Remarque-kal vagy két éve találkoztam először. Névnapomra kaptam egy nagyon kedves hölgy ismerősömtől az Éjszaka Lisszabonban című kötetét. Kétszer is áthámoztam magam rajta - a köteten, nem az ismerősömön -, majd nemrég kezembe került a Nyugaton a helyzet változatlan című munkája is.

Ilyen előzmények, azaz két viszonylag rövid történet után A Diadalív árnyékában kifejezetten vaskos könyvnek ígérkezett. Ebből kiindulva nemigen tudtam, mire számítsak. Végül nem ért különösebb meglepetés: se jó, se rossz. Hogy akkor most félig teli, vagy félig üres-e a pohár? A fene se tudja. Vannak szerzők, akiknek a hosszú történetek kifejezetten jól állnak, de ez véleményem szerint Remarque-ra kevésbbé igaz. Nem volt rossz a történet, de a másik kettőhöz képest... Nos, én ezt a kötetet a dobogó legalsó fokára tenném.

Kezdem a rosszal. Számomra eléggé követhetetlennek tűnt Ravic doktor és Joan kapcsolata. Értem én, hogy ez egy "se veled, se nélküled" viszony, de mindezt talán kevésbbé zavarosan is le lehetett volna írni: kissé élesek voltak a váltások a főhös gondalatmenetében ahhoz, hogy az olvasó mindig képben legyen a pontos helyzetet illetően. Ha egy szuszra akarjuk kiolvasni a regényt, akkor mindez talán nem jelent ekkora gondod, de aki napokat, esetleg heteket szánna arra, hogy kiolvassa a művet, nos annak észen kell lennie, ha tisztában akar lenni azzal, hogy ki mit érez a másikkal kapcsolatban a történet során.

És akkor a jó elemekről néhány szót. Különösen az nyerte el a tetszésemet a regény kapcsán, hogy nem folyt szét a történet: ahhoz képest, hogy 6-8 különböző szálon zajlottak az események, Remarque egyik esetében sem kalandozott el, egyik sem nyomta el a másikat. Bár ha azt vesszük, bizonyos tekintetben ez utóbbi kicsit vissza is ütött a regényben: nem volt ugyanis egy olyan domináns vonal, ami kimelkedett volna az események közül. Ettől függetlenül olvasmányos, érzelmi húrokat igen hatásosan pengető történet ez.

A szépirodalmi munkák kedvelőin túl, kifejezetten hasznos lehet a történelem iránt érdeklődők számára: remekül írja le ugyanis a második világháborút megelőző hónapok sok tekintetben igencsak ellentmondásos hangulatát.