2010 nyarán két hónap alatt végignéztem Az elnök embereinek mind a hét évadát. Addig is érdekelt az amerikai politika, mert európai szemmel különös, mégis rendkívül izgalmas világnak tűnt, de a sorozat fiktív közege valahogy emberközelibbé tette a Fehér Ház mindennapjait. Azóta a korábbiaknál is fokozottabb figyelemmel követtem az Egyesült Államok politikai életét, így George W. Bush memoárjának tavalyi megjelenésekor kétségem sem volt afelől, hogy ezt a könyvet el fogom olvasni.
Nem Bush nyolcéves politikája érdekelt elsősorban, hanem maga az elnöki intézmény: a világ legbefolyásosabb politikai vezetőjének hivatala belülről, ahogy a legfőbb érintett látta. Nyilván a kettőt - a politikát és az intézményt - nem lehet különválasztani, de azért emeltem ezt ki, hogy hangsúlyozzam: nem célom, hogy ítéletet mondjak az Egyesült Államok előző elnökének politikája felett.
A közel hatszáz oldalas Döntési helyzetek - hűen a kötet címéhez - a Bush adminisztráció meghatározó ügyeit veszi sorra, amelyek kiemelten fontos döntéseket igényeltek. Így külön-külön fejezetben ír a 2001-es terrortámadásról; az afganisztáni, majd később az iraki háborúról; az ottani csapatok létszámának növeléséről; a Közel-Keletet érintő politikájáról; vagy a harmadik világnak nyújtott támogatásokról. Ebből a felsorolásból is látszik, hogy a könyv döntő része a külpolitikára fókuszál, az amerikai belpolitikával a tizennégy fejezet közül lényegében csak három foglalkozik: ír a Katrina-hurrikán tragédiájáról, az elnöksége utolsó hónapjaiban kirobbant pénzügyi válságról, és egy összefoglaló fejezetben általában a kormányzás nyolc évéről.
Ami a sorok közti olvasás közben is egyből kitűnt, az a kormányzási filozófia, amely végigkísérte az elnök döntéshozatalát. Ezt nagyon röviden azzal a kérdéssel lehet összefoglalni, hogy adott ügyekben "Mi az Egyesült Államok érdeke?". Pont. A demokrácia-export, a humanitárius eszmék érvényre juttatása az ellenséges diktatúrákban csak a politikai marketing részei voltak - még ha az amerikaiak, vagy maga az elnök mélyen hisznek is ezekben az értékekben. Az alapvető kérdés a döntéshozatalban mindig az volt, hogy mi az ország érdeke? Ha Amerika belbiztonsága szempontjából az, hogy visszabombázzanak egy amúgy is fejletlen Közel-keleti országot a kőkorszakba, akkor nincs mese, meg kell tenni.
Ha megpróbáljuk elfogadni ezt a logikát (ami szerintem nem jobb vagy rosszabb, egyszerűen csak más, mint az európai szemlélet), akkor Bush könyvének számos része kifejezetten érdekes betekintést nyújt abba a világba, ami az ovális irodát jellemezte elnöksége ideje alatt.
Ettől még persze vannak benne izzadságszagú magyarázatok, amiket - olvassuk bármilyen tárgyilagossággal is a könyvet - sem politikai logikával, sem emberi jóérzéssel nem lehet igazolni. Ebből a szempontból hiányossága a könyvnek, hogy mélyen hallgat a színfalak mögötti kemény alkudozásokról vagy a pénzügyi lobbik érdekérvényesítő szerepéről. Azt hiányolom az ehhez hasonló politikusi visszaemlékezésekből, hogy a legritkább esetben engednek betekintést a döntéshozatal tényleges világába, pedig mandátumuk lejárta után az amerikai elnökök "tét nélkül" már simán megtehetnék. Ehhez képest marad az önigazolás, a szoborfaragás a jövő számára.
Mindent számba véve azt gondolom, hogy a Döntési helyzetek nem egy rossz könyv. Aki ismeri vagy képes ráérezni a politika belső világára, törvényszerűségeire, a döntési mechanizmusok logikájára, és ezek tudatában veszi kezébe a kötetet, az érdekes utat járhat be az Egyesült Államok 43. elnökének kalauzolásával.
