Ha azt írom, hogy nem épp' ilyen utolsó kötetre számítottam, abból valaki könnyen azt a következtetést vonhatja le, hogy csalódás volt a Harry Potter és a Halál Ereklyéi. Ez azonban nem igaz. Egyszerűen csak másmilyen zárást képzeltem el korábban. Nagy lelkesen vettem sorba a különböző alternatívákat, de ilyen - mint ahogyan végül Rowling megoldotta - nem volt köztük. Végeredményét tekintve ez még jól is sült el, hiszen sikerült meglepnie. Valamennyire.
Arra számítottam, hogy a Főnix Rendje óta fomálódó szövetség fog nekiesni a Sötét Nagyúrnak és seregének, ehhez képest a regény azzal indul, hogy Harry-éknek menekülniük kell Bill és Fleur esküvőjéről, mivel rájuk ront az ellenség. Innentől viszont az olvasó is kénytelen együtt bujkálni a három jó baráttal, így se ők se mi nem tudunk semmit az "ellenállókról", de a varázslóvilágban zajló dolgokból is csak kósza hírek jutnak el hozzájuk. Így jobb híján Voldemort horcruxainak keresgélése maradt az egyetlen foglalatosságuk, illetve a Halál Ereklyéinek rejtélye. Nem is csoda, ha egy idő után besokalltak, és Ron lelépett. Mondjuk, ne legyünk ennyire igazságtalanok, mert egy-két kalandot sikerült így is becsempészni az unalmas bujkálásba: kezdve a Lovegood-éknál tett kitérőtől, a Harry szülőfalujában ejtett kiránduláson át, egészen a Malfoy-házban történt raboskodásig. Szóval az írónő azért összekapargatta így is a sztorit.
Hogy maga a végkifejlet milyen volt? Kétségkívúl kreatív, de egyben túlontúl kusza is. A fordulatokkal teli végül-is-ki-a-Pálcák-Urának-igazi-tulajdonosa játékot Rowling baromi jól hozta ki a végére, csak túl nagy volt hozzá a körítés. A kevesebb több lett volna. További konkrétumok nélkül legyen ennyi elég. Biztos vannak még olyanok, akik ezután olvassák el a sorozatot (vagy a hetedik kötetet), így velük szemben nem lenne tisztességes, ha felfednék bizonyos részleteket.
A végső konklúzió Harry Potter Roxfortban eltöltött hét évéről: hihetetlenül olvasmányos munka volt mind a hét kötet, annak ellenére hogy egy-két helyen érzésem szerint szétcsúszott kissé a történet. Mindenesetre nem csoda, ha tömegeket fogott meg vele az írónő. Mindezzel együtt azonban fontos leszögezni, hogy - akárki akármit is próbál belemagyarázni - a Harry Potter-sorozatnak nincs szépirodalmi értéke: egyszerű szórakoztató irodalomról van szó. Népszerűség ide vagy oda, azért ifjúsági irodalom és ifjúsági irodalom közt is van különbség, így nálam a magyar kalsszikusok még mindig lenyomják Harry Pottert. És ez egy jó darabig még így is marad.
