Lehet-e még bármi újat mondani Robin Cook regényeiről? Azt gondolom, nem nagyon. A történeteinek egy-két kivételtől eltekintve évtizedek óta ugyanaz a közege, hasonlóak vagy éppen ugyanazok a karakterei, a konfliktushelyzeteikben sincs már túl sok újdonság, és a regények által feszegetett orvosetikai kérdések is rendre ismétlődnek. A kifinomult érzékű kritikusok, a könyves világ mindenható megmondóemberei ilyenkor szokták leírni egy-egy új megjelenés kapcsán, hogy "már képtelen megújulni", "csak önmagát ismétli", meg egyébként is "régen sokkal jobb volt".
Nem állítom, hogy ezeknek az észrevételeknek nincs valóságalapja (akár külön-külön, akár így együtt), de valamitől nálam sok év után is működik még a dolog. És amíg ez így van, pont nem érdekel a fanyalgók kórusa. Nyilván én sem várok már katartikus hatást egy-egy orvoskrimijétől, egyszerűen csak szeretem olvasni a könyveit. Miért? Mert jó történetmesélő. Mert élethű, szerethető karakterei vannak. Mert egy olyan világ sötétebb oldalát hozza közelebb az egyszerű olvasókhoz, amelynek kulisszatitkaiba egyébként nem nagyon láthatunk bele. Hiába fikciós történetek ezek is, mégis csak teljesen más szinten mozognak, mint a Vészhelyzet vagy a Grace Klinika.
Bár Cook regényeinek váza általában ugyanaz, a rohamosan fejlődő orvostechnológia és a globalizálódó világ folyamatosan újabb lehetőségeket ad számára egy-egy új történethez - és ő ezt jó érzékkel ki is használja. A 2009-ben megjelent Idegen test is egy olyan regény, amelyet 25 évvel ezelőtt nem lehetett volna megírni, mert a történet alapját szolgáltató jelenség, az indiai high-tech gyógyturizmus egyszerűen még nem létezett.
Minden előnyével együtt az amerikai egészségügyi rendszer egyik legjellemzőbb hátulütője, hogy bár világszínvonalú technológiákat felvonultató intézményekben gyógyulhatnak a betegek, de a magánbiztosítók ennek olyannyira megkérik az árát, hogy több tízmillió amerikai egyszerűen képtelen ezt megfizetni. Az ezredforduló környékén az ebben rejlő lehetőségeket ismerte fel India: hatalmas beruházásokkal állami szinten támogatta a magánkórházak megépítését, amelyekben az amerikai betegek tizedannyi áron végeztethettek el ugyanolyan körülmények között műtéteket, mint otthon.
Cook főhősének nagymamája is anyagi megfontolásokból utazik inkább Indiába egy rutinműtétre, de a szövődmények nélküli operáció estéjén váratlanul meghal. Az unokája, Jennifer Hernandez odautazik, hogy intézkedjen az elhunyt földi maradványairól, de közben több gyanús dolgot is tapasztal: kiderül, hogy nem ez az egyetlen furcsa haláleset, és az amerikai média rendre előbb tudja meg hírt, mint hogy a hozzátartozókat értesítenék, ráadásul a kórház is feltűnően szőnyeg alá akarja söpörni az ügyeket.
Robin Cook regényei azért is jók, mert abban az értelemben élethűek, hogy kitalált történetekhez képest az elvi lehetősége simán megvan mindannak, amit leír bennük. Ez erre a könyvére talán különösen igaz. A benne felvázolt piaci rivalizálás az amerikai betegekért nagyon is valós, innen már csak egy lépés megcsinálni mindazt, amit Cook leír. Az Idegen test nem egy világrengető kötet, mégis érdekes és fontos kérdéseket vet föl miközben kifejezetten jó olvasmányélményt nyújt.
