Szerintem mindennél többet mond el erről a kötetről, hogy most amikor hajnali fél kilenckor a gép előtt ülve arra próbálok visszaemlékezni, hogy végülis miről szólt a ciklus ezen része, egyszerűen nem jut eszembe semmi. Ha a Varázsló és Üvegre azt írtam, hogy simán megállná a helyét önmagában is, akkor a Susannah Dala annak a szöges ellentéte. Utóbbinak se igazi eleje, se igazi vége nincs, ami - valljuk meg - nem feltétlenül tölti el elégedettséggel az olvasót. Mármint konkrétan engem.
Utólag végiggondolva ez a könyv sokkal inkább egyfajta átvezetés a callai történet, és az utolsó kötet nagy csatája közt, amolyan vihar előtti csend. A harcosok csapata ketté válik: Roland és Eddie - Calla papjai, a manniták segítségével - 1977 Amerikájába mennek, hogy egyszer s mindenkorra rendezzék a New York-i üres telek, és rajta található rózsa ügyét. Eközben Jake - a Borzalmak városából megismert - Don Callahan atyával 1999-be lép, hogy megmentse Susannah-t Miatól és gyermekétől. (Üdítően hatott, ahogy King beemelte a Callahan-szálat a történetbe: jó volt "régi-új" szereplővel találkozni, és kifejezetten szórakoztatóak voltak a folyamatos visszaemlékezések, utalások Salem's Lot-ra.)
Ám az igazán domináns szál Rolandékhoz kötődik: a gengszterekkel vívott csetepatét követően megveszik az üres telket tulajdonosától, Calvin Tower-től, és úgy döntenek, meglátogatják a közelben lakó ifjú írót, Stephen Kinget. Most komolyan: ki az a hibbant, aki beleírja magát a saját fantasy-regényébe?! Mármint Kingen kívül? És nem csak említés szintjén, hanem abszolút "logikusan", a történethez kapcsolódóan, egyfajta kulcsfigura szerepét osztva önmagára. (Azért fogalmazok ilyen ködösen, mert a) nem tudok rendesen írni b) nem akarom lelőnni a poént azok számára, akik el szeretnék olvasni a történetfolyamot.)
Volt bennem némi félelem ezzel kapcsolatban, amikor a könyv ajánlóját olvastam, de mint utólag kiderült, ez alaptalannak bizonyult: King zseniálisan oldotta meg. Lehet persze fanyalogni, hogy egy ilyen húzás, mennyire számít kreatívnak vagy éppen elcsépeltnek, de technikailag abszolút jól illeszkedett bele a történetbe. És az utolsó kötet hátoldalát olvasva, azt hiszem, találkozunk még Mr. King-gel A Setét Torony oldalain...
Csak a teljesség kedvéért: a kötet azzal zárul(?), hogy miközben Susannah/Mia megszüli Mordred-et a Dixie Malac nevű New York-i kocsma hátuljában, Jake, Callahan atya és Csi, a szőrmókus belépnek az épületbe és elkezdődik a vérontás...
