Egyfajta újévi fogadalmam volt, hogy ebben az esztendőben elolvassak néhányat az orosz klasszikus szépirodalom remekműveiből, amit majd - reményeim szerint - kiegészít egy-két Oroszországgal foglalkozó egyéb kötet is. Ezt az "orosz évadot" nyitotta meg most A Mester és Margarita, mint a gimnáziumi évek alatt nem abszolvált kötelező olvasmány.
Már a regény olvasása közben is, de így a végére érve különösen bánom, hogy annak idején lusta voltam kézbe venni ezt a különös történetet. Egy jó magyar tanár nő (nekem szerencsére ilyen adatott) regényelemzése ugyanis sokat hozzátehet ehhez az áthallásokkal teli, groteszk elemekben bővelkedő műhöz. Aki csak a történetre figyel, de könyv mögöttes mondanivalóját - bizonyos információk hiányában - nem érti, annak könnyen csalódás lehet.
Az események Bulgakov korában, 1930-as évek Moszkvájában játszódnak. A regény alaphelyzete az, hogy az orosz - akkor természetesen még szovjet - fővárosba kis csapatával megérkezik Woland professzor, a fekete mágus - aki, mint később egyértelművé válik, maga a Gonosz. Hogy látogatásuknak pontosan mi a célja, nem derül ki egyértelműen, mindenesetre aki így vagy úgy keresztezi az útjukat, az nem ússza meg épp bőrrel a találkozást.
A címben szereplő Mester és Margarita viszonylag későn jelennek meg a regényben, de a kötet második fele alapvetően róluk szól, így ez jól ellensúlyozza a velük kapcsolatos kezdeti hiányérzetet. Kissé különös szerelmi kapcsolat az övéké (ebben a regényben igazából minden egy kicsit különös, de pont ez tartja fenn az olvasó állandó érdeklődését a mű iránt), a hatalom szűkös keretei közt kiteljesedni nem tudó tragikus sorsú író és a hozzá foggal-körömmel ragaszkodó férjes szerető relációja.
Megjelenik még egy harmadik szál is a történetben, szerkezeti szempontból amolyan "regény a regényben" jelleggel. Jézus és Pilátus nagypénteki története elevenedik meg a Mester által írt mű oldalain, elég egyedi értelmezésben. Az már csak az én szerencsém, hogy látatlanban ennél jobban nem is időzíthettem volna: érdekes hatása volt, hogy így, a húsvéti ünnepkör kellős közepén olvastam mindezt.
Bevallom töredelmesen: némi kutatómunkát végeztem a regény elolvasása után, mert nehezen tudtam értelmezni a történetét, de azt gondolom, ezzel alapvetően nincs is baj. Ha egy olvasó veszi a fáradtságot, hogy utána nézzen bizonyos információknak, akkor az azt jelzi: az író olyan művet alkotott, amely befejezése után is foglalkoztatja az olvasókat, ez pedig viszonylag kevés regényre igaz. A történet értelmezésére nem térek ki külön, hiszen a neten számos ezzel kapcsolatos rendkívül alapos és jó recenzió fellelhető, példaként elég, ha csak erre az egyre utalok.
Összegzésként annyit, hogy bár kétség kívül sajátos és érdekes regény A Mester és Margarita, az én stílusomtól mégis kissé távol áll. Jó volt olvasni, de számomra mégsem volt egy katartikus, meghatározó könyv. Ettől persze más számára még lehet az, úgyhogy aki szeret lubickolni a groteszk elemekkel tűzdelt szellemes-szatirikus történetek világában, az semmiképpen se hagyja ki.
