Tari Annamária az egyik legszimpatikusabb médiaszereplő napjainkban: kellemes jelenség, megfontolt gondolatai szakmai profizmusról árulkodnak. Mentes mindenféle feltűnési viszketegségtől, csak akkor nyilatkozik, ha kérdezik. Amikor megtudtam, hogy Y generáció címmel könyve jelent meg a korosztályomról, eldöntöttem, hogy mindenképpen el fogom olvasni a kötetet.
A hátoldali ajánló csak tovább fokozta az érdeklődésemet, mert úgy tűnt, hogy egy olyan témára fókuszál, ami tömegjelenség, de eddig viszonylag kevesen foglalkoztak vele Magyarországon: az internet által uralt információs társadalom megváltozott életvitelére, érintkezési szokásaira, és az ezekből eredő problémákra.
Aztán ahogy elkezdtem olvasni a könyvet, fejezetről fejezetre világosabbá vált, hogy nem kifejezetten az internet világával kapcsolatos Y-generációs változásokról, problémákról ír a szerző, hanem a 20-as éveikben vagy 30-as éveik elején járó fiatalok helyzetét elemzi általánosságban, több mindenre kitérve. Ez egy kissé elkedvetlenített, mivel az általam eredetileg vizionált témát sokkal izgalmasabban gondoltam, és gondolom most is.
Ettől eltekintve egyébként nem volt rossz a könyv, más kérdés, hogy aki olvasott már a laikus nagyközönségnek íródott ilyen-olyan pszichológiai fejtágítót, annak túl sok újdonságot az Y-generáció nem nyújt majd. Vannak benne ütős részek, amik rávilágítottak új dolgokra, de ezzel együtt sem egy korszakalkotó munka.
Ahogy haladtam vele, egyre gyakrabban tettem fel magamnak azt a kérdést, hogy nekem, vagy - tágabb értelemben - a címben szereplő korosztályomnak íródott-e egyáltalán ez a könyv? Végigolvasva meg merem kockáztatni, hogy nem. Ha viszont így nézzük, teljesen más megvilágításba kerül a kötet: mert a szüleink generációjának könnyen lehet, hogy nagyon sok elemi fontosságú információval szolgál ez a kötet. Akik a negyvenes éveik végét, vagy az ötvenes éveiket tapossák a legtöbb esetben nem értik miért "fordultak ki a gyerekeik önmagukból", pedig nekik is megvolt a maguk lázadása a hippi korszak idején. A generációk elbeszélnek egymás mellett, a szülők nem értik hogyan képes a mai virtuális tér ilyen szinten behálózni a gyerekeik életét, és alakítani a mindennapjaikat.
Ha minden kérdésre nem is ad választ a könyv, sokkal közelebb hozhatja az idősebbeket ennek a jelenségnek a megértéséhez. Így elsősorban kamaszkorú vagy húszas éveikben járó egyetemista fiatalok szüleinek, valamint olyan idősebb pedagógusoknak ajánlom ezt a könyvet, akik napi szinten foglalkoznak ezzel a generációval. Biztos nem bánják meg, ha elolvassák.
