Az eredeti terv az volt, hogy ha már Robin Cook Fertőzés c. regényével kezdtem a 2010-es évet, akkor - amolyan keretes szerkezetet adva az esztendőnek - egy RC-kötettel zárjam is azt, de az élet sajnos felülírta az elképzeléseimet. Bizonyos külső körülmények miatt csak Dabasra visszatérve, január elsején tudtam befejezni az aktuális krimit, a Halálcsapdát. Nem véletlenül esett pont erre a regényre a választásom: a két törvényszéki orvosszakértő, dr. Jack Stapleton és dr. Laurie Montgomery duójának újabb kalandjáról van ugyanis szó benne. A két szereplővel legutóbb pont a Fertőzésben találkozhatott Cook hűséges olvasóközönsége, így ez a regény egyfajta folytatásnak is minősül kettejük élete szempontjából.
Amíg olvastam a könyvet folyamatosan azon gondolkodtam, hogy mit lehetne írni majd róla itt a blogon, hiszen az, hogy "klasszikus Cook-féle orvoskrimi annak minden velejárójával együtt" nem túl kreatív, még ha szó szerint igaz is ez a megállapítás. Ezen túlmenően ami szemet szúrt a kötetben, az a legelején található köszönetnyilvánítás volt: a szerző hat olyan személynek mondott köszönetet a regény megszületéséért, akik közt volt büntetőjoggal foglalkozó ügyvéd, adóügyi és ingatlanbefektetési szaktanácsadó, valamint szórakoztatóiparban dolgozó nagyvállalkozó is. Utóbbi tanácsait - gondolom - a történetben megjelenő New York-i maffia-szál hitelessé tételéhez használta fel Cook.
Szűkebb értelemben mindez azért figyelemre méltó, mert nagyon jól mutatja, hogy a szerző a háttértörténethez szükséges alapinformációkat mekkora körültekintéssel gyűjtötte be, pedig "csak" egy krimiről van szó. Tágabb értelemben pedig érdemes a tendenciára figyelni: ha valaki kézbe veszi Cook egy a '70-es vagy a '80-as években írott krimijét és összeveti a Halálcsapdával, akkor nagyon is szembetűnő az a szigorú professzionalizmus, amely a közelmúltban megjelent regényeire jellemző. Míg a korábbiak az orvostudományon alapuló, de egyértelműen fikciós történetek voltak; addig az újabbak már olyan orvosetikai témákkal és problémákkal foglalkoznak, amelyek előfordulása a való életben minden további nélkül elképzelhető.
Cook régi vesszőparipája az amerikai egészségügyet behálózó pénzügyi lobbik miatti aggodalom: eleget lehet-e tenni a hippokratészi eskünek úgy, hogy ha a rendszer számos pontját nyereségorientált milliárdos befektetők határozzák meg? (Ajánlott film a témában: Michael Moore - Sicko) A mostani kötet is ezt járja körül. Milyen érdekek feszülnek egymásnak, ha egy szakosodott kórházakat működtető egészségügyi biztosító meg akar jelenni az amerikai tőzsdén?
Paradox módon ami a könyv előnye, az egyben a hátránya is - ám ez csak az olvasó hozzáállásától függ. Sokat lehet ugyanis tanulni belőle az amerikai egészségügyi rendszer sajátosságairól, működéséről - de aki kevésbé nyitott az ilyesmire, annak lehet, hogy túl bonyolult lesz a környezet, amelyben a történet játszódik, így ez a krimi élvezeti értékéből vonhat le. Én mindenesetre örülök, hogy elolvastam.
