakmába is vág, illetve fedi a blog tematikáját, ezért úgy gondoltam, belinkelem ide. Nem kell persze túl komolyan venni, de a maga szintjén szerintem zseniális.

Szólj hozzá!

Címkék: egyéb webes link

A balek

2008.05.05. 18:59 :: eMBé

A hosszú hétvégém másik áldozata A balek volt. Hogy a magyar kiadónak, miként sikerült az eredeti angol "The Gun Seller" címet "A balek"-ra fordítania, azt most inkább ne feszegessük. A Dr. House-ként köztudatba vonult Hugh Laurie arcképével díszített - meglehetősen gyenge kivitelezésű - borítón valószínüleg jobban mutatott "A balek" felirat, mint mondjuk az, hogy "A fegyverkereskedő". Elég egyértelmű, hogy a kiadó a kötet teljes marketingjét Laurie filmbeli karateréhez igazította. Tegyük hozzá: igen nagy sikerrel, hiszen a kötet 2007 egyik legtöbb példányban eladott regénye lett.

Nos, ami a konkrét történetet illeti, nekem az olvasása közben folyton az járt az eszemben, hogyha nem tudnám, hogy a szerzője egy színész, akkor simán besorolnám a képzett, munkájukat igen magas szinten végző krimiírók közé. De komolyan! Ha a szerző személyének ismerete nélkül olvastam volna el, tuti azt mondtam volna rá, hogy egy vérprofi írta. Mivel a Dr. House-nak háromnál több epizódját nem láttam, ezért Laurie színészi kvalitásairól nem szeretnék nyilatkozni, de ha ilyen jól szövi a fikciós történetek szálait, akkor forgatókönyvíróként (is) simán megállná a helyét.

Némileg illúzióromboló volt, hogy a könyvajánlók többsége szerint fentrengeni lehet a röhögéstől szinte minden második bekezdésnél, és hát ehhez képest... Na jó, persze! Tudom, hogy nem kell mindent szó szerint venni, és én sem szeretném feleslegesen degradálni a regényt, mert alapvetően nagyon jó, pörgős humora van - de azért ennyire mégsem kellett volna felfújni. Hangsúlyozom, ez nem von le semmit a történet erényeiből, inkább csak egy nem túl szofisztikált kritika szeretett volna lenni azok felé, akik előzetesen túllihegték A balek-ot.

Ami viszont tényleg döbbenetes: az, amilyen sebességgel olvasatja magát a 333 oldalas magyar kiadás. Az első napon úgy hámoztam át magam 250 oldalon, hogy szinte észre se vettem! Pedig nem 20-as betűmérettel és 1,5-es sorközzel szedték a regényt, sőt! Hihetetlen, de tényleg villámgyorsan a végére lehet érni!

Különösebben nagy irodalmi értékkel nem rendelkező, de alapvetően kedves és szórakoztató krimi Laurie négy éve megjelent első kötete. Kikapcsolódásra ideális. Jöhetne már a következő...

1 komment

Címkék: külföldi krimi ponyva hugh laurie

Volt egyszer egy rendszerváltás

2008.05.05. 13:06 :: eMBé

Volt ám bizony. Annak milyenségéről azonban erősen megoszlanak a vélemények: van, aki szerint adott körülmények közt a rendszerváltó elit a lehető legtöbbet hozta ki a folyamatokból. Akadnak szép számmal olyanok is, akik szerint az egész rendszerváltás egy hatalmas átverés volt, hiszen - az elmúlt 18 év távlatából - leginkább hatalomátmentésről beszélhetünk. Nem kevesen vannak azok sem, akik szerint nem kellene múlt időben beszélni a '89/'90-es eseményekről, tekintve, hogy intézményi-politikai szinten valóban bekövetkezett a demokratikus átalakulás - de a fejekben, lelkekben, zsigerekben még mindig ízig-vérig jelen vannak Kádár autoriter rendszerének beidegződései.

