eMBé virtuális könyvespolca

Volt ám bizony. Annak milyenségéről azonban erősen megoszlanak a vélemények: van, aki szerint adott körülmények közt a rendszerváltó elit a lehető legtöbbet hozta ki a folyamatokból. Akadnak szép számmal olyanok is, akik szerint az egész rendszerváltás egy hatalmas átverés volt, hiszen - az elmúlt 18 év távlatából - leginkább hatalomátmentésről beszélhetünk. Nem kevesen vannak azok sem, akik szerint nem kellene múlt időben beszélni a '89/'90-es eseményekről, tekintve, hogy intézményi-politikai szinten valóban bekövetkezett a demokratikus átalakulás - de a fejekben, lelkekben, zsigerekben még mindig ízig-vérig jelen vannak Kádár autoriter rendszerének beidegződései.

Nos, szerencsére Romsics Ignác a fentiek közül egyik tábor mellett sem áll ki könyvében - bár nyilván neki is megvan a maga álláspontja az ügyben -, és pont ez teszi a munkáját értékessé. A tőle megszokott tárgyilagossággal veszi végig a rendszerváltás eseményeit, kiemelve a '88, '89 és '90-es esztendőket. Pontos kronológia, szigorú objektivitás, és a korábbi munkáitól eltérően kevesebb számadat, valamint táblázat jellemzi ezt a kötetét. Ami azonban mégis kiemeli a munkát a többi történelemkönyv közül, az a 200 darabos fotósorozat, amelyet Prohászka Imre képeiből állítottak össze a szerkesztők. (A kötet eredetileg egy fotóalbum lett volna. Romsicsot "csak" arra kérték fel, hogy kommentálja pár gondolattal az egyes képeket, de ő - szerencsénkre - addig addig írt, mígnem a rendszerváltás fotóalbuma helyett megszületett a rendszerváltás igényes kivitelű képeskönyve.)

Amit hiányolok belőle, az a mélyebb összefüggésekre történő rávilágítás. Az nem derült ki, hogy ennek hiánya a terjedelmi korlátoknak, vagy valami másnak tudható-e be, de az eseménysor leírásán felül azért jó lett volna, ha alaposabban  is kitér az ok-okozati viszonyokra. A kötet ettől függetlenül korrekt munka, de aki olvasta esetleg Debreczeni József A miniszterlenök című Antall-monográfiáját, az sejtheti, mit hiányolok belőle.

Mindenesetre Romsics hozta a tőle elvárható magas színvonalat: a fekete-fehér, nemritkán hangulatképekkel ékesített kötet pontos és elfogulatlan leírása a közelmúlt "tárgyalásos forradalmának". Külön ajánlom azok számára, akik még nem élték meg felnőtt fejjel azt a kort, de kíváncsiak a mostani aktuálpolitikai viszonyok közvetlen előzményeire.

Remarque-kal vagy két éve találkoztam először. Névnapomra kaptam egy nagyon kedves hölgy ismerősömtől az Éjszaka Lisszabonban című kötetét. Kétszer is áthámoztam magam rajta - a köteten, nem az ismerősömön -, majd nemrég kezembe került a Nyugaton a helyzet változatlan című munkája is.

Ilyen előzmények, azaz két viszonylag rövid történet után A Diadalív árnyékában kifejezetten vaskos könyvnek ígérkezett. Ebből kiindulva nemigen tudtam, mire számítsak. Végül nem ért különösebb meglepetés: se jó, se rossz. Hogy akkor most félig teli, vagy félig üres-e a pohár? A fene se tudja. Vannak szerzők, akiknek a hosszú történetek kifejezetten jól állnak, de ez véleményem szerint Remarque-ra kevésbbé igaz. Nem volt rossz a történet, de a másik kettőhöz képest... Nos, én ezt a kötetet a dobogó legalsó fokára tenném.

Kezdem a rosszal. Számomra eléggé követhetetlennek tűnt Ravic doktor és Joan kapcsolata. Értem én, hogy ez egy "se veled, se nélküled" viszony, de mindezt talán kevésbbé zavarosan is le lehetett volna írni: kissé élesek voltak a váltások a főhös gondalatmenetében ahhoz, hogy az olvasó mindig képben legyen a pontos helyzetet illetően. Ha egy szuszra akarjuk kiolvasni a regényt, akkor mindez talán nem jelent ekkora gondod, de aki napokat, esetleg heteket szánna arra, hogy kiolvassa a művet, nos annak észen kell lennie, ha tisztában akar lenni azzal, hogy ki mit érez a másikkal kapcsolatban a történet során.

És akkor a jó elemekről néhány szót. Különösen az nyerte el a tetszésemet a regény kapcsán, hogy nem folyt szét a történet: ahhoz képest, hogy 6-8 különböző szálon zajlottak az események, Remarque egyik esetében sem kalandozott el, egyik sem nyomta el a másikat. Bár ha azt vesszük, bizonyos tekintetben ez utóbbi kicsit vissza is ütött a regényben: nem volt ugyanis egy olyan domináns vonal, ami kimelkedett volna az események közül. Ettől függetlenül olvasmányos, érzelmi húrokat igen hatásosan pengető történet ez.

A szépirodalmi munkák kedvelőin túl, kifejezetten hasznos lehet a történelem iránt érdeklődők számára: remekül írja le ugyanis a második világháborút megelőző hónapok sok tekintetben igencsak ellentmondásos hangulatát.