Amikor tizennégy évesen elolvastam az első regényemet Stephen Kingtől, A Setét Torony-ciklusnak még épp hogy csak megjelent a negyedik kötete. Azóta a maradék három is napvilágot látott, és már terveztem egy ideje, hogy nekiállok az egésznek. Addig nem akartam elkezdeni, amíg meg nem jelenik az összes, mivel az egészet, elejétől a végéig akartam kiolvasni. (Igen, ez a blog szempontjából technikailag azt jelenti, hogy az elkövetkező hét bejegyzés ennek a történetfolyamnak az egyes köteteit dolgozza majd fel.)
Bár King világát meglehetősen jól ismerem, korábban semmilyen fantasy történetet nem olvastam még, így nagy várakozással néztem/nézek Roland lovag kalandjai elé. Ismerőseim elbeszélése alapján A harcos önmagában nem egy irodalmi csúcsteljesítmény (már ha King esetében beszélhetünk egyáltalán ilyenről), sokkal inkább egy rövid felvezetője mindannak az eseménysornak, amire a történet folyamán számíthat az olvasó.
Ennek szellemében álltam neki, és nem is kellett csalódnom: a mindössze 250 oldalas első kötet Roland sivatagi hajszáját írja le a "feketébe öltözött emberrel". Mindeközben felvillannak pillanatképek Roland gyermekkorából, megtudunk néhány ködös információt addigi életéről, de hogy ezek pontosan miként is kötődnek Roland jelenéhez, és ahhoz a "helyéről kimozdult világhoz", amelyben a feketébe öltözött embert üldözi, nem derül ki. Adott egy negatív utópisztikus környezet - nagyjából olyan, mint a Mad Max vagy a Kaptár 3. világa -, melyben mindenki úgy próbál túlélni, ahogy tud. 
Útja során Roland bevetődik Tull városába, ahol tanúbizonyságot tesz fegyverforgatási képességeiről; találkozik egy nomád életformát folytató kukaricatermesztővel; és összefut Jake-kel, a kisfiúval, aki meglehetősen abszurd módon került ebbe a világba, és akinek ideiglenes eltűnése ellenére jut még szerep Roland későbbi kalandjaiban.
Ahogy az összes többi kötetet, úgy ezt sem szeretném önmagában mérlegre tenni, hiszen egy nagyon hosszú, összesen közel 4500 oldalas történetről van szó. Ha majd a hetedik könyvön is túl leszek, nyilván kiválasztom, melyik volt közülük a legjobb, de az is csak másodlagos ítélet lesz, mivel a teljes történet a fontos, nem egy-egy szeletkéje.
