Nekem szinte teljesen mindegy, mikor olvasok: lehet reggel, délelőtt, kora- vagy késődélután, este vagy akár éjszaka. Az időpont nem számít. Az viszont igen, hogy kipihent legyek. Csak akkor jó olvasni, ha figyelni tudok arra, ami le van írva. Ez fáradtan nem nagyon megy. Vannak, akik egy hosszú nap végén is előveszik az ágyuk mellett heverő kötetet, és ha csak negyed órára is, de elmerülnek a Gutenberg-galaxisban. Én erre képtelen vagyok. Este csak akkor megy az olvasás, ha délután tudok aludni legalább egy keveset.
A helyszín sem mindegy. Csak nyugodt környezetben tudok figyelni az olvasott szövegre, ami általában egy szobát vagy más csöndes helységet jelent. Ritkábban fordul elő, hogy a szabadban olvasok, de pont emiatt jelent ez különleges élményt: végzős gimnazistaként sokat jártam ki a szegedi Dóm térre olvasni. Varázslatos helyszín volt, a tavaszi késő délutánokon olyan aurája van a térnek, amit azóta is visszasírok.
Valahogy mindig elképedek azokon, akik metrón vagy helyi járatos buszokon, egy tíz perces utazás közben is előveszik a könyvet, és a zaj, zötykölődés közepette is tudnak olvasni. Számomra érthetetlen, hogy képes valaki elmélyülni egy történetben úgy, hogy közben visítanak a háta mögött vagy fél szemmel minden megállónál azt kell figyelni, hogy felszállt-e épp egy idős ember, akinek át kell adni a helyet. Én legfeljebb vonaton tudok olvasni, de előfordul, hogy ott is csak újságot vagy valamilyen folyóiratot. A könyvhöz teljes nyugalom kell.
Vannak akik számára az olvasás szerves része, hogy közben kávét vagy teát isznak, az "elvetemültebbek" esetleg rágcsálnak is valamit, de nálam ez sem működik igazán. Ha főzök egy kávét, és elkezdek olvasni, általában háromnegyed óra vagy egy-két fejezet után pillantok csak a teli bögrére benne a rég kihűlt itallal.
Az "iszogatás-mentes" olvasás talán annak is betudható, hogy ha csak tehetem, vízszintesbe helyezem magam mielőtt elkezdek olvasni: végigheveredek az ágyon, mert úgy a legkényelmesebb. (Fekve elég kényelmetlen kávézni.) Szóval elég nehéz eset vagyok: nagyon nem mindegy milyen körülmények közt olvasok, mert viszonylag könnyen ki lehet billenteni, ha elmerülök egy könyvben, így nagyon fontos, hogy nyugalom legyen körülöttem.
*
Ezzel a bejegyzéssel elérkeztünk "Az Olvasás 7 Hete" programsorozat utolsó állomásához. Először is köszönet illeti még egyszer Andiamo-t a remek kezdeményezésért, örülök, hogy részt vehettem benne! Másodszor pedig köszönet mindenkinek, aki velem tartott ezekben a hetekben, és olvasta a bejegyzéseimet! Nehéz megítélni, hogy mennyire sikerült elérni a kitűzött célt, népszerűbb lett-e az olvasás, mint szabadidős tevékenység, mindenesetre bízom benne, hogy igen. Én nagyon jól éreztem magam, remélem, a blog olvasói is. De hát az élet nem áll meg, úgyhogy most megyek, és folytatom az aktuális könyvemet...
