Évek óta nem olvastam már Lőrincz L. Lászlótól semmit, és ha karácsonyra nem lepnek meg ezzel a regényével, jó eséllyel még egy ideig nem szánom rá magam, hogy a kezembe vegyem valamelyik kötetét. Pedig gimisként nagyon szerettem a munkáit, egymás után olvastam őket, csak a tizedik története után már azt sem tudtam, hogy miről szólt a hatodik vagy hetedik, nem hogy az első: a kétség kívül olvasmányos regényei mintha - néhány változó mellett - ugyanarra a sablonra íródtak volna, így teljesen egybefolytak az emlékeimben.
Pont amiatt örültem mégis nagyon a Sindzse szemének, mert a lőrinczi regényvilágot - akarva, akaratlanul - a gimnáziumi éveimhez kötöm, így az egyes fejezeteket olvasgatva valahogy az akkori életérzés elevenedett meg bennem. Mint amikor valaki meghall a rádióban egy olyan slágert, ami a középiskolai éveiben uralta a toplistákat.
Ez a regény is hozza a jól megszokott lőrinczi szintet: helyszín a Himalája, a szereplők nyugati tudósok, az egészet körbelengi egy kis keleti misztikum, fejezetenként kötelezően felbukkan egy-egy hulla, fokozódik a feszültség, egyre átláthatatlanabb lesz a helyzet, majd a végén érkezik a rejtélyeket tisztázó megoldás. A gimis nosztalgiázás szempontjából ez így több, mint tökéletes volt, hiszen pontosan azt hozta, amire számítottam. Olyan krimi elevenedett a könyv oldalain, amilyet elképzeltem: jó ritmusú történet össze-vissza kuszálódó szálakkal, a feszültséget folyamatosan fenntartó, olvasmányos stílusban.
Más kérdés, hogy ez a "jól megszokott lőrinczi szint" az előző regényekhez hasonlóan magában rejtheti azt a veszélyt, hogy ez a történet is a feledés homályába merül majd: a rengeteg szereplő, a pörgő események és a gyilkosságok többszörösen összetett megoldása egyszerűen lehetetlenné teszi, hogy hosszabb távon az ember megjegyezze a részleteket. Persze mindig vannak kivételek, de általában igaz: a dinamikus történetmesélés hátránya, hogy a szerzőknek gyakorlatilag nincs lehetőségük kidolgozni egy-egy karaktert vagy elmélyíteni bizonyos történeti elemeket, amelyek nyomán emlékezetes maradna a regény.
Olvasmányélménynek ideális, de maradandó műnek a fentiek miatt kevés. Ez azonban Lőrincz L. Lászlónál benne van a pakliban, és aki ennek tudatában kezdi el a könyvet, az biztos nem fog csalódni: jó kikapcsolódás lesz.
