Miközben ezt a kötetet olvastam, többször is eszembe jutott, hogy azért hálátlan feladat egy politikus könyvéről blogbejegyzést írni, mert nagyon nehéz az adott közszereplő személyéről kialakult véleményt elvonatkoztatni magától a műtől. A blogger könnyen eshet abba a hibába, hogy nem a könyvről kezd el írni, hanem politikai véleményt fogalmaz meg az adott döntéshozó - ez esetben közjogi méltóság - munkásságáról. A blogom indulása óta több politikus kötetéről írtam már, és azt gondolom, hogy ezeket a csapdákat jó érzékkel kikerültem eddig.
Sólyom László tavaly megjelent könyvével kapcsolatban ebből a szempontból azért más a helyzet, mert valamikor a mű olvasása közben döntöttem el, hogy ez alkalommal nem is akarok objektivitásra törekedni. Bár a rendszerváltás óta minden hivatalba lépő államfő formálta és színesítette a köztársasági elnöki intézményt - Göncz Árpádnak és Mádl Ferencnek is megvoltak a maguk hozzáadott értékei -, de meggyőződésem, hogy az eddigi elnökök közül Sólyom László volt az, aki munkásságával a legmagasabbra tette a lécet. Ezért akartam elolvasni az Egy elnökség lenyomatát.
A rendszerváltás óta meghonosodott érzelmi alapú politikai kultúrában sokan nem értették, hogy Sólyom László milyen alapon hozott bizonyos ügyekben ilyen vagy olyan döntéseket. Hivatali évei alatt klisévé vált, hogy ő "az Alkotmány embere", de még a közélet eseményeit figyelemmel kísérők sem tudták sokszor értelmezni ezt a szókapcsolatot. Bár egy politikusi memoár mindig izgalmasabb műfaj, mint egy beszéd- és interjúgyűjtemény, ez a könyv fejezetről fejezetre egyre inkább magával ragadott: a képekkel illusztrált bő négyszáz oldalas mű végére egy letisztult, világos kép alakult ki az elnök politikai preferenciáiról, értékvilágáról.
A kötetben található válogatott interjúkból és beszédekből egy, az Alkotmány írott betűjéhez és annak szellemiségéhez végletekig ragaszkodó, következetes elnök köszön vissza, aki napi feladatain túl mélyen elkötelezett a környezetvédelmi témák és a határon túli magyar közösségek ügye iránt. Nem enged 1956 eredeti szellemiségéből, elkötelezett híve az állami intézményrendszer szakmai alapú, pártpolitika-mentes működtetésének, és Magyarország legfontosabb megoldandó ügyeinek a korrupció felszámolását, az oktatás újradefiniálását, és a cigányság integrációját tartja. Elolvasva a kötetet, Sólyom politikájával kapcsolatban valahogy minden a helyére kerül, minden logikussá válik.
Kiváló mű: a fentieken túl az államműködés rendszerében kevésbé jártas olvasók sokat tanulhatnak belőle, meggyőződésem, hogy Sólyom László egyes beszédeinek politikai kultúraformáló jelentőségük van, amelyek egykoron majd hivatkozási alapul fognak szolgálni. Nekem leginkább két beszéd tetszett: a külpolitikai fejezetben helyett kapott, a magyar-lengyel barátság napjának alkalmából 2010 márciusában megtartott beszéde az Óbudai Egyetemen; valamint a Széchenyi István halálának 150. évfordulójára rendezett nagycenki emlékünnepség köszöntője 2010 áprilisából.
Csak ajánlani tudom mindenkinek! A közélet iránt érdeklődők számára kötelező darab!