Rögtön azután, hogy megszületett az Orwell-könyvről szóló előző bejegyzés, közel két napra elszállt a netem: elszakadtam a civilizált világtól, visszatért a sötét középkor. Ez valami égi jel - gondoltam -, itt az ideje, hogy egy hónapos csúszás után végre elkezdjem a nyárra tervezett Márai-sorozatomat. Amint már a fenti címből is kiderült: hát ez nem jött össze. Egyelőre nem akartam elkötelezni magam a heteket igénybe vevő Garrenek-ciklus mellett, inkább valami lazább olvasmány kellett a pillanatnyi mélabús hangulatom tüneti kezeléséhez.
Kingen legutóbb eléggé kiakadtam, úgy hogy gondoltam, adok neki egy újabb esélyt: A coloradoi kölyök egyébként is vagy másfél éve pihen már a polcomon, várva a megfelelő alkalomra - hát most ez is eljött. Amióta megvettem, előítéleteim és fenntartásaim voltak a "kötettel" kapcsolatban: ez ugyanis egy 165 oldalas füzetecske, nem könyv. Ami önmagában nem gond, de a kiadónál úgy gondolták, ha már a terjedelme nem lett nagy, legalább az ára legyen az. Nagyker áron 1900-at kérnek érte, én a Bookline-on az ilyen-olyan kedvezményeimmel letornáztam ezt 1500-ra. Mielőtt még össze-vissza dobálóznék itt a számokkal és a százalékokkal, hadd zárjam rövidre ezt a gondolatmenetet: a majd' kétezer forintos könyvesbolti ár annak ismeretében pofátlanul sok egy 165 oldalas könyvért, hogy a Csontkollekció c. novellásgyűjteményének csak a nyitó története - A köd, amelyből nem rég kiváló filmadaptációt készítettek! - bő kétszáz oldal.
Szóval fenntartásaim voltak a művel kapcsolatban, de ezek gyorsan eloszlottak: oldalról oldalra haladva egy remek kis krimi története bontakozott ki! A szerző az egyik legegyszerűbb eszközt választotta a története tolmácsolásához: két öregúr elmesél egy negyed századdal ezelőtti rejtélyes esetet, az ifjú újságíró lány pedig hallgatja őket. Ez az egyik legprimitívebb írói eszköz, amióta világ a világ, de ebben az esetben olyan elképesztően jól működött, hogy néha úgy éreztem, mintha ott ülnék köztük, és én is őket hallgatnám. Jól ütemezett tempó, fokozatosan adagolt feszültség, mesteri érzelmi hullámoztatás! Szívesen olvastam volna tovább is!
A korábbi King-kötetek közül az okosok a Dolores-t definiálják krimiként, de azt A coloradoi kölyök simán lemossa - egyszerűen jobb, és kész - még ha nem is a klasszikus értelemben vett krimik megoldásával zárul a történet. Minden erénye mellett, anyagilag nyilván nem a legjobb befektetés még így sem, szóval ha csak valaki nem gyűjtő, annak inkább azt tanácsolom, hogy kérje kölcsön egy hozzám hasonló naiv olvasótól, aki korábban kiadott már érte egy kisebb vagyont - de akár így dönt, akár úgy, mindenképpen olvassa el! Egy délutános kis irományról van szó, ám azt a délutánt biztos kellemes kikapcsolódássá varázsolja.