Nos, szerencsére Romsics Ignác a fentiek közül egyik tábor mellett sem áll ki könyvében - bár nyilván neki is megvan a maga álláspontja az ügyben -, és pont ez teszi a munkáját értékessé. A tőle megszokott tárgyilagossággal veszi végig a rendszerváltás eseményeit, kiemelve a '88, '89 és '90-es esztendőket. Pontos kronológia, szigorú objektivitás, és a korábbi munkáitól eltérően kevesebb számadat, valamint táblázat jellemzi ezt a kötetét. Ami azonban mégis kiemeli a munkát a többi történelemkönyv közül, az a 200 darabos fotósorozat, amelyet Prohászka Imre képeiből állítottak össze a szerkesztők. (A kötet eredetileg egy fotóalbum lett volna. Romsicsot "csak" arra kérték fel, hogy kommentálja pár gondolattal az egyes képeket, de ő - szerencsénkre - addig addig írt, mígnem a rendszerváltás fotóalbuma helyett megszületett a rendszerváltás igényes kivitelű képeskönyve.)

Amit hiányolok belőle, az a mélyebb összefüggésekre történő rávilágítás. Az nem derült ki, hogy ennek hiánya a terjedelmi korlátoknak, vagy valami másnak tudható-e be, de az eseménysor leírásán felül azért jó lett volna, ha alaposabban  is kitér az ok-okozati viszonyokra. A kötet ettől függetlenül korrekt munka, de aki olvasta esetleg Debreczeni József A miniszterlenök című Antall-monográfiáját, az sejtheti, mit hiányolok belőle.

Mindenesetre Romsics hozta a tőle elvárható magas színvonalat: a fekete-fehér, nemritkán hangulatképekkel ékesített kötet pontos és elfogulatlan leírása a közelmúlt "tárgyalásos forradalmának". Külön ajánlom azok számára, akik még nem élték meg felnőtt fejjel azt a kort, de kíváncsiak a mostani aktuálpolitikai viszonyok közvetlen előzményeire.

Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: magyar történelem szakirodalom romsics ignác

A Diadalív árnyékában

2008.04.28. 21:35 :: eMBé

Remarque-kal vagy két éve találkoztam először. Névnapomra kaptam egy nagyon kedves hölgy ismerősömtől az Éjszaka Lisszabonban című kötetét. Kétszer is áthámoztam magam rajta - a köteten, nem az ismerősömön -, majd nemrég kezembe került a Nyugaton a helyzet változatlan című munkája is.

Ilyen előzmények, azaz két viszonylag rövid történet után A Diadalív árnyékában kifejezetten vaskos könyvnek ígérkezett. Ebből kiindulva nemigen tudtam, mire számítsak. Végül nem ért különösebb meglepetés: se jó, se rossz. Hogy akkor most félig teli, vagy félig üres-e a pohár? A fene se tudja. Vannak szerzők, akiknek a hosszú történetek kifejezetten jól állnak, de ez véleményem szerint Remarque-ra kevésbbé igaz. Nem volt rossz a történet, de a másik kettőhöz képest... Nos, én ezt a kötetet a dobogó legalsó fokára tenném.

Kezdem a rosszal. Számomra eléggé követhetetlennek tűnt Ravic doktor és Joan kapcsolata. Értem én, hogy ez egy "se veled, se nélküled" viszony, de mindezt talán kevésbbé zavarosan is le lehetett volna írni: kissé élesek voltak a váltások a főhös gondalatmenetében ahhoz, hogy az olvasó mindig képben legyen a pontos helyzetet illetően. Ha egy szuszra akarjuk kiolvasni a regényt, akkor mindez talán nem jelent ekkora gondod, de aki napokat, esetleg heteket szánna arra, hogy kiolvassa a művet, nos annak észen kell lennie, ha tisztában akar lenni azzal, hogy ki mit érez a másikkal kapcsolatban a történet során.

És akkor a jó elemekről néhány szót. Különösen az nyerte el a tetszésemet a regény kapcsán, hogy nem folyt szét a történet: ahhoz képest, hogy 6-8 különböző szálon zajlottak az események, Remarque egyik esetében sem kalandozott el, egyik sem nyomta el a másikat. Bár ha azt vesszük, bizonyos tekintetben ez utóbbi kicsit vissza is ütött a regényben: nem volt ugyanis egy olyan domináns vonal, ami kimelkedett volna az események közül. Ettől függetlenül olvasmányos, érzelmi húrokat igen hatásosan pengető történet ez.

A szépirodalmi munkák kedvelőin túl, kifejezetten hasznos lehet a történelem iránt érdeklődők számára: remekül írja le ugyanis a második világháborút megelőző hónapok sok tekintetben igencsak ellentmondásos hangulatát.

1 komment

Címkék: külföldi történelem szépirodalom erich maria remarque

süti beállítások módosítása