Ha jó hat-hét évvel ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy egy egész nyarat szentelek idén annak, hogy kiolvassam a Harry Potter-sorozatot, akkor kiröhögöm. Kezdetben ugyanis, amikor Magyarországon is kitört a HP-láz, én inkább az ellentábort erősítettem, semmint a fanatikus rajongók hadát. Megalapozott okom erre igazából nem volt, inkább amolyan "csakazértis" jelleggel úgy voltam vele, hogy én nem veszek részt ebben a népőrületben. Eléggé szánalmasnak tartottam, hogy egy varázslótanonc kalandjaiért ugyanúgy odavannak az általános kisiskolások, mint az egyetemi ifjúság, hogy akkor az idősebb korosztályok képviselőiről ne is beszéljünk. Ami ennyire felkapott, az biztos csak gagyi lehet - gondoltam.
Közben persze múltak az évek, a sorozat részei egymás után jelentek meg, az amúgy is eladási rekordokat döntögető regényfolyam sikerére pedig még egy jó nagy lapáttal rátett a történet megfilmesítése. A Harry Potter kultusz akkorára nőtt, hogy ma már szinte az alapműveltség részének számít, hogy valaki hozzá tud-e szólni a témához egy beszélgetés során, vagy sem. Lényegében ez a szempont volt az, amely arra ösztökélt, hogy nekiálljak a sorozatnak. Őszintén szólva nem bántam meg.
Nyugi, azért a kemény háromszáz oldalas első kötet után még nem estem át a ló túloldalára: nem lettem begyöpesedett agyú HP-hívő. A Harry Potter és a Bölcsek Köve azonban valóban olvasmányos munka. Ha van érdeme, amit a kritikusai is elismernek, akkor az az, hogy nagyon sok olyan gyerek is a kezébe vette a könyvet, és olvasott, aki egyébként éveken át Playstation-játékokon szocializálódott.
Jó szokásomtól eltérően ez azon kevés regények egyike volt, amelynek a filmes adaptációját előbb láttam, semmint hogy a könyv a kezembe került volna. (Ennek oka elsősorban az, hogy amikor az ezredforduló környékén találomra megnéztem az első filmet - hogy valami fogalmam mégis legyen arról, mit szapulok annyira -, még eszem ágában sem volt elolvasni a regényeket.) Mivel régen volt már, így a lényegen túl csak néhány jelentre emlékeztem. Aztán ahogy haladtam a regénnyel persze sorra beugrott mind, így a végén levő csavar sem lepett már meg. Mindenesetre a könyv jó volt, könnyen lehetett haladni vele - ráadásul az első résznek láttam csak a film változatát, a többit már nem, így innentől nem tudom mi fog történni Roxfortban a "hátralevő hat évben". Remek felvezető volt a Harry Potter és a Bölcsek Köve, érdeklődve várom a folytatás(oka)t...
