Ha egy színész, énekes, sportoló vagy egyéb híresség könyvírásra adja a fejét, az számomra eleve gyanús: a menedzserek részéről ilyen esetekben legtöbbször a sokadik bőr lehúzása a cél, miközben a márkajeggyé avanzsálódott sztárnak szinte semmi köze sincs a saját nevével fémjelzett kiadványhoz. Madonna mesekönyveit például ugyanúgy nem fogom felolvasni majd a gyerekeimnek, mint ahogy Kim Cattrall (Samantha karakterét alakító színésznő a rendkívül magas kulturális és művészi értékű Szex és New York-ból) köteteit sem ajánlanám egyetlen önértékelési zavarokkal küszködő tizenéves lánynak. Persze akadnak olyan üdítő kivételek, mint Hugh Laurie A balek c. krimije.
Meg aztán itt van ez a zseniális Nick Cave, aki énekhangját tekintve - Kovács Ákos találó kifejezésével élve - valószínűleg a Megasztár jászjákóhalmi elődöntőjében kiesne már, de olyan karizmatikus személyiséggel megáldott előadóművész, hogy nem lehet nem figyelni rá. Elsősorban emiatt érdekelt a tavaly megjelent új regénye, a Bunny Munro halála. Már a címe sem szokványos, de a magyar kiadás borítója meg egyenesen zseniális!
Szóval fokozott várakozás előzte meg nálam a kötetet, de - bocsánat, ezt le kell írnom - az első ötven oldal keményen pofán vágott: rendkívül nyögvenyelősen és izzadságszagúan indult el a történet. A kozmetikai termékekkel házaló szoknyavadász Bunny Munro karakterét felszínesnek és közönségesnek éreztem, a párbeszédek nagyon életszerűtlenek voltak, a szituációk pedig mesterkéltek. Aztán az ötvenedik oldal környékén Cave elkezdett belevinni némi iróniát és játékosságot az írásába, és ettől mintha rátalált volna a regény hangulatára. Közelebb hozta a főszereplő személyét az olvasóhoz, gördülékenyebbé vált a meseszövése is, és egy idő után kifejezetten érdekes olvasmánnyá vált a könyv - bár ennek ellenére most sem tudom pontosan behatárolni, hogy ez valójában milyen regény. A hátoldali ajánló szerint ha Cormac McCarthy-t, Franz Kafkát és Benny Hillt összezárták volna egy szobába, ők hárman írtak volna együtt ilyen történetet. Ettől tökéletesebben én sem tudtam volna megfogalmazni.
Amit még hiányolok belőle - és szerintem ez határozottan jobbá tehette volna a kötetet - az, hogy a szerző bár a cselekmények jelentős részét Bunny kisfiának szemszögéből írta le, a fiú karakterét, személyiségét nem bontotta ki olyan részletesen, mint az apjáét. Ezen dolgozhatott volna még Cave, de tekintve, hogy nem szakavatott íróról van szó, ez nála bocsánatos bűn.
A Bunny Munro halála igazából a főszereplő életéről, pontosabban utolsó napjairól szól. Egyszerre gusztustalan, humoros, szürreális, drámai és megindító. Klassz olvasmány, hétvégi kikapcsolódáshoz ideális, bár a magukat prűdnek vallók inkább ne vegyék kézbe. A többiek is csak annak biztos tudatában, hogy nem művészi szépirodalmat olvasnak, hanem szórakoztató regényt. Abból viszont egyértelműen a minőségibb fajtát.